Nem állítom magamról, hogy minden felvidéki magyar hírportál rendszeres olvasója vagyok, akad viszont kettő-három, amelyet naponta böngészek. Ezek egyikének vélemény-rovatában gyakran találkozni a szlovákiai magyar vagy magyar érdekeltségű politikai pártokkal, azok vezetőivel foglalkozó cikkekkel és éles hangú kritikákkal.
Nehéz eldöntenie az átlagolvasónak, hogy ezek mennyire tárgyilagosak, igazak vagy mentesek-e bizonyos csúsztatásoktól, túlzásoktól, esetleg személyeskedésektől. Lehet, hogy van, aki készpénznek veszi, amit ott olvas, van, aki kételkedve fogadja a tényként tálalt eseteket, megint van, aki felháborodik a kedvenc pártját vagy éppen annak politikusait bíráló írásokon.
Már többször arra a megállapításra jutottunk, hogy ha mindenben igazak, vagy ha csak félig igazak az éppen adott cikkben X. vagy Y. politikussal kapcsolatban közölt hírek vagy megállapítások, akkor bizony, finoman fogalmazva, nincs minden rendben a pártban, ill. annak vezetésében, és könnyen elbizonytalanodnak a magyar választópolgárok a párt további támogatását illetően.
Ha viszont alaptalanok a napvilágot látott vádak, akkor az érintettek időről időre miért hallgatnak, miért nem cáfolják meg a pártot, vagy a személyüket érintő, helyenként erős kritikákat azon a médiafelületen, ahol azok megjelentek, vagy más, mondjuk hozzájuk közel álló hírportálon, avagy a saját bloggjukon? Lehet, hogy volt rá példa, csak az én figyelmem kerülte el?
Elcsodálkozom azon is, hogy a meg nem nevezett párt országos vagy járási tisztségviselői között nem akad senki, aki szót emelne a pártját vagy annak vezetőjét ért és feltételezésük vagy véleményük szerint minden alapot nélkülöző bírálatok, vagy rosszindulatúnak, személyeskedésnek tűnő megjegyzések ellen? Vagy: a hallgatás beleegyezést jelent?
Ha pedig a megjelent bírálatok, kritikák, vélemények nincsenek híján az igazságnak, akkor viszont a párton belül, a legfelső vezetésben helyet foglaló személyek miért nem tesznek megfelelő és határozott lépéseket az esetenként súlyos vádak vagy visszaélésekre utaló esetek mielőbbi tisztázása érdekében megfelelő konzekvenciák levonásával?!
Csodálkozhatunk-e azon, hogy a közelmúltban a pártot és annak egynémely illusztris személyét ért sok jogos (?) vagy jogtalan (?) kritika után a legutóbbi parlamenti választásokon nemcsak a szimpatizánsok, de még a mezei párttagok közül is meglehetősen sokan szavaztak szlovák pártokra?
Jómagam az elődpártok egyikének alapító tagja és járási vezetőségének is tagja voltam, majd a szóban forgó pártnak megalakulása óta tagja vagyok, sőt, húsz évig voltam főállású alkalmazottja, tehát szívemen viselem a párt további alakulását, jövőjét.
Ha csak annyi fog változni a soron lévő tisztújító kongresszuson – elnézést a nem éppen szép hasonlatért -, mint ama bizonyos házban, ahol csak a hölgyeket cserélték le, és ment minden tovább a régiben, akkor nem jósolok nagy jövőt sajnos a már most is jócskán megtépázott és egyre csökkenő támogatottsággal bíró pártnak. Ennél azért jóval többet érdemel/ne/!
Végezetül már csak annyit, hogy a párt helyi, járási vagy országos tisztségviselői necsak egymás között, alkalmi vagy baráti találkozások során mondják el a párttal, annak vezetésével kapcsolatos negatív tapasztalataikat vagy jogos kifogásaikat, hanem arra szolgáló fórumokon – ha nincsenek, akkor kezdeményezzenek ilyeneket – adjanak hangot a párt jövőjéért nem formálisan, hanem valóban őszintén aggódó segítő szándékú kritikai észrevételeiknek.
Illyés Gyulával szólva: Mert növeli, ki elfödi a bajt.
Vagy úgy gondoljuk, minden a legnagyobb rendben van a pártban, és majd a várható személycserék visszahódítják az elbizonytalanodott, vagy már elpártolt szimpatizánsokat?
Aligha…
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
