Szovjet katona újíttatta fel a bényi feszületet – a helyiek a kilétét kutatják Vataščin Péter2025. 01. 14., k – 15:43 Bény |
80 évvel ezelőtt egy szovjet katona a bényi szőlőhegy feszülete mögött talált menedéket a golyózápor elől. Évek múltán aztán visszatért a helyszínre, hogy gondját viselje az építménynek.
Egy-egy szakrális kisemlékekhez sok történet is kapcsolódhat. Itt különösen azokra az építményekre kell gondolnunk, amelyek régóta, akár több mint 200 éve figyelik az alattuk zajló életet. Pontosan ilyen kisemléknek számít a bényi szőlőhegy bejáratát őrző, eredetileg 18. századi feszület, amelyet nemrég újítottak fel a helyiek.
A Garam menti pokol
Az eredeti posztamensen álló felirat tanúsága szerint a feszületet 1791-ben állíttatták. Hogy pontosan milyen okból történt ez akkoriban, nem tudni.
A feszület aztán egészen különleges szerepet töltött be a pontosan 80 éve lezajlott Garam menti páncéloscsaták valamelyikében. Mint közismert, a „csata” elnevezés három ütközetet jelentett 1944 decembere és 1945 februárja között. A harcok hevességét máig őrzi a környékbeli falvak emlékezete. Szinte közmondásos, hogy a sebesült és halott katonák vére vörösre festett a Garam vizét. Könnyen lehet vérfagyasztó történetek hallani például egyes szovjet egységek kegyetlenségeiről, ami miatt az „oroszok” kifejezés még ma is vészjóslónak számít.
Ugyanakkor nem minden fekete-fehér. A Vörös Hadsereg katonái között is szolgáltak olyan személyek, akik a legborzalmasabb körülmények között, majd azok után is képesek voltak felülemelkedni az átélt borzalmakon. Bényben az egyik ilyen történet egy szakrális kisemlékhez fűződik.
Életet mentett
A bényi szőlőhegy felső részén álló kis kápolna kertjében állunk a csípős januári reggelen. Az 50-es évekből származó korpusztöredéket nézzük. Ahogy arról bő három éve lapunkban is beszámoltunk, a kápolnát az Árpás család építette. A családfővel, Lajossal, ill. Bálint fiával most a korpusz mögött lapuló történetet boncolgatjuk.
Kapcsolódó cikkünk Bény |
A közelmúltban az Úr születése névvel fogadalmi és hálaadó kápolnát szenteltek fel a bényi szőlőhegyen. A helyszínen kerestük fel az építtető családot, hogy a szakrális építmény hátteréről meséljenek.
A garampáldi és kisgyarmati határok közé beékelődő bényi szőlőhegy hiába marasztaló hangulatú és festői fekvésű, a régebbi időkhöz képest csak nagyon kevés tulajdonos műveli a kerteket és szőlőket. Már csak ezért is érdekességnek számított, hogy másfél héttel ezelőtt új kápolnát szenteltek fel az Ipoly menti hátság részét képező szőlőhegy felső részében – valamivel több mint 200 méteres tengerszint feletti magasságban. A helyszínről kiválóan látszik a Alsó-Garam mente egy szakasza, a bényiek mellett a kéméndiek vagy a bartiak is ráláthatnak falujukra. A kápolna elől vagy annak tornyából széttekintve pedig gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az a bényi kéttornyú templomra néz. Árpás Lajos, az építtető családfő gyorsan hozzáteszi, ez nem véletlen, pontosan így akarták kimérni az építmény helyét.
