Szülőföldem szép határa

Szülőföldem szép határa

„Gyáva népnek nincs hazája” „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség”

Kevés olyan magyar költőnk van, aki ennyire mélyen és szívbemarkolóan ragadta volna meg azt a lelkiállapotot, amit minden magyar érez, ha meghallja ezt a szót: Trianon.

• Ki is volt Sajó Sándor?
• Miért nem hallottuk a nevét az iskolákban, amikor hazafias verseket tanultunk?

A válasz egyszerű és egyben igazságtalan: mert szavai Trianon fájdalmáról is szólnak. Verseivel visszaköveteli az elszakított magyar területeket, és olyan húrokat pendít meg a szívünkben, amelyre csak kevés költő volt képes a magyar történelemben.

Dr. Domonkos János ny. iskolaigazgató, szaktanár így írt erről „Trianon és Sajó Sándor költészete” című írásában:

„Elhallgatták, elfelejtették, betiltották Sajó Sándor verseit is, kinek költészetében ott tükröződött Trianon minden szomorúsága és embertelen igazságtalansága…”

1945 után nem volt szabad még csak az asztalfióknak sem megismerkednie ezekkel a gondolatokkal, és még az irredenta jelzőt is kerülték a magyar irodalom nagyjai, félve az akkori rendszer ilyen irányban mindent és mindenkit eltipró módszerei miatt.

Pedig nem volt mindig tilos kimondani a nevét, ugyanis 1933-ban így köszöntötte Négyesy László professzor az új tagot, Sajó Sándort:

„Akadémiánk mindig válogatós volt a költőkkel szemben. A választással ebben az esetben is hangsúlyozta azt, hogy Téged kiemelkedő egyéniségnek ismer el a magyar költészet terén. Köteteidnek sorában igazi eredeti lírai tehetség szólal meg. Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak a szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem a tisztán személyi élményekből fakadó költeményeidben is. (…)

Mi költészetedben a művészi értékeket helyezzük mindenek fölé, a tartalom és a forma benső összhangját, a nyelv muzsikáját. Te megmutattad azt, hogy a nyelv erőszakolása nélkül, keresett szimbolizmus nélkül is lehet a költői szónak új színt adni. Szóművészeted iskolázta a stilisztikai tudatosságot…”

Sajó Sándor tiltólistás szerző volt, akinek csodálatos szavait, szívbemarkoló verseit nem ismerhették és tanulhatták meg a gyermekeink, és mi magunk sem.

Hírdetés

*
A „Szülőföldem Szép Határa” című eme kötet verseinek megismerésével tegyünk érte, hogy a felnövekvő nemzedék ne csak megismerje, de zárja is szívébe ezeket a szívhez szóló verseket, amelyek nemcsak a szerző, hanem minden igaz magyar hazafi fájdalmát is megszólaltatják…!

Összetartozunk!
*
Sajó Sándor magyarság-versei nélkülözhetetlenek minden igaz hazafi könyvtárából!

Részlet „A veréb” című költeményéből:

Könnyű szárnyúak, jó, csak menjetek!
Én a verébről mondok éneket,
S dicsérem ezt a kicsi madarat,
Koldus, kopott, de hű és – itt marad…

(…)

Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!

*
Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja. Hazafias költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok…
*

KIEMELTEN AJÁNLJUK MELLÉ:

A Tanácsköztársaság véres almanachja
A Trianoni gyalázat 100 éve
Trianon 100 – Trianon Almanach – 7 könyv egyben (sima kiadás)
Trianon és a harmadik világháború

 

 

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »