A komoly jelöltek még kivárnak, és lebegtetik indulásukat. A szándékaikról szóló találgatás a legjobb nekik, mivel addig is róluk beszélnek.
Sztálin (Dzsugasvili), Lenin (Uljanov) és Kalinyin 1919-ben.
1924-ben is volt előválasztás. A lúzerek akkor is a miniszterelnöki posztért tolakodtak, míg egyvalaki kivárt, és nyert.
Lenin halála után a Szovjetunióban előválasztás hatalmi harc indult az utódlásért. A népbiztosok és más főelvtársak mind első számú vezetők akartak lenni.
Sztálin, akit Lenin 1922-ben nevezett ki pártfőtitkárrá, úgy keverte a lapokat, hogy vetélytársai a kormányfői posztért versenyezzenek, és hagyják meg neki a pártfőtitkárit. A váltakozó szövetségek aztán mind hozzá fordultak támogatásért, de addigra már késő volt. Az idő Sztálint igazolta, aki 1927 után mindenkit félresöpört és kiépítette teljhatalmát.
A minta múlt felidézése azért indokolt, mivel a helyzet kísértetiesen hasonlít a hazai szivárványkoalíció belharcaira, ahol szintén a kormányfői posztért tolonganak, miközben a lényeg nem ez. 2002-ben Medgyessy Pétert is előzékenyen előre engedték, mondván, vele könnyebb választást nyerni, aztán lapátra is tették.
Medgyesy és az általa miniszerré emelt üzletember
Talán nem véletlen, hogy most még csak a futottak még “kötelező” indulók sorakoznak a rajthoz. Egy pártelnöknek elvégre el kell hinnie magáról, hogy lehet miniszterelnök, jelölt-jelölti indulásával ráadásul mozgósítja pártja tagságát és szimpatizánsait is.
A komoly jelöltek még kivárnak, és lebegtetik indulásukat. A szándékaikról szóló találgatás a legjobb nekik, mivel addig is róluk beszélnek, valamint a háttértárgyalásoknál az indulás/nem indulás kérdése cserealapot is képezhet.
A balliberális, illetve a közösségi médiát nézve, Dobrev Klára csilliárd forintért vásárolt hirdetésekkel fáradtságot nem kímélve próbálja ismertségét növelni.
Elvégre csak az ismertségből lesz idővel népszerűség. Az idő neki dolgozik, míg a másik esélyes, Karácsony Gergely a lebegtetésnél marad.
A küzdelem most a közvélemény-kutatások terén zajlik. A DK-nak kedvező egyik kutatás kimutatta, hogy “szinte mindegy is”, hogy ki indul közös ellenzéki jelöltként, Márki-Zay Péternél (39%) és Karácsony Gergelynél (41%) Gyurcsányné (40%) sem hozna sokkal kevesebb voksot. Egy másik “kutatás” pedig azt mutatta ki, hogy az ellenzéki szavazók “már túl vannak a Gyurcsány-dilemmán”.
Márki-Zay és Karácsony
Karácsony Gergelyt sem kell félteni, hol kategorikusan kizárja miniszterelnöki ambícióit, hogy “nem zárkózik el” az indulástól. Persze rendszeresen megjelennek olyan ellenkutatások, amelyek szerint ő a “legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelölt”.
Miközben a közönség az eddig ismert miniszterelnök-jelöltekre figyel, egyvalaki már messzebb jár. Gyurcsány Ferenc évértékelőjében a termelési riport eredmények résznél mondta el, hogy idén tíz éves pártjának egymillió szavazója van. Ha továbbvisszük ezt a gondolatot, akkor a kb. kétmillió ellenzéki szavazó felét ő hozza a közösbe, vagyis joggal formálhatna igényt az ellenzéki mandátumok felére.
Gyurcsányi és karácsonyi mosoly
Ahogy Karácsony Gergely a Fővárosi Közgyűlésben sem tud a DK szavazatai nélkül kormányozni, úgy — feltéve, de nem megengedve — miniszterelnökként is könnyen ugyanez a képlet állna elő.
Mint látjuk, végül nem feltétlenül az előválasztás nyerteséből születik a győztes.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
