Olyan korban élünk, amikor az egyes politikai irányzatok és ezek propaganda eszközei arra ösztönöznek minket, hogy mindent és mindenkit el kell fogadnunk olyannak, amilyen. Senkit nem szabad arra kérni, hogy változzon meg, még akkor sem, ha bizonyos megnyilvánulásai hátrányosan hatnak a társadalomra. Sokmindent és sokmindenkit nem szabad a nevén nevezni, nehogy megsértsük embertársainkat.
Időről-időre felbukkannak olyan szavak, amelyeket ellenünk fordítanak megbélyegezve mindenkit, aki esetleg ki mer mondani olyan dolgokat, amelyre mások nem mernek rámutatni. A demokráciát kiáltók számára tehát mégis vannak bizonyos kérdések, szavak, melyeket nem lehet feszegetni bármennyire is nagy az az állítólagos demokrácia.
Az utcasarki lány, örömlány. Az azonos neműekhez vonzódót csak melegnek nevezhetjük, nehogy hátrányosan megkülönböztetve érezzék magukat.
Éppen ezek miatt a dolgok miatt sajnos odáig jutottunk, hogy a „meleg” szó hallatán a legtöbb embernek az azonos neműekhez való vonzódás jut eszébe, a meleg napsütés, az édesanya meleg ölelése, vagy a családi otthon melege helyett.
Joggal kérdezhetnénk meg azoktól, akik a meleg szót az azonos neműekhez vonzódó emberek megjelölésére használják, hogy akkor a heteroszexuálisok vajon hidegek?
De ide sorolhatjuk a „köcsög” szavunkat is, amit manapság szintén más kontextusban használnak, mint amit valójában jelent. Vagy ott van a gyökér szó, amelyik szintén mást jelent eredetileg, mint amire manapság sokan használják. Nem gondolunk bele abba, hogy akinek gyökere nincs, az gyökértelen, és mélyre nyúló gyökerek nélkül egyetlen fa sem nőhet igazán nagyra.
Nézzünk meg hát néhányat „szitokszavaink” közül:
A „cigány” szavunk
Sokan gondolják úgy, hogy aki „cigányozik”, az rasszista, így a hivatalos nyelvben sokak szerint inkább a roma szavat kellene használnunk. Ezen emberek véleménye szerint a hagyományos „cigány” kifejezés pejoratív, lekicsinylő jelző, amely negatív jelentéstartalmat hordoz, ezért a köznyelvben kerülendőnek tartják.
A „roma” kifejezés egyébként a roma nyelv „rom” szavából ered, melynek jelentése „ember”. A cigány elnevezés pedig a görög „atsziganosz” szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „törvénnyel szemben álló”, „kívülálló”, „érinthetetlen” volt.
Sokak tiltakozásával ellentétben viszont jelentős csoportok, illetve általában a cigányok nagy része továbbra is cigánynak nevezik magukat, és az elnevezés a cigányság céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él, mint például az Országos Cigány Önkormányzat. Egyébként is vicces lenne, ha a „cigányvajda” szót „romavajdára” cserélnék, vagy a „cigánypecsenye” holnaptól „romapecsenye” lenne.
Természetesen a „cigány” szó a magyar nyelv és irodalom része, amelynek helye van a magyar és a cigány kultúrában is, és erősen vitatott, hogy mennyire cserélhető fel erőszakkal egy idegen nyelv vele megegyező jelentésű szavával.
Egyébként a rasszista szó, mint megbélyegző jelző használata is teljesen logikátlan.
Hiszen, mit is jelent a „rasszizmus” szó?
Rasszista szavunk a „rassz” szóból ered, mely a francia „race” (fajta) szó magyarosított változata. A „rasszizmus” tehát eredetileg faji alapú megkülönböztetést jelent, és nem pedig fajgyűlöletet, mint azt sokan gondolják. Ennek ellenére világszerte a „rasszita” kifejezést mégis arra használják, hogy valakit megbélyegezzenek és kijelentsék róla, hogy fajgyűlölő.
Azt is sokan hangoztatják, hogy a „rasszizmus” szó faji előítéletet jelent. Azonban a fajgyűlölet nem biztos, hogy előítélet, hiszen sok esetben az utálat éppen abból fakad, hogy az adott ember ismeri az általa gyűlölt nép, vagy nemzet negatív tulajdonságait. És bizony negatív tulajdonsága minden népcsoportnak akad. A romák például szeretnek mulatni és nagy többségük hangosan, kiabálva beszél. A németek nagy részének gyenge a humora, a magyarok közül pedig nagyon sokan pesszimisták és panaszkodásra hajlamosak.
