Vajon milyen az élet, a kultúra, az oktatás mostanában a szórványvidékeken. Miként tud többet nyújtani, kiegészíteni a tömbmagyarság. Ezekre az égető kérdésekre keresték a választ a Femine Fortis és a Libertate közös szervezésű online konferenciáján, Magyar családok a szórványban címmel.
Szórványvidéken a tömbvidékről érkező emberben is átértékelődik a magyarság megélése. Magyar szimbólumaink használatának lehetősége, hagyományaink, kultúránk, oktatási lehetőségeink az ilyen térségekben talán sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint ott, ahol mindenki magyarul beszél, a tömbökben. Magyar családok a szórványban címmel tartott égető kérdéseket feszegető konferenciát a Femine Fortis és a Libertate társulás. A konferencia műsorvezetője Neszmére Tünde, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke volt, aki hivatásából kifolyólag jól ismeri a zoboralji, illetve zoborvidéki szórvány helyzetét, magánemberként, Szenc-környéki lakosként pedig saját bőrén tapasztalja a nagyvárosok, valamint az asszimiláció romboló hatását a felvidéki magyar szórványra, kisebbségre nézve.
A konferencián azonban arra is keresték a választ, miként lehet a szórványvidéken is sikereket elérni, milyen lépések szükségesek a közéleti személyiségektől, polgármesterektől, önkormányzatoktól, oktatási szakemberektől ezen cél érdekében.
Felvidéken háromfajta szórványt különböztetnek meg a kutatók. Az első kategóriába a nagyvárosok: Pozsony és Kassa hatását érző vidéki szórvány tartozik. A második a mély hagyományokkal, erős és gyökeredző kultúrával rendelkező Zoboralja, a harmadik pedig Lévához és vidékéhez köthető, ahol a felvidéki magyarság az idei tanévvel bezárólag újabb magyar gimnáziumot vesztett el.
A konferencia első felszólalója a füleki, legendás logopédus szakember, Zupkó Mária volt, aki a fennmaradás zálogaként az anyanyelvet és annak mindenek feletti fontosságát és megtartását jelölte meg. Az anyanyelv ugyanis már magzatkortól fogva kíséri az embert, mélyen legyökeredzik az emberi tudatban, így az ember igazán csak az anyanyelvében lehet otthon. Az anyanyelv belénk nőtt, emberi létezésünk része, a lélekölés bűnét követi el mindenki, aki meg akarja tőle fosztani az embert. A szórványvidékeken is igyekezni kell a gyereket anyanyelvi oktatási és nevelési intézményekbe íratni. hiszen az idegen, másnyelvű közeg nincs jó hatással a gyermeki fejlődésre, elidegenítő hatás érezhető a későbbiekben.
Zupkó Mária szerint a szórványvidékeken, ahol ritkább a felvidéki magyar iskolahálózat, iskolabuszokkal oldják, illetve lehetne megoldani a problémákat, a gyerekek magyar intézményekbe való eljuttatását, valamint a tömbbel való összeköttetését. Neszméri Tünde hozzátette, a magyar kormány ebben sem hagyta magára a felvidéki szórványvidéket, hiszen például a nagycétényi Manócska óvoda fenntartója a Vidéo Alapítvány sikerrel tudott pályázni a Bethlen Alapon keresztül egy kisbuszra is.
Kiss Beáta, az MKP oktatási szakpolitikusa, az idei tanévvel megszűnő a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium leköszönő igazgatója a szórványban megjelenő oktatási és kulturális veszélyekről, valamint lehetőségekről beszélt. Elmondta, mindegyik szórvány típusban más-más problémákkal küszködnek, másként tudnak lélegzethez jutni a magyar kisiskolák. Pozsony és Kassa relatív erős iskolaközpontokat hozott létre a Duna utcával, valamint a Máraival. Viszonylag nagy iskolákat működtetnek, markáns nevelési vonallal.
