Idén és tavaly 83 plenáris ülésen a kormánypártok táltoson ültek, az ellenzék soraiban viszont percig sem hitték, hogy „szárnya nőtt a rozzant gebének”.
A beszéd a nyilvánosság előtti szólás művészete és tudománya. Becsülete és fontossága olyan társadalmakban volt és van, amelyekben az emberek félelem nélkül szólhattak és szólhatnak egymáshoz. A parlament ülésein egyikkel sem volt gond. Alakuló ülése óta idén 32, tavaly 51 alkalommal találkoztak. Az Országgyűlés elnöke csengetett, újra csengetett, hosszasan csengetett, midőn Orbán Viktot miniszterelnök lépett a szorítóba.
– Magyarország az első, de munkánkkal Európát is erősíteni akarjuk! Régen álltak olyan jól a csillagok hazánk felett, mint éppen most, itt a lehetőség, hogy új dolgokba is belefogjunk!
Nem titkolta: a világban új időszak, új technológiai korszak kezdődött, amely még bátrabb újító szellemet és még több változtatást követel, jelezve, hogy Európát még hosszú évekig fenyegeti a népvándorlás és a tömeges migráció. A feladatokról szólva félreérthetetlenül fogalmazott. – A kormány tagjának lenni egyszerre küldetés és szolgálat! Kabáthoz a gombot, s nem fordítva: munkát ajánlunk, és sohasem pozíciót! A nemzetet szolgáljuk, de helyünk Európában van. Nekünk Magyarország az első, de munkánkkal Európát is erősíteni akarjuk!
Híven a hagyományokhoz, a napirend előtti szónoklatok, az interpellációk, és a kérdések serege élénkíttették leginkább a T. Ház hangulatát, a haszon és az ártalom tekintetében azonban minden kétséget kizáróan a törvények és határozatok ígérkeztek maradandóbbnak. A mentelmi jog birtokában szóltak nappal, szóltak éjjel. Szóltak hosszan, és szóltak röviden, látványos arc- és kézmozdulatokkal kísérve. Ontották a szép dalokat, virágzott a mandulafácska merészen, párthű tapsok fényesítették, a nyomdafestéket nem tűrő beszólások, kommentárok pedig színesítették. A felszólalások számaira kattintva „élőben tetten érhetők”, olvashatók, ráadásként a zajok és beszólások is szabadon értelmezhetők. – Kellemes tallózást!
TOP 15
KDNP
Pajzsot tartottak a kormány fölé, elé, s ha úgy adódott a védelmében ”kardot” is rántottak. Nem volt oly kereszténydemokrata képviselő, ’ki nem a szebb jelenünk és a még szebb jövőnk reményében szólt volna.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »