A második világháború lezárását követően az egyik legdurvábban magyarellenes rendelkezéscsomag a csehszlovákiai Beneš-dekrétumok voltak. Ezek egyike a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945. számú, a németek és magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és gyorsított felosztásáról szóló rendelet.
A dekrétumok kihirdetését követően a csehszlovák hatóságok hozzá is láttak a végrehajtásához, csakhogy itt-ott hiba csúszott a gépezetbe. Az egyik ilyen hiba a Rimaszombat környéki (Gömör) református közösségeket érintette.
A rendszerváltást követően az illetékes püspökség elindított több restitúciós pert, amelyek sajnos még mindig tartanak. A restitúciót Szlovákiában 2006-ban lezárták. A fent említett ingatlanelkobzások viszont nem estek a restitúciós törvények alá. Azért mert a 104/1945 sz. rendelet még a kommunista rendszer kialakítása előtt lett hatályos.
Vagyis etnikai alapú és nem rendszeralapú rendeletről van szó.
Egy másik homokszem a gépezetben azt eredményezte, hogy a 21. század elején derült ki: még mindig vannak magyar emberek vagy leszármazottjaik, aki tulajdonában vannak földingatlanok. Vagyis a 104/1945 sz. rendeletet egyes esetekben nem hajtották végre.
Azt nem tudjuk, hogy ennek mi volt az oka. Azt viszont tudjuk, hogy az elmúlt időszakban akadt olyan buzgó hivatal Szlovákiában, nevezetesen a Nemzeti Földalap, mely politikai támogatással nekilátott kijavítani a ’40-es évek hibáit.
Tették ezt mindazok ellenére, hogy az említett rendelet az uniós joggal és Szlovákia Európa Tanácsba történő belépése kapcsán vállalt kötelezettségeivel (pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény 1. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke; az Európa Tanács Közgyűlésének 1196/1999. határozata) nincs összhangban. Sőt, országaink közti Alapszerződés 15. cikk (2) bek. a) pontja szerint nemzeti kisebbséghez való tartozásból semmilyen hátrány nem származhat. Továbbá, az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye szlovákiai végrehajtásának 5. körös monitoringja keretében, a felülvizsgálati ciklust lezáró, a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága által 2022. február 2-án elfogadott és 2022. június 15-én nyilvánosságra hozott szakértői vélemény 126. sz. ajánlása, felhívja a szlovák hatóságokat az érintett nemzeti kisebbség képviselőivel való párbeszédre és megoldás kidolgozására a jelenlegi interetnikai kapcsolatokra gyakorolt esetleges negatív hatások elkerülése céljából.
Ezzel szemben a Szlovák Alkotmánybíróság kérésre olyan állásfoglalást adott ki, melyben az áll, hogy a Beneš-dekrétumok a szlovák jogrendszer részei, és mint ilyet a bíróságok alkalmazhatják, mint ahogy ezt meg is teszik.
A már említett Nemzeti Földalap igen buzgó vezetőjét leváltották és az új vezető megígérte a Szövetség egy tárgyaló delegációjának, hogy a jövőben a 104/1945-ös rendeletet nem fogja alkalmazni.
A Nemzeti Földalap 2020-as beszámolójában szerepelő adatok szerint, melyekre alapozva az Ujszo.com portál közöl egy cikket 2022. február 4-i számában, miszerint 2019-től összesen 600 olyan javaslatot nyújtottak be, melyben kisajátítási határozatokra, illetve deportálási listára hivatkozva követelik az érintett ingatlanok tulajdonjogát.
Ezek a tények azt mutatják, hogy a Beneš dekrétumok korántsem történelmi jellegűek, és igenis van mai hatásuk. Nagyon is van!
Ez, viszont felveti azt a tényt, hogy a mai Szlovákia még mindig legyőzött nemzetként kezeli a magyar etnikumú állampolgárait. Sőt, kollektíve bűnösöknek tartja őket! Szlovákia a kisebbségek kollektív jogait nem ismeri el, de jól láthatóan annál inkább fenntartja a kollektív bűnösségüket, nemzedékről nemzedékre.
Elvárható volna, hogy az európai értékekre annyira figyelő európai intézményrendszer, az európai politikai elit állást foglaljon. Ezzel azonban láthatóan nem foglalkozik.
Márpedig ebbe a helyzetbe belenyugodni nem lehet. Nem fogadjuk el, hogy a szlovákiai magyarsággal szemben még most is alkalmaznak egy mélyen diszkriminatív, rasszista, igazságtalan törvényt. Szlovák barátaink azt mondják, hogy ehhez a törvényhez nem lehet hozzányúlni, mert a hivatkozott jogszabály az államiság alapjához tartozik.
Ezen rendeletek aktuális alkalmazásával akar gazdagodni a szlovák állam? A politikumnak ideje volna megnyitni a párbeszédet ennek a helyzetnek a megoldására. A magyar fél ezt megtette a legutóbbi Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság ülésén. Akkor is ha engem, a Bizottság magyar társelnökeként ezen az ülésen ért néhány komoly meglepetés és csalódás.
A szlovák Nemzeti Földalap vezetőinek az eljárása, miszerint ha akarják, alkalmazzák a Dekrétumokat, ha akarják nem, újabb kérdést vet fel: hogyan lehetséges, hogy az EU-ban, a 21. században egy hatályos törvény alkalmazása az eljáró hatóság vagy személy szubjektív belátásától függ?
Ideje volna emlékezni egy másik „Beneš-vitézkedésre” is. Ugyanis 1945 júniusában Sztálinnal aláírta azt a paktumot, mely szerint Kárpátalját Csehszlovákia átengedi a Szovjetuniónak. Ez utóbbinak geopolitikai és katonapolitikai célja volt, hogy betegye lábát a Kárpát-medencébe. Erről sok tanulmány született, melyekből kiderül, hogy erre a paktumra a többi győztes nagyhatalom nem adta áldását. Így, Csehszlovákia lett az egyedüli II. világháborút a győztes oldalon végző ország, mely területvesztéssel fejezte be a háborút. Ez lett a kisebbségben immár Ukrajnában élő magyarok, szlovákok, románok, ruszinok tragédiája is. Senki sem gondolta volna, hogy ma a kárpátaljai nemzetiségek még visszasírják a szovjet kisebbségi törvényeket.
Amennyiben összefogás hiányában nem tudjuk elérni az elvárt sikert, gyerekeink és unokáink ezt nem fogják nekünk megbocsátani.
Fülemben cseng még a gyerekkorunkban, az iskolában hangzott mondóka: „Lenin élt, él és élni fog”. Vajon Benešsel is így járunk?
Kalmár Ferenc
A szerző a Magyar-Szlovák Kormányközi Kisebbségi Vegyesbizottság társelnöke, az Európa Tanács volt kisebbségi raportőre
(https://mandiner.hu/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
