Február 25-én, kedden a dél-komáromi Klapka György Múzeum szervezésében dr. Fritz Beke Éva „Felsősajóból Délvidéken át Budára – Sztehlo Gábor zsidómentő evangélikus lelkész felvidéki gyökerei” címmel tartott előadást a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban.
Dr. Fritz Beke Éva, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapjának, a Kálvinista Szemlének a szerkesztőségi munkatársa előadása során a közel tízéves kutatásának az eredményét osztotta meg a hallgatósággal.
Előadása bevezetőjében bemutatta, hogyan ismerte meg a kétezer ember megmentőjének, a Gaudiopolis – Örömváros megálmodója, létrehozója, Sztehlo Gábor magyar evangélikus lelkész felmenőinek a történetét, s hogy miként kezdett el kutatni a család múltja után. Kiemelte, hogy 2014-ben kezdte el mélyrehatóbban vizsgálni a Sztehlo család történetét, miután egy dobsinai kiránduláson felkeltette figyelmét a város régi építészeti öröksége. Ekkor kezdett el dokumentumokat tanulmányozni, és kutatásainak eredményeként feltérképezett minden, a témához kapcsolódó forrást.
Ennek során találkozott az egyik előd, Sztehlo János nevével, aki erdőmérnökként a dobsinai körzetben teljesített szolgálatot, majd a nyugdíjas éveit is itt töltötte. Sztehlo János az öt fiának készített egy-egy fényképalbumot, amelyekben szülőföldjének emlékeit örökítette meg fényképek, különböző képzőművészeti alkotások másolatai, valamint versek és prózai művek formájában.
A kutatás során Fritz Beke Éva egy felhívásra is rábukkant, amelyben egy magyarul és szlovákul is jól tudó fordítót keresett a fényképalbum felirataihoz. Így találkozott Schermann Ákos nevével, aki kapcsolatban állt a Sztehlo családdal és szintén birtokolt egy ilyen albumot. Ezt követően kapcsolatba lépett vele. A találkozás további kutatási lehetőségeket nyitott meg számára. Sztehlo János munkássága és dokumentációja alapján Fritz Beke Éva azóta több előadást is tartott Dobsina múltjával kapcsolatban. Kutatásai során arra is fényt derített, hogy Sztehlo Gábor családjában, a felmenői között több generáción keresztül sok lelkész tevékenykedett.
A Schermann Ákossal folytatott beszélgetései nyomán alaposan utánajárt, hogy kik voltak azok a lelkészek, akik korábban a család tagjai közé tartoztak. Kutatásai során feltárta, hogy többen közülük nem csupán a mai Felvidék területén, hanem Magyarországon és a mai Szerbia területén is teljesítettek lelkipásztori szolgálatot.
Az előadó ismertette a család ezen felmenőinek életútját, kiemelve, hogy több fiú is apja nyomdokaiba lépve folytatta a lelkészi hivatást, amely mélyen gyökerezett a család történetében.
Fritz Beke Éva vetítéssel egybekötött előadása során egy részletes családfát is bemutatott, külön kiemelve azokat a személyeket, akik lelkészi hivatást gyakoroltak. Előadásában ezeket a személyeket sorra vette, ismertetve életútjukat és szolgálatukat.
A család lelkészi hagyományainak kezdetei a XVII. századra, Felsősajó községbe nyúlnak vissza, ahol Sztehlo Mátyással indult a történet. Az ellenreformáció idején a protestáns prédikátorokat elűzték a parókiáról, sőt, magáról a településről is. A helyi rektor (tanító) – aki maradhatott a faluban – vette gondozásába a gyülekezetet. Mivel lelkész nem állt rendelkezésre, ő vezette az imádságokat és az istentiszteleteket. Idővel maga is elsajátította a prédikátori mesterséget, elvégezte a teológiai tanulmányokat, majd visszatért Felsősajóra, immár lelkészként.
Hivatását később fia, András (1718–1795) folytatta a községben, ezzel megalapozva a Sztehlo család több generáción átívelő lelkészi szolgálatát. Ő először a kraszkói templomban teljesített szolgálatot, majd Derencsényben folytatta lelkészi hivatását. Később egy pilisi szlovák evangélikus gyülekezet lelkészévé vált, ahová a Felvidékről ide települt szlovák hívek hívták meg, hogy vezesse a közösségüket.
Az előadás további részében Fritz Beke Éva részletesen bemutatta azokat a későbbi utódokat, akik az elmúlt évszázadok során lelkészként végezték szolgálatukat. A hallgatóság számos érdekes információval gazdagodott a XVIII. századtól kezdődően egészen napjainkig. A jelenlévők többek között megtudhatták, hogy az egyik Sztehlo lelkészt, (II.) Andrást (1752–1818) a „délszlávok apostolának” is nevezték. Az előadó egy kalandos történeten keresztül mesélte el, miként került a lelkészdinasztia egyik ága a Felvidékről a török nyomán elnéptelenedett Délvidékre, s miképp alapították meg az ottani gyülekezetet.
A család egyik leszármazottja, Schermann Gábor – aki szintén lelkészként végzi szolgálatát – személyesen is jelen volt az eseményen.
Az előadás utolsó fejezeteként az előadó a zsidómentő utód, Sztehlo Gábor életútját és áldozatos tevékenységét ismertette a hallgatósággal, részletesen bemutatva életének jelentős állomásait. Szót ejtett azokról a szakrális emlékművekről is, amelyek az ő emlékére és tiszteletére kerültek felállításra. Majd beszámolt a 2024-es Sztehlo Gábor-emlékév legfontosabb eseményeiről, programsorozatairól és a róla készült kiállításról is.
A Gaudiopolis – Örömváros megálmodójáról Fabiny Tamás evangélikus püspök „Feltétel nélküli szeretettel mentett és emelt fel” címmel írt egy személyes hangvételű írást, amelyet korábban a Credo evangélikus folyóirat is közölt. Ezt az írást Tóth Mihály nyugalmazott evangélikus lelkipásztor olvasta fel a helyszínen.
Sztehlo Gábor ihlette az 1948-as „Valahol Európában” című magyar film történetét és a főszereplő alakját, ezért a jelenlévők az esemény végén egy rövid részletet is megtekinthettek a mozgóképből.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
