A Rieker UJS Komárom egyetemi extraligás férfi-röplabdacsapata hetedik élvonalbeli évadjában ismét éremért játszhat. A negyeddöntőben a Duna-partiak magabiztosan győzték le a Svidníket és tavalyhoz hasonlóan az elő-döntőbe jutottak, ahol az alapszakaszgyőztes eperjesiekkel találkoznak a szombaton rajtoló minisorozatban. Az esélyekről és a folytatásról Ferencz László klubelnökkel beszélgettünk.
Tavaly ilyenkor a csapat minden akkori éremesélyes csapatot – Prievidza, Prešov, Košice – megvert a bajnokság hajrájában. A koronavírus megjelenése azonban nem tette lehetővé az extraliga befejezését és az álom megvalósulását. Most ismét van esély arra, hogy a komáromiak történelmi sikert érjenek el?
Függetlenül attól, hogy milyen helyezést érünk el, az a tény, hogy Szlovákia legjobb négy csapata között vagyunk, már felér egy történelmi sikerrel. Nagy jelentőséggel bír ez számunkra, és még előttünk vannak az érmekért folytatott küzdelmek.
A bajnokság elején nem nagyon ment a csapatnak, otthon is elúsztak pontok, de az alapszakasz hajrája izgalmas és sikeres is volt. Ogurčákék az elit négyesben végeztek, megelőzték a Svidníket és a kassaiakat is. Mi volt a bravúr titka?
Amellett, hogy csapatunk rendkívül nagy tapasztalattal bíró játékosokkal is rendelkezik (összességében több mint 450 válogatottság van a tarsolyukban), sikerült öt hazai fiatal játékost is beépíteni. A csapatszellem rendkívül jó, és ez megmutatkozik az eredményeinken is. Az elért eredmény hűen tükrözi csapatunk összetartását, elhivatottságát annak érdekében, hogy a borzasztó nehéz körülmények ellenére is méltóan képviseljük klubunkat, városunkat, egyetemünket és tágabb régiónkat is.
A most zajló évadban a tavaly nagyon lendületbe jött szurkolók is hiányoznak, akik nemcsak nézték a mérkőzéseket, hanem támogatták is a csapatot.
Az idei bajnokság számunkra is igazi erőpróba, valójában a megmaradásunk a tét. A sportolási feltételeket tekintve nagy nehézség életben tartani klubunkat. A Covid-hullám kétszer sújtott le játékosainkra és a stábra. Ezeket átélve újraindítottuk az edzéseket, és igyekeztünk motivációt találni ezekben a nehéz időkben. Igen, külön problémát jelent a folyamatos nézők nélküli csatározás, hisz a sport éltető eleme hiányzik, a hangjukat egyre hallató szurkolók. Emellett a hazai pálya előnyét is elveszítettük, mivel a komáromi sportcsarnokban folyamatos tesztelés zajlik, így hazai meccseinket Nyitrán játsszuk, és az edzésekre is oda kell utazunk.
Az elődöntő Eperjesen kezdődik, s kétszer kell győzni a döntőbe jutáshoz, ahova a másik ágról a kassaiak és a miavaiak közül jut be valaki (lapzárta után ért véget a mindent eldöntő 5. meccsük). Hogy látja az esélyeket?
Igyekszünk mindig az előttünk álló feladatra összpontosítani, lépésről lépésre haladni és tervezni. A döntővel nem foglalkozunk, először jussunk oda. Az esetleges ellenfelet tekintve teljesen mindegy, melyik csapat volna az ellenfél. Ha bajnokok akarunk lenni, mindenkit le kell győzni.
Milyenek a klub kilátásai a járvány idején?
A sportolás fontossága a jövőben még jobban felértékelődik, ezért a mi felelősségünk is, hogy az ifjúság visszataláljon az egészséges életmódhoz. Ehhez viszont együttműködésre és segítségre lesz szükségünk, mind az állam, mind a régió, valamint a vállalkozói közeg részéről is, kinek-kinek a saját lehetőségei szerint. Szeretnénk, ha ennek a történetnek nem itt volna most vége. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy Szlovákia legjobb négy csapata közé bejutni a sportág élvonalbeli bajnokságában nem hírértékű régiónkban. Régiónk kb. 20 működő internetes oldalából kettő vélte említésre méltónak sikerünket. Meg kellene tanulnunk büszkének lenni elsősorban a saját sikereinkre, és nem csak a külföldi sportsikerekre odafigyelni.
Kik segítettek a klubnak talpon maradni?
Szeretném kifejezni köszönetemet és elismerésemet mindazoknak, akik a segítségünkre voltak ezekben a nehéz időkben, hisz a mondás is úgy tartja: aki jókor segít, az duplán segít. Akik megtehetik, kérem, támogassák továbbra is klubunk fejlődését, hogy tovább tudjunk dolgozni sportolóink fejlődésén és a közösségünk építésén. Sajnos jelen helyzetben a sport a társadalom perifériájára került. Annak ellenére, hogy a sportolás az egyik legfontosabb eszköze a jó emberi kapcsolatoknak és az annyira fontos immunitás erősítésének.
Mi az, ami most a legfontosabb ebben a tartós bizonytalanságban?
Amennyiben azt szeretnénk, hogy némileg visszaálljon a sportolás iránti vágy az ifjúság körében, akkor sokkal nagyobb figyelmet és anyagi támogatást kellene kapnia a kluboknak. Most nem elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére (ami persze szintén fontos) kellene figyelnünk, hanem a működés újraindítására. A klubokat – legyenek azok amatőrök vagy professzionálisak – kellene segíteni abban, hogy újra tudják indítani a folyamatokat. A fiatalok sajnos elszoktak a sportolástól, és ez nagy baj. Lesznek új és felújított létesítmények, csak nem lesz, aki használja azokat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