Fogadalom és hála
„Már majdnem 2018 telét írtuk, amikor megbetegedett a feleségem. Ilyenkor az ember hova fordul? Istenhez fordulunk, ha gond van, s valahogy így volt nálunk is. Viszont nem úgy gondoltuk, hogy majd a gyógyulás után építjük fel a kápolnát, hanem attól függetlenül“ – magyarázza Árpás Lajos az építés hátterét. A felesége gyógyulása végül egy évet vett igénybe, s addigra a gondolatot már tettek követték. A tervrajzok Bréda László által 2019 karácsonyára készültek el, s végül közös, családi döntés született arról, hogy most nem másra költenek, hanem a kápolna felépítésére. 2020 januárjában történtek meg végül az első „csákányvágások“ a még fagyos talajon a családfő egyik gyermekkori barátjának jóvoltából. A rokoni-baráti segítség sosem maradt el az építkezés alatt, sokan kivették a részükt a munkálatokból az épület helyének kimérésétől kezdve egészen a tetőszerkezet felállításáig. Volt, aki jelképes összegért, más ingyen jött közreműködni. Nagy András udvardi esperes-plébános segített a családnak elintézni az építésre vonatkozó engedélyt a püspökségnél.
„Kapóra jött az is, hogy a járvány miatt nem nagyon lehetett sehova emberek közé menni, ide viszont igen, hiszen itt magunk voltunk, a kápolna pedig nyugodtan épülhetett 2020-ban“ – fejtegeti a családfő. Idén már csak a környezetét alakították, majd a nyár végéhez közeledve ünnepélyes keretek között, szentmisével és kulturális műsorral egybekötve szentelték fel csaknem 300 fő részvétele mellett.
Bizonyosságot keresve
A felesége gyógyulásába vetett hit mellett más gondolatok is motiválták a családfőt. Úgy látja, túl sok a bizonytalanság a világban, „nem tudni, hogy mi az igazság“, ezért úgy látja, Istenhez kell fordulni.
Más helyszín nem is jött számításba, s ebben biztosan egyet fog érteni mindenki az építtetőkkel. „Ide ha valaki kijön, itt soha nem érzi magát egyedül. Még ha egymagában van, akkor sem“ – mondja Árpás Lajos. A kápolna ugyan magánterületen áll, ám a vízválasztó felé vezető út melletti vasajtón bárki bemehet a szakrális építményig, hogy megtekintse, megpihenjen vagy ha valaki hívő, akár imádkozhat is. Az építtetőnek pedig azért fontos a kápolna neve, mert Jézus születéséhez vezető várakozás, az advent jelentőségét nagyra tartja. Az építmény környékét pedig fenyves övezi, ami szintén köthető a karácsonyi időszakhoz.
Régi-új kellékek
A kápolna oldalai nyitottak, így gyakorlatilag szabadtéri épületnek tarthatjuk. A világítást napkollektorok segítségével biztosították, hiszen a szőlőhegy félreeső részén nincs áramellátás. Az északi oldali tetőről medencébe gyűjtik a vizet, amely így kis tóként működik. A beltérben és a környéken több szakrális tárgy látható, van, amit a család hozott ide, de másokat adományként kaptak. Az oltárszobrot, amelyen a kis Jézus átkarolja anyja, Mária nyakát, Mézes Árpád szobrász-restaurátor készítette.
Érdekességszáma megy, hogy a kápolna déli oldalán egy olyan feszületet állítottak fel, amelynek korpusza eredetileg a garampáldi szőlőhegy egyik szakrális kisemlékét díszítette. „Nagyapámnak hat gyereke volt, s közülük az egyik fiú meghalt 18 éves korában, szívnagyobbodásban. Akkor öntötték ezt a Krisztus-alakot vasból, majd felállíttatták a páldi szőlőhegy végében. Már mindenki elhunyt, csak egy nagynéném van a faluban, aki azt mondta, hogy ott van az a feszület, sajnálná, ha tönkremenne, hozzuk el mi“ – meséli Árpás Borbála, Lajos felesége. Az eredeti kereszt akácfából készült, s végleg elkorhadt. A bényi szőlőhegyi kápolna mellett végül betonkeresztet készíttettek az egykori garampáldi korpusznak, amely felújítva, eredeti helyétől számítva mintegy két kilométerre vigyázza a szőlőhegy környékét.
A „titok” elsősorban egy szovjet katonára vonatkozik. Miről is szól az ő története?
