Születik-e „Orbán-korszak” 2010 után?

Személyesen csak egyszer találkoztunk, tavaly május 24-én, az 5. Orbán-kormány beiktatásakor, amikor az Országház oldalbejáratában Csák János bemutatott neki. A hetekben éppen Nagyvilág-béli esszéit olvastam újra egy éppen készülő, jelen olvasható íráshoz, és antikváriumban vettem meg gyűjteményes köteteit, a Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ koalíció idején című 1999-es cikkgyűjteményét és A rendszerváltás rendszere, illetve A történelem főutcáján címmel a Cikkek, esszék, elemzések két, 2006-ban megjelent kötetét. Ekkor jött a legsújtó hír: május 25-én elhunyt Tellér Gyula (1934–2023) József Attila- és Széchenyi-díjas műfordító, szociológus, költő, esztéta, egykori parlamenti képviselő és miniszterelnöki tanácsadó.

Tellér Gyula Weöres Sándor bíztatására lett fordító, 1957-től kezdve öt idegen nyelvből magyarított (többek között Brechtet, Fitzgerald-t, Flaubert-t, Grasst, Majakovszkijt, Nehrudát, Paszternakot, Petrarcát, Poe-t, Stendhalt és Verlaine-t). Miután saját megfogalmazása szerint a fölsőfokú továbbtanulás lehetőségét „szocialista numerus clausussal elvették” tőle, jónéhány évig vidéki és kerületi iskolákban tanított, majd 1966-tól egészen 1994-ig a Szövetkezeti Kutatóintézet munkatársaként dolgozott. Részt vett a Szabad Demokraták Szövetségének megalapításában, sőt az első szabadon választott országgyűlésben a pártot képviselte. Mint a párt országos tanácsának tagja, már 1991–92-ben óvta a szabaddemokratákat a posztkommunista szocialistákkal való szövetkezéstől. Amikor ez 1994-ben – ráadásul kormánykoalíció szintjén – bekövetkezett, kilépett. 1994-től a Fidesz és személyesen Orbán Viktor tanácsadója lett, majd részt vett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület megalapításában. 1996 és 1998 között az MTV Közalapítvány kuratóriumának Fidesz által delegált elnökségi tagja volt.

A „polgári” jelzőt és a polgárosodás ideáját kezdettől fogva koncepciózusan, azaz történeti és politikai értelemben egyaránt fölkaroló Tellér az első Orbán-kormány alatt, azaz a „polgári kormányzás” idején a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemző főosztályát vezette. 1999-től a XX. Század Intézet tudományos igazgatója volt. A történet- és emlékezetpolitikai műhely tudásbázisán jött létre 2002 februárjában Schmidt Mária vezetésével a Terror Háza Múzeum. A Múzeumot és jelen sorok szerzőjének munkahelyét, a XXI. Század Intézetet is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány nevét ő adta. Az ezredfordulótól öt éven keresztül a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított, aztán 2006 és 2010 között ismét országgyűlési mandátumot szerzett, a Fidesz–KDNP-listáján. A kormányváltást követően, egészen halála napjáig, Orbán Viktor miniszterelnöki tanácsadójaként szolgált.