Zoroslav Kollár az utóbbi évek egyik legismertebb és legmegosztóbb szlovákiai nagyvállalkozója és közéleti szereplője. Jogász, üzletember, aki a ’90-es évek óta aktív résztvevője a gazdasági és társadalmi folyamatoknak. Neve a hírekben rendszerint nagy horderejű ügyek kapcsán bukkan fel, ugyanakkor kevesebben tudják róla, hogy erősen kötődik a magyarlakta régióhoz, melyet nemcsak jól ismer, de jelenleg is a Dunaszerdahelyi járás egyis kis falujában él. Interjúnkban a dél-szlovákiai magyar közösségről, az ország jövőjéről, gazdaságról, politikáról, együttélésről és személyes tapasztalatairól kérdeztük. Annál is inkább, mivel Právo na pravdu (Jog az igazsághoz) nevű pártját, melyet alig egy hónapja jegyeztek be a belügyminisztériumban, a közvéleménykutatások már 2 százalék körül mérik.
A nagyvállalkozóból politikai szereplővé váló Zoroslav Kollár szerint Dél-Szlovákiát tudatosan leépítettét. Az elhanyagolt térség csak akkor tud talpra állni, ha az állam újjáépíti a mezőgazdasági és élelmiszeripari feldolgozó kapacitásokat. Beszél személyes tapasztalatairól, a magyarlakta térség kihívásairól, az országot fenyegető gazdasági válságról, és arról is, hogy miért érezte úgy: eljött az idő a politikában való szerepvállalásra.
Zoroslav Kollárt az egyik pozsonyi fóruma után többek között az alábbiakról kérdeztük:
• A dél-szlovákiai együttélésről: Kollár szerint nincsenek valódi etnikai konfliktusok magyarok és szlovákok között, a politikai pártok feszítik túl a témát.
• A déli- és keleti régió hanyatlásáról: a mezőgazdaság és a feldolgozóipar szétesése okozta a mai leszakadást – ezt szerinte állami beruházásokkal kell helyreállítani.
• Miért lépett be a politikába: úgy látja, Szlovákia néhány éven belül gazdasági összeomlás szélére kerülhet, ha nem történik radikális fordulat.
• Mit kínál a magyar választóknak: természetes, helyi alapú fejlesztést, gazdasági újraépítést és tiszteletet a történelmi kultúrák iránt.
Interjú Zoroslav Kollárral
Önről ismert, hogy nemzetiségileg vegyesen lakott területen él. Milyen tapasztalatai vannak a magyarok és a szlovákok együttéléséről? Hogyan látja a jelenlegi helyzetet, és min változtatna, ha lehetősége lenne rá?
Pozitív tapasztalataim vannak. A község, ahol élek – Illésháza (Nový Život) –, több részből áll. A lakosság többsége magyar nemzetiségű, az új részben viszont már vegyesebb az összetétel. Nagyon jó tapasztalataim vannak mind az önkormányzattal, mind a polgármester asszonnyal. Emberileg és szakmailag is kiváló az együttműködés. Igyekszem a saját lehetőségeimen belül segíteni is a helyi ügyeket, mert az önkormányzatnak szüksége van a különféle állami támogatásokra.
Ami talán nemcsak a magyarok lakta déli régión segítene, hanem egész Dél-és Kelet-Szlovákián: ez már nem etnikai kérdés. Egyszerűen az egész térség elképesztően el lett hanyagolva. Eredeti szakmám szerint mezőgazdász vagyok, és jól emlékszem: a Csallóköz és az egész déli sáv Szlovákia élelmiszerraktára volt. A szövetkezetek fejlődtek, az emberek fóliasátraikban, üvegházaikban termesztették a zöldséget, gyümölcsöt, és mindezt a feldolgozóipar átvette. Az ország önellátó volt az élelmiszerben. Ezt kellene újraépíteni.
Zoroslav Kollár Právo na pravdu pártja a magyar választók számára is alternatívát kínál
Mi okozta Ön szerint a leszakadást?
A rendszerváltás után jött az összeomlás. A szavad választások utáni első kormány – lényegében a KDH dominanciájával – minden lehetséges jogi eszközzel tönkretette a szövetkezeteket. Ennek másodlagos hatásaként megszűnt a feldolgozóipar, amit azóta sem sikerült kiheverni.
Minden kormány beszél az élelmiszer-önellátásról, de ez nem csak a termelőkről szól. A termelők bármit elő tudnának állítani – csak nincs feldolgozóiparunk. Nagysurány tipikus példa erre: az ott épülő akkumulátorgyár teljes értelmetlenség. Az arra szánt pénzből fagyasztó-, konzerv- vagy húsfeldolgozó üzemeket kellene építeni. Mára a nagy rendszereket szétverték, kisebb mezőgazdasági gazdaságok maradtak, kisebb területtel és kapacitással. Ők nem versenyképesek a nagy, nemzetközi cégekkel. Az államnak lenne a feladata biztosítani azt a teret, ahol eladhatják, feldolgozhatják a termékeiket, majd közös értékesítési központokat alakíthatnának ki. Ez lenne a recept Dél-Szlovákiában.
Térjünk át az aktuálpolitikára. Mi szólította önt politikai szerepvállalásra? Mi Ön szerint ma a legfontosabb probléma az országban?