„Valószínűleg egy ágyúból vagy tankból, tehát nagyobb kaliberből lőhettek rá. A legközelebbi erdő felé szaladt, és a kereszt mögé vetődött be. Abban a pillanatban ellőtték fölüle a keresztet, és ő ezzel megmenekült. Aztán túlélte a háborút is, amit valójában abból tudunk, hogy valamikor az 50-es években visszajött ide. Úgy gondoljuk, hogy 1956 előtt történt ez, mert azután aztán megint nem volt »egyszerű« világ”
– meséli a történetet Bálint.
Édesapja folytatja:
„Valószínűleg tiszt lehetett, hiszen ez akkoriban nem úgy volt, hogy valahol a Szovjetunióban felülök a vonatra, majd kérek Bénybe egy jegyet, s eljövök ide. Akkoriban komoly engedélyek kellettek ahhoz, hogy valaki Csehszlovákiába elutazhasson“.
A szovjet katonának Bényben csak egy célja volt: hogy felkeresse a szőlőhegy bejáratát őrző feszületet, amely mögött a páncéloscsata során menedéket talált. Ám amikor látta, hogy még évek múltán ugyanolyan csonkán áll, mint ahogyan a rá nézve szerencés találat érte, kezébe vette az ügyet. Nem világos, hogy honnan fogadta fel a szakembereket, az viszont tény, hogy a kereszt és a korpusz helyre lettek állítva – valószínűleg mindenféle felavatásról, felszentelésről mentesen. A katona ezt követően a legnagyobb valószínűség szerint sosem járt többet a helyszínen.
Másodszor is megújult
Az 50-es években elvégzett munkát idővel kikezdte az idő vasfoga, a feszület sokáig kallódott, majd néhány éve a helyiek összefogtak az újbóli helyreállítására. Legutóbb a bényi Juhász András kezdte el szorgalmazni a renovációt, majd Árpásékkal, Baló Bélával és a kőműves Fazekas Ferenccel kiegészülve elvégezték a munkát, amelybe az önkormányzat is besegített. Az 50-es évekbeli felújításból származó keresztet megjavították, ill. új korpuszt helyeztek ki rá. A régi töredékét pedig a szőlőhegyi kápolna mellett állították fel. Végül 2022 adventjének elején szentelték fel újra a feszületet.
Szovjet katona kerestetik
Árpásék főleg Juhász András elbeszéléséből rekonstruálták a történetet. Ő egykor még a katonatiszt nevét is tudta, azonban ma már sem ő, sem más nem emlékszik rá, ki lehetett pontosan ez a személy.
Árpás Bálint időközben 2023 tavaszán teljesen véletlenül egy kávézóban megismerkedett valakivel, akiről aztán kiderült, hogy Magyarországon orosz attaséként dolgozik. Felkeltette érdeklődését a történet.
„Meglepődött a képeken, mivel a szőlőhegyhez vezető út végig autók parkoltak, amikor a feszült felszentelése volt. A sok embert látván, akik között idősek is voltak, megkérdezte, hogy miért nincs harag az oroszok iránt?”
– utal Bálint arra, hogy a Vörös Hadsereg háborús bűncselekményei miatt a szovjet egységek emlékezete nagyon sokszor erőteljesen negatív a kelet-európai országokban.
Az attasé aztán 2024 nyarán jelentkezett újra, majd összekötötte őket egy Budapesten dolgozó oroszországi egyetemi tanárral, aki aztán a helyszínen nézte meg a bényi feszületet. „A hölgy azt mondta, hogy az elfogadás szempontjából is ez úgymond egy aktuális téma lenne náluk, vagyis hogy egy ortodox orosz újít fel egy katolikus emléket” – fogalmaz Bálint. Bár hozzáteszi, még az sem teljesen biztos, hogy etnikailag orosz volt a katona, mivel a Vörös Hadseregben számos nemzetiség tagjai harcoltak.
Hacsak nem jut eszébe Bényben vagy a környéken valakinek a katona neve, akkor a moszkvai levéltárakból is kiderülhet, pontosan kiről lehetett szó. Ha minden igaz, az illetékesek jelenleg ott kutatják, ki lehetett az a szovjet katona aki azokban az években beutazási engedélyt kért és kapott Csehszlovákiába.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
