Persze mi is jóval többet foglalkozunk velük, mint kellene, ugyanakkor ennek megvan a maga oka. Sokkal szórakoztatóbb és viccesebb, mint például ötvenedszerre leírni egy-egy merénylet kapcsán arról, hogy nekünk volt és van igazunk. Egyiknek sincs különösebb sportértéke, ugyanakkor idiótákkal szívesebben foglalkozunk, mint tunkolunk a vérben.
Például amikor Fekete-Győr András megkísérel élni azzal a mindennapos lehetőséggel, hogy valamelyik haladó portál videójában kamera elé állhat és beszélhet, ugyanolyan komikusan mesterkélt éleslátással teszi azt, mint én, amikor totálkáron megpróbálom előadni az értelmes dolgokról értelmesen beszélő embert. További párhuzam, hogy én is teljesen hiteltelenül és átlátszóan csinálom. Mily hasonlóak, de mégis különbözőek vagyunk.
Augusztus 20-án, mely napon a közmegegyezés szerint az államalapítást ünnepeljük, az izgatott sajtóunkások tömegeinek meghitt társaságában, nem kisebb feladatot tűztek ki maguk elé, mint hogy újraalapítják azt. A rájuk jellemző irritáló önteltség már magában a felvetésben is tetten érhető, hiszen Szent István munkáját az őt követő anarchia, az Árpád-ház kihalása, a török, a német és az orosz megszállások, az országcsonkítás, majd az azt követő kommunista diktatúra sem volt képes megsemmisíteni, erre kitűnő bizonyíték az ország megléte. Meglehetősen merész feltételezés, hogy Orbán Viktor Vezénylő Tábornok Úr 7 évnyi tevékenysége – bárhogy is tekintsünk rá – ezeknél az apróságoknál pusztítóbb volt, így az újraalapítás gondolata nyugodtan tekinthető a kivagyi ostobaság szépen felcicomázott emlékművének.
Persze az államújraalapítás gondolata, már ahogy elnyerte végső formáját a baloldalon jól csengő nevű A38-on, végül kimerült némi többnyire értelmetlen nyökögésben és az önkormányzatiság felfedezésében. Nagy idők nagy embereket kívánnak.
Ennek az államújraalapításnak a része – reményeik szerint – a Cselekvés Köreinek nevezett polgári kör utánérzés, kiegészítve a házmesterfeljelentővel. Ami maga a csoda, ezért is álltam neki ennek a kifejtős fogalmazásnak tulajdonképpen. Mert a szívtipró gimisek nem is azért kezdtek politizálni, hogy valamiféle nagyszerű tetteket hajtsanak végre, az egy szál melegházasság kell, mert 2017 van programpontjukon kívül nem különösebben törték magukat azzal, hogy kitalálják, mi a fenét is akarnak. Apu meg anyu így is elutalja a zsebpénzt mikroadomány formájában, szóval igazuk van. Ezért rábízták a közre, hogy írjanak nekik problémákat, ők meg azokat megoldják, mint a Jani házhoz megy című műsorban János, aki ezek szerint már akkor momentumos volt, amikor még meg sem alakultak. Mutatok is egy példát rá ezekre az eddig fájón figyelmen kívül hagyott problémákra, amit Fekete-Győr Andrisék fognak áldozatos munkával nemsokára megoldani, amint kapnak egy kis hatalmat.
Linkelem is , nehogy bárkiben felmerüljön, hogy ez csak fotósop. Szóval országos politikai babérokra vágyó szívtipró gimi szerint a kutyaszaros járda eltakarítása a következőket igényli: a cselekvés köreit, ahol meg lehet vitatni a szar állagát, színét, előfordulási gyakoriságát, aztán a Momentum Mozgalomra, akik összegyűjtik a felmerülteket, következtetéseket vonnak le belőle, esetleg tanulmányt rendelnek a kérdéskörben, hogy egy kicsit jobban megismerjék a kutyaszart, nehogy elhamarkodottan valami őrültséget csináljanak. Mondjuk simán lehetne szólni a házmesternek, hogy söpörje fel a járdát, illetve kiütni a fogát annak a faszkalapnak, aki odaszaratja a kutyáját és nem zacskózza be, de hát ez nyilván csak egy ilyen magamfajta fasisztának juthat eszébe. Vagy B lehetőségként – ha teszetosza baloldaliak vagyunk és ragaszkodunk a hivatalos ügymenethez– oda lehet csörögni a hivatalba, a polgármesterjenőnek, hogy igyekezzen kicsit jobban, mert legközelebb leszavazol a Munkáspártra.
De mindenképpen országos jelentőségű ügyről van szó!
Viszont ha már kifejlesztették ezt a csodálatos kutyaszarbejelentőt, akkor használjuk is. Jómagam a következő problémát próbáltam beküldeni, de a lokalizálásnál elakadtam. Remélem másoknak több szerencséjük lesz!
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »