John Eibner, a CSI Közel-Kelet projektvezetője májusban ismét Szíriában járt. Látta a pusztítást, meglátogatta a sebesülteket, beszélt csüggedt menekültekkel. Másutt az elűzöttek már fölújítják a házakat.
Dr. John Eibner 2016 májusában már hatodszor utazott Szíriába. Ez az út volt eddig a legveszélyesebb. Most is helyiek kísérték, így közelről láthatta, milyen módokon próbálnak túlélni az emberek. „Elborzasztott, amit itt tapasztaltam – üzente a helyszínről. – De a helyzet nem mindenütt ugyanolyan: vannak körzetek, ahol a keresztényeknek egyre rosszabb, másutt stabilizálódott, sőt az utóbbi hónapokban a korábbihoz képest még javult is.”
Damaszkusz: a feszültség oldódik
„Amikor 2015-ben utoljára jártam itt, folyamatosan rakétázták a várost. Harci gépek mennydörögtek fölöttünk. Most mintha nyugodtabb lenne a környék. Pezsdül az éjszakai élet, az emberek kimerészkedtek az utcákra. A szír-ortodox pátriárkával a támogatás különböző módjairól beszélgettünk.”
Kamishli: elvágva a külvilágtól
„Az itteniek teljesen elszigetelődtek. Délen és nyugaton az Iszlám Állam (IS) fenyegeti őket, a török határ zárva, Irak felé pedig életveszélyes. Egyetlen lehetőség maradt: repülővel Damaszkusz felől. De a járatokat rendszeresen törlik. Amikor ide megérkeztem, éppen egy keresztény esküvőt tartottak. A vőlegény Németországból jött, és egy Kamisliból való keresztény lányt vett feleségül. De a lakodalom után Németországba költöztek. A gyermekeik már ott fognak fölnőni, és megszűnik a kapcsolat anyjuk szülőföldjével.”
Haszaka: tűzharc miatt templomba zárva
„Éppen egy szír-ortodox templomban voltunk, amikor váratlanul lövöldözés tört ki a kurd Népvédelmi Erők (Yekîneyên Parastina Gel – YPG) milicistái és a szír hadsereg kormányalakulatai között. Négy órába telt, mire elhagyhattuk a templomot. Természetesen nagyon féltünk. Mindenhonnan hallottuk a becsapódó golyók zaját. Csak az nyugtatott meg kissé, hogy tudtuk, nem minket vettek célba.
Haszakában ez mindennapos esemény, és az emberek rezzenéstelenül tovább végzik megszokott teendőiket.”
Khabúr: sok a halott
„A Khabúr-folyó mentén körülbelül 30 keresztény falu található. Lakóik az 1915-ös törökországi genocídiumot túlélők leszármazottai. Négy falut látogattam meg. Az Iszlám Állam (IS) dzsihádistái 2015 februárjában foglalták el a körzetet. Első dolguk a kápolnák lerombolása volt, hisz tudták, a falusiak úgy tartják: templom nélküli település nem lehet keresztények otthona. Sokan elhagyták Szíriát, a többiek kihaltak. Ezért félő, hogy a keresztények teljesen eltűnnek a vidékről. 100 éve még Törökországból űzték el őket, most ugyanez történik az utódaikkal Szíriában.”
Tartusz: találkozás a támadások áldozataival
„Égbe szökő árak, rendszeres áramkimaradások, és rengeteg menekült – hosszú ideje ez jellemzi a kikötővárost. A mediterrán Tartuszt eddig mégis megkímélték a harcok, és jelenleg is Aszad elnök uralma alatt áll. Számtalan szunnita talált itt védelmet komolyabb incidensek nélkül.
Az IS terroristák ittlétem alatt is több öngyilkos merényletet hajtottak végre a forgalmas buszpályaudvar ellen azzal a céllal, hogy a szunnita muszlim menekültek ellen hangolják az alavita lakosságot. Az egyik robbantás utáni napon Tartuszban voltam, ahol szunnita menekült nőkkel beszélhettem. Az újabb támadásoktól való félelmükben a következő napokban ki sem mertek lépni a házukból. Azóta ellenségnek tekintik őket.”
Al-Karjatain: a fölszabadított város romokban
„Az IS iszlámisták 2015 augusztusában vették be a várost, és több mint 200 keresztényt elfogtak. 2016. áprilisban a kormánycsapatok a szövetséges milicistákkal és orosz légi támogatással visszafoglalták. A pusztítás óriási. Sem ivóvíz, sem áram nincs. Ennek ellenére több mint ezer muszlim visszatért. De a korábban itt élt négyszáz keresztény család már föladta: csak azért jöttek vissza, hogy elvigyenek mindent, amit lehet, a mozdíthatatlan vagyont meg eladják.”
Homsz: a menekültek ezrével érkeznek vissza
„A városban óvatos mozgolódást látni. Amióta a kormányerők 2014 májusában visszafoglalták, már több ezren tértek vissza az óvárosba. A CSI itt is jelen van: támogattuk egy keresztény iskola és egy értelmi fogyatékosokat ellátó napközi újjáépítését. Hisz az emberek csak akkor jönnek vissza, ha a gyerekeik iskoláztatása biztosított. Homszban is borzalmas a pusztítás, és a házak nagy része lakhatatlan.”
Szadat: a polgármester ezt mondja: „Isten itt akar látni engem”
„Szadat városában bizakodnak: az IS terroristák 2015 végén a kapuk előtt álltak, de visszaverték őket. Ez volt az első alkalom, amikor a dzsihádistákat a légierő támogatása nélkül sikerült kiszorítani. A város polgármestere évekig az USA-ban élt, és feladatának tekinti, hogy segítse népét a válságos időkben. Ezért is tértek vissza ide a feleségével és a gyermekeivel.”
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