A Nyitra vonzáskörzetébe tartozó Zoboralján a kis falvak igyekeznek életben tartani az iskoláikat, a nagycétényi Manócska óvoda, amennyiben el tudja látni a központosított feladatát, hiánypótló vállalásnak számít.
A lévai helyzetet Kiss Beáta a hosszú évek óta, rohamosan tartó asszimilációs hatással magyarázza. A szakember szerint hosszútávon az iskolaközpontok jelenthetnék a megoldásokat a problémás régiókban, de azt is érti, hogy minden település, minden közösség védi a saját intézményeit.
A szórvány számára nagyon fontos az, hogy az ott élők ne legyenek megfosztva a kultúrától, legyen meg az utaztatás, a kultúra tömbből szórványba való kijuttatása, működjenek a pályázatok, a színház, szóljanak a szórványhoz közéleti személyiségek. Kiss Beáta pozitív jelenségként jelöli meg a Ringató foglalkozások fejlődését. Kiemeli, a szórványban élőkkel tudatosíttatni kell, milyen nehéz helyzetben vannak és megtalálni a biztató támaszpontokat. „Ha egy-egy embert is vissza tudunk hozni, megtartani a magyarságnak, a nemzet számára a szórványban, akkor már nem dolgoztunk hiába”- nyilatkozta az oktatási szakember, aki szerint ebben a szociális hálónak és a médiáknak is nagy szerep juthat.
Németh Gabriella, a Magyar Közösség Pártja és a Pozsony Megyei Önkormányzat volt alelnöke, a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetettje a belső migráció szórványra tett hatásairól beszélt a konferencián. Elmondta, az interregionális népességmozgás negatív előjellel van hatással a szórványban, ahol előfordul még az infrastruktúra hiányossága is, valamint az ebből kialakuló társadalmi egyenlőtlenségek. Nógrád, Gömör, Kassa vidékére például teljesen jellemző az elöregedés jelensége. A déli, magyarlakta területek hiányzó közlekedési infrastruktúrája, a gyér vasúti összeköttetések és a településeken is egyre erősödő asszimiláció az idősek elmagányosodását, a fiatalok ellehetetlenülését és folyamatos lelki problémákat húznak maguk után. Az idősek gondozását sokszor a következő generáció nőtagjai veszik át, akik ezáltal lemaradnak a karrieriépítésben, kiesnek a produktivitásból. Baj az is, mikor az idős ember nem akar problémát jelenteni a családja számára, ezért inkább idősotthonba mennek, ami szórványvidéken nagy eséllyel jelent más nyelvű környezetet a Felvidéken.
Az önkormányzatok, illetve polgármesterek felelősségéről Gergely Papp Adrianna, Debrőd polgármestere beszélt. Mint mondta, a keleti végeken a magyarság jelentős része vidéken él, ezért fontos megvizsgálni a vidék jövőjét a szórványban. A polgármester hangsúlyozta, egy faluvezetőnek mindig fontos szerepe van abban, meg tudja -e, akarja -e tartani a vidék magyarságát, merrefelé változtatja a falu profilját. Ha a falvak nem adnak lehetőségeket, motivációt, szórakozási lehetőséget, megmaradást a fiataloknak, akkor őket gyors erővel fogják elszívni a városok. A polgármester felhívta a figyelmet arra is, hogy a Kassa környéki falvakban megdöbbentő árakon adnak el telkeket, régi parasztházakat és a vidék magyarságának nincs arra pénze, hogy ezeket megvásárolják, így már nagyon fenyeget az asszimiláció.
A konferencia vendégelőadójaként Illés Kádek Kata a bánáti magyar valóságról, Székelykevéről tartott előadást.
A vitában Bauer Edit felvetette az iskolaközpontok kérdését, illetve azt, a helyi vagy a megyei önkormányzat tud- e jobban gondoskodni az iskolákról. Kiss Beáta erre elmondta, megállapodás kérdése, melyik önkormányzat a fenntartó az iskolaközpontok esetében, de ezzel a kérdéssel nagyon csínján kell bánni, igazi veszélyben a felvidéki magyar gimnáziumok vannak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