Két dolog. Egyrészt azt vártam, hogy ez a kormány végre rendet tesz a 2020–2023 közötti időszak után, kijavítja az ott elkövetett károkat, és meghozza a szükséges gazdasági intézkedéseket. Mert a politika az állam irányításának művészete. Egy politikusnak jó gazdának kell lennie. De látva az ország gazdasági helyzetét, úgy látom: Szlovákia három éven belül csődbe juthat.
Ha nem történnek radikális lépések a gazdaságban, a vállalkozások támogatásában, és ha az állam így folytatja az eladósítást, három éven belül már nem mi fogunk dönteni arról, hogy mi történik nálunk. Hanem az Európai Központi Bank, az IMF és az Európai Bizottság képviselői. A csőd poklot szabadítana az országra. Ezért érzem kötelességemnek, hogy belépjek a politikába.
A magyar választók régóta szeretnének saját érdekképviseletet a parlamentben. 7 sikertelen választások vannak túl, aminek köszönhetően már nem hisznek abban, hogy a magyar párt képes lehet bejutni a parlamentbe. Mivel nem akarják kukába dobni a szavazatukat, jobb híján megtanultak szlovák pártokra szavazni. Tudjuk, hogy a szlovákiai magyar választók kétharmada konzervatív, patrióta érzelmű. Miben különbözik az ön pártjának politikai ajánlata a Smer, a Hlas vagy a Republika ajánlatától, amelyek a vegyesen lakott régiókban egyébként már sikeresek?
Az ajánlatom az, hogy én itt élek, ebben régióban, ismerem az itteni közösséget és a problémákat. Úgy érzem, jobban átlátom a magyar közösség működését, és az emberek is elfogadtak. Nem beszélek ugyan jól magyarul, de érteni értek és szeretnék ezen tovább javítani – ez a saját érdekem is.
NMS felmérés: A Smer veszi el a Hlas és az SNS szavazóit, a magyar párt körön kívül van, Zoroslav Kollár erősödik
A lényeg azonban a gazdaság: a régió hanyatlik. A megoldást a természetes fejlődésben látom. Ez a térség ideális a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra. Lehet itt ipar is, de környezetvédelmi szempontból érzékeny övezetről beszélünk. Ezért elsődleges az agrárgazdaság újraindítása. Ez lenne az ajánlatom a magyar választóknak: emeljük fel a régiót gazdaságilag.
Fontos számomra az is, hogy minden kultúra, nyelv, tradíció, amelynek történelme és mély gyökerei vannak, védelemre és támogatásra jogosult. A magyar–szlovák együttélésnek egy polgári társadalmi modellen kell alapulnia. Soha nem láttam valódi problémát a két közösség között – a konfliktusok politikai termékként jelennek meg, amiből néhány párt profitál(t).
A Právo na pravdu (Jog az igazsághoz) pártunk szűk vezetésében is vannak magyar nemzetiségű kollégák, de nem azért, hogy „magyar szavazatokat hozzanak”, hanem mert mi polgári elv szerint működünk: minden szlovákiai polgár szeretne jól élni, nemzetiségtől függetlenül.
Ipsos-sokk: történelmi mélyponton a Hlas és az SNS, erősödik a PS, a Republika és Matovič
És szomorú, hogy azok a régiók, amelyek szocializmus idején a legfejlettebbek voltak, ma a legelmaradottabbak. A gazdaságot kell megerősíteni – de ez pénz nélkül nem megy.
Végezetül egy könnyedebb kérdés. Önről köztudott, hogy nagy utazó, szinte a világ minden országában járt. Melyik térséget ajánlaná azoknak, akik most indulnának világgá? Hol érezte magát a legjobban?
Először is arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy jöjjenek vissza Szlovákiába. Itt kell olyan feltételeket teremtenünk, hogy az emberek ne akarjanak elmenni. De ha választanom kellene…
Tegyük fel, egy hosszabb vakációra?
Inkább úgy mondanám: élni. A hosszabb nyaralás bárhol jó lehet. De ahol nekem minden szempontból a legjobban megfelelt – a lakosság összetétele, a klíma szempontjából is –, az Ausztrália.
Ez egy olyan ország, ahol a lakosság 95 százaléka fehér bőrű és keresztény. Az emberek barátságosak, a közösség különleges. Az első telepeseik között sok volt a büntetett előéletű, odaszállított brit elítélt – ez teljesen más karaktert adott a társadalomnak, mint amit az angoloknál, kanadaiaknál vagy amerikaiaknál látni.
Volt egy élményem, amit máshol nem tapasztaltam. Amikor először megérkeztem az országba – azóta többször is jártam Ausztráliában, azt kérdezték: honnan jöttem, hogy vagyok, mivel foglalkozom. A kísérőnk első kérdése ez volt: „Mi a foglalkozása?” Mondom: jogász vagyok. Erre ő: „Maradhat is nálunk, átképezheti magát a mi jogrendszerünkre, itt jó lesz, szeretni fogjuk magát.” Nyíltan mondta: „Gyere, költözz ide.” Ezt máshol sosem éltem át.
Tetszik az emberek mentalitása is, nem stresszben élnek. Meg kell tapasztalni az ottani légkört, atmoszférát, nehéz róla beszélni. Mindenképpen Ausztrália az a hely, ahol el tudnám képzelni az életem.
MTI
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