Itt jegyezném meg, hogy nekünk, magyaroknak nem szabadna a problémákra összpontosítanunk, hanem helyette inkább a megoldásokra, amit szeretnénk elérni!
Egyébként pedig a roma, vagy a cigány szó is egy népcsoportot, vagyis egy fajt jelent. Tehát a roma kifejezést épp úgy vehetjük faji alapú megkülönböztetésnek.
A „paraszt” szó
Ha jól belegondolunk, egy egészséges társadalomban a paraszt kifejezésnek inkább dicsérő jelzőnek kellene lennie, mint szitokszónak, hiszen eredetileg a paraszt volt az az ember, aki etette a társadalmat és megtermelte az ételt mindenkinek. Az ő verejtékes munkájából laktunk jól mindannyian.
Manapság azonban már szinte mindent átvesznek a nagy vállalatok, melyeknek túlnyomó többsége a profit érdekében mindent képes beáldozni. Így a parasztok fokozatos fogyatkozásával egyre nehezebb vegytiszta, egészséges ételekhez jutnunk. Ezáltal bizonyos fokig mind a profitorientált nagyvállalatok áldozataivá válunk és így válik egyre betegebbé a társadalom, amelyben élünk.
Ezért inkább becsülni kéne a parasztot, mint lenézni azt, hiszen egy régi magyar mondás szerint „Ha paraszt nem volna, az Úr sem zabálna.”
A „pogány” szavunk:
A pogány szavunk a latin „paganus” szóból származik melynek jelentése „vidéki”. Mai nyelvünkben mégis inkább az „ateista”, a „hitetlen” szóval azonosítjuk, vagyis azzal, aki nem hisz Isten létezésében. Ennek oka pedig valószínűleg egészen I. István királyunkig vezethető vissza, aki az elmondások szerint „felvetette a magyarokkal a kereszténységet”.
Azonban honfoglaló őseink a híresztelésekkel ellentétben, igenis Istenfélő emberek voltak. Erről tanúskodik az azóta feltárt több honfoglalás kori sír, ahol a sírban fekvőket egyenlőszárú mellkeresztekkel temették el.
Pogány szavunk valószínűsíthetően úgy lett szitokszó, hogy vidéken élő őseink őrizték meg a legtovább az ősi hitet. Ezek az emberek a jelek szerint ugyan úgy egyistenhívők voltak, mint a római egyház, csak nem római keresztények. Éppen ezért a katolikus egyház és I. István, aki felvette a római kereszténységet, ezeket az embereket megbélyegzésképpen pogányoknak nevezte, így ez a szó szitokszóvá vált az idők folyamán.
Az antiszemiták
Aki lekicsinylően, lenézően, gyűlölettel nyilatkozik a zsidó népről, az megkockáztatja, hogy antiszemita jelzővel illesség meg. De mit is jelent valójában az antiszemita kifejezés?
Ez egy rendkívül összetett kérdés. Mindenek előtt azt kéne tisztáznunk, hogy mi is az a szemitizmus?
Annyit talán kijelenthetünk, hogy a „szemita” kifejezés Noé fiától, Sémtől származik. Azt azonban kevesen veszik figyelembe, hogy nem csak a zsidó nép vallja magát szemita népnek, hanem az arabok, az akkádok és a máltaiak is. Valószínűsíthető tehát, hogy azok a népek a szemiták, akik Sémtől származtatják magukat. Azonban mi van azokkal az emberekkel, akikben folyik arab vér, de nem tudnak róla, hiszen nem ismerik a régre visszanyúló családfájukat?
Felvetődik az a kérdés is, hogy akkor most a származás, avagy a hit a mérvadó? Hiszen bárki lehet Sém leszármazottja anélkül is, hogy tudna róla. Ha pedig a vallási alap a mérvadó, akkor ezen logika szerint minden római katolikus ember szemita. Hiszen benne van vallási könyvünkben, a Bibliában, mely hitünk alapköve: „Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kánaán!”
Mindezekből láthatjuk, hogy nehéz megmondani, hogy ki is minősül szemitának. Éppen ezért arra még nehezebb választ adnunk, hogy ki is az antiszemita. Ezen jelző használói talán még maguk sincsenek tisztában a szó valódi jelentésével. Vagy, ha ők igen, akkor az az ember, akire alkalmazzák biztosan nem. Ha pedig nem tudja valaki, hogy mit is jelent az a szó, amivel megbélyegezték, akkor hogyan tudna változtatni mindezen?
Az Árpádsávos zászló
Igaz, hogy nem szitokszó, azonban mégis ide kívánkozik a listára az Árpádsávos zászló, mely sokak véleménye szerint félelmet kelt bizonyos emberekben, ezért használatát mellőzni kell.
