Éppen hullott az elsárgult levél, és sírt a fáradt őszi szél, amikor Bandika betévedt a Homályos tekintetű homárhoz címzett lakótelepi csapszékbe.
Ervin már ott ült a sarokasztalnál, előtte kiterítve egy magazin. Maga magazint olvas? – érdeklődött Bandika. Mióta? Amióta a magazin románul azt jelenti, hogy bolt – felelt Ervin, fel sem tekintve a fekete-fehér oldalpárról. Bandika látta, hogy a társalgás nehezen indul, úgyhogy hozott magának egy bögre grogot. Képzelje, Romániában az AUR párt az államelnök felfüggesztését kezdeményezi. Ami még hagyján, de az ötletet támogatja az elnök régi párttársa is, a PNL-frakcióból néhány hete kilépett Ludovic Orban. A kormány már csak fűt meg világít, senki nem hajlandó megszavazni semmit, ráadásul már a Transzfogaras utat is lezárták, mert nagy a hó. Csodálkozhatunk, hogy egy ilyen hétvégén a Crystal Palace kiporolja a Manchester City nadrágját kettő nullára? Nem, barátom, nem csodálkozhatunk – tekintett föl a magazinból Ervin. Aztán megmutatta, mit olvas – egy IPM volt 1988-ból, méghozzá a novemberi szám. Felfigyeltem egy cikkre, ha meg nem haragszik, az a címe, hogy Szupertitkárnők. Egy Roselina Salemi nevű szerző jegyzi, nyilván valamelyik olasz lapból emelték át annak idején interpressék. Arról szól, hogy vannak titkárnők, akik legalább akkora sztárok vagy egyéniségek, mint a főnökeik. Megszólal az akkori olasz egészségügyi miniszter titkárnője, az Olasz Szocialista Párt főtitkárhelyettesének titkárnője, de nyilvánosságot kerülő életvitele kapcsán megemlítik Marinella Brambillát, egy Silvio Berlusconi nevű „híres üzletember” titkárnőjét is. Kiderül, hogy 1984-ben megalapították az EAPS nevű szervezetet, amely nem más, mint a Hivatásos Titkárnők Európai Egyesülete. Vezetője „a szőke, vasakaratú Anna Bechi”, aki elmondja, hogy tizenhat éves korában kezdett el dolgozni gyors- és gépírónőként egy ügyvédi irodában, most, negyvennyolc évesen pedig a milánói vezetőképző akadémia titkárságát vezeti. „Otthon arra sincs időm, hogy televíziót nézzek, folyton dolgozom, mint egy gép” – teszi hozzá. A nyilatkozó hölgyek közül többen állítják, hogy főnökük egy-egy fontos kérdésben az ő véleményüket is kikéri, és csak azután hoz döntést.
Na szóval, ez volt harminchárom éve – csukta be a magazint Ervin. De mi van most? Gondolta volna, hogy ennyi idő alatt a titkárnők is eltűnnek, mint a drótosok, műstoppolók, handlék, a szénégetők, meg a jegesek? Hogy a lámpagyújtogatókról és a sorompóőrökről ne is beszéljünk. Bandika kiitta a grogot és bólintott. Hát igen. A titkárnők helyét átvették az asszisztensek.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