Sokan tartják ezt a történelmi magyar zászlót fasiszta jelképnek. Azonban ezen emberek érvei nem állnak túl stabil lábakon. Hiszen, miért lenne fasiszta egy zászló, amelyiket Árpád-házi királyaink is használták, és amelyik a magyar nemzet egyik legdicsőbb korszakát idézi?
Az Árpád-sávokat őseink évszázadokig használták, sokkal tovább mint jelenlegi piros-fehér-zöld zászlónkat. Ha tehát helyt adunk a kijelentésnek, mely szerint ez a zászló fasiszta lenne, azzal azt kéne kijelentenünk, hogy őseink évszázadokig fasiszták voltak. Azonban be kell vallanunk, hogy egy ilyen kijelentés enyhén szólva is abszurd.
Persze, a fasisztázók azzal szoktak ilyenkor érvelni, hogy Szálasi Nyilaskeresztes Pártja is használta zászlajában az Árpád-sávokat, ezért ez a zászló azt a korszakot idézi, így lett fasiszta.
Azonban be kell látnunk, hogy ez az állítás is nevetséges. Hiszen Hitler is szerette a Sacher-tortát, a Sacher-torta ettől mégsem vált fasisztává.
Éppen ezért nevetséges logika azt gondolni, hogy egy jelkép önző, rosszindulatú célokra való felhasználása megronthatja az adott jelkép jellegét.
Extrémista
Van itt még egy kifejezés, melyet Szlovákiában gyakran lehet hallani, azonban jelentésével nagyon kevesen vannak tisztában. Vajon mi lehet ennek az oka?
Ha megpróbálunk rákeresni az extrémista kifejezésre az interneten, a kislexikon kivételével csak szlovák nyelvű találatokat kapunk. A lexikon szerint extrémistának minősül a szélsőséges nézeteket valló személy.
Ha utánanézünk, láthatjuk, hogy a szlovák törvénykönyv 422.a és 422.b törvénycikkelye foglalkozik a szélsőséges nézetekkel:
422.b §
Szélsőséges nézeteket propagáló anyag terjesztése
(1) Aki szélsőséges nézeteket propagáló anyagot sokszorosítás útján előállít, szállít, megszerez, hozzáférhetővé tesz, forgalomba hoz, az ország területére behoz vagy onnan kivisz, felkínál, árusít, küldöz vagy terjeszt, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az 1. bekezdésbe foglalt cselekményt
Arra azonban a szlovák törvénykönyv „elfelejt” kitérni, hogy pontosan mi is minősül szélsőségesnek, vagy extrémistának. Ebből tehát láthatjuk, hogy az extrémizmus vádja, ha úgy akarják, elég sok emberre ráhúzható. Hiszen állambácsi tart mindenkitől, aki másképp gondolkozik, mint, ahogy ők szeretnék.
Következtetés:
Mint láthatjuk tehát sok olyan megbélyegző jelző és szitokszó van, amelyet valószínűsíthetően csak azért találtak ki az idők során, hogy valaki szégyellje magát a saját véleménye miatt. Sok esteben tehát ezeknek a szitokszavaknak a kialakulását hatalmi érdek motiválja, és a szavak valódi jelentése sokszor nem fedi a valóságot. A legtöbb ilyen megbélyegző jelző használója szerint vélhetően a legjobb védekezés a támadás.
A megoldás tehát, hogy tanuljunk meg érvelni, ha kell!
Merjünk hát önmagunk lenni, és bártan adjunk hangot véleményünknek, még ha a társadalmilag elfogadott normák a sunyi meghunyászkodásra, és mások háta mögött való pusmogásra ösztönöznek is minket! Hiszen még mindig jobb egy konfliktusokkal megtűzdelt, de őszinte társadalom, mint egy konfliktusok nélküli, de hazug, kétszínű élet.
Végh Tamás
Honfoglalás kori mellkeresztek:
https://archeologia.hu/arpad-kori-bronz-mellkereszt-visegrad-varkertbol
https://mult-kor.hu/20101201_feltartak_magyarorszag_legnagyobb_regeszeti_lelohelyet
Extrémizmus:
https://sk.wikipedia.org/wiki/Extrémizmus
A szélsőséges nézetekkel kapcsolatos szlovák paragrafusok (422.a és 422.b cikkely):
https://torvenytar.sk/zakon-547?fbclid=IwAR1rdwp8frWDr_Rx-Oi2Sxexo6W11SqAeg11xgfaMOxmCH2iybaWV4n_PF8
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
