Durván beolvasott a posztjairól kedden lemondott Szél Bernadettnek az LMP ökölharcosa: Sallai R. Benedek a párt tagjainak írt, a hvg.hu birtokába került levélben hosszan ecseteli a távozó társelnök-frakcióvezető bűneit, és sötét jövőt jósol a szerinte végstádiumban lévő LMP-nek.
Az LMP társelnök-frakcóvezetője, Szél Bernadett keddi lemondása és a párttagokhoz intézett búcsúlevele után nem kellett sokat várni az ellentábor reakciójára: a Széllel és a párt másik korábbi társelnökével, az LMP-ből időközben kilépett Hadházy Ákossal feszült viszonyban lévő, utóbbinak tavasszal tettlegesen is nekirontó Sallai Róbert Benedek indulatos bejegyzésben vágott vissza a távozó politikusnak.
Az LMP-sek zárt Facebook-csoportjában közzétett, a tagság egészét megszólító levelében a korábban sem pallérozott stílusáról ismert Sallai nem finomkodik a jelzőkkel: állítása szerint már a párt országos elnökségének a május végi kongresszus utáni, összezárást erősítő közleménye is erősen ingerelte a hányinger mellett a megszólalásra, Szél Bernadett keddi, szavai szerint „a valóságtól meglepő mértékben elrugaszkodott, önmagával szembenézésre képtelenséget sugárzó” levele annyira megdöbbentette, hogy nem tudja megállni, hogy billentyűzetet ragadjon.
„Valaki, aki hosszú időn keresztül meghatározó, jó ideje legjelentősebb szereplője volt politikai közösségünknek, aki maga határozza meg minden láthatóságunkat a külső kommunikáció szervezésével jó ideje, aki a legismertebb arcunk és egyben felelős társelnökként a politikai stratégiai irányokért, nem talál semmi hibát vezetői ténykedésében – az meglep. Ellenben mindenki másban hibásokat lát, az EB-től a titkáron át a Fideszig a párt helyzete miatt. Ez benyomásaim alapján döbbenetes, már-már kóros” – fejtegeti az országos elnökség korábbi titkára, hangsúlyozva, hogy „a valóság látásának ilyen szintű hiánya” szerinte a vezetői képességek alapvető hiányát mutatja meg.
Szél Bernadett Hadházy Ákossal végighisztizte/zsarolta a választások előtti másfél évet, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy ők kitalálták. Ákossal, Ron Werberrel, Petikével, Erzsivel – mindentől mindennek úgy kellett lennie, ahogy Detti akarta, persze azt, hogy mit akar, nem tudom, ki mondta meg neki. Magára hagyva? Ez vicc?
– teszi fel az indulatos, ámde költői kérdést Sallai, majd a folytatásban úgy tesz, mintha Szél politikai képességeit dicsérné, valójában azonban egy újabb kritikának ágyaz meg:
Félreértés ne essék: Dettit remek jelöltnek, jó politikusnak, kiváló országgyűlési képviselőnek éreztem mindenkor elképesztő munkabírással és szorgalommal. Bárhol megállná a helyét: DK-ban, Fideszben, MSZP-ben – bármit látszólag hitelesen képvisel, akár egyetért azzal, akár nem, és már képes magát úgy fényezni, ahogy a legprofibbak. Bárhol megállná a helyét – épp ez a baj.
Sallai kiborítónak tartja, hogy a lemondott társelnök szerinte áldozatnak, illetve hősnek mutatta magát, miközben a volt titkár szerint szembementek kongresszusi döntésekkel, és lábbal tiporták az alapelveket, amelyeken az LMP létrejött. (A pártban a választás előtt amentén keletkezett kvázi szakadás, hogy az akkori országos elnökség legtöbb tagja a valamilyen mértékű ellenzéki összefogásban látta a Fidesz legyőzésének kulcsát, és ennek érdekében próbált tárgyalni egyes ellenzéki pártokkal, például visszalépésekről, a másik oldal viszont az LMP korábbi kongresszusának határozatához ragaszkodott, amely kimondta, hogy az LMP önállóan, az összes választókerületben saját jelölttel indul a választáson, együttműködés pedig csak olyanokkal képzelhető el, akik az elmúlt 28 évben nem voltak kormányon.)
Hősök, csak épp egy karrieristákat futtató, érték nélküli pártot csináltak egy politikai közösségből, ami a politikai kultúra megújítására jött létre. Csak épp a következménynélküliség és a „vezető azt csinál, amit akar“ és a „talpasok fogják be“ politikai kultúráján, illetve „elefántcsont-toronyban élve le lehet ejteni mindenkit“ politikai kultúra megteremtésén dolgoztak.
Sallai a folytatásban képmutatónak nevezi Szél Bernadettet, amiért „nem a jövedelemmel és szerepléssel járó parlamenti mandátumról mond le, hanem a melóval járó szervezési munkáról”, majd a párt állapotáról állít fel diagnózist:
Az LMP végső stádiumban van. Hogy az agyhalál, vagy a szívmegállás következik be gyorsabban, nem tudni, de szemlátomást érdemi törekvés nincs is arra, hogy más jövő lehessen. Az LMP egy színtelen, szagtalan, karaktertelen, jelentéktelen politikai erővé silányodott, ami maga karikatúrájaként groteszk arccal vonul ki szánalmas közjátékok közepette a közéletből, és amihez Detti ‘visszavonulok és meggondolom a világ dolgait’ színjátéka egy felvonás erejére elkápráztathat bennünket, de az irányon nem változtat sajnos.
A politikus kitér ez etikai bizottság sokat bírált, olykor abszurd, részben Szél távozását kiváltó döntéseire is, azt írja: azoktól ő sem boldog, nem érti – de Széllel szemben – elfogadja azokat.
Az LMP helyzetére visszatérve pedig arról ír, Schmuck Erzsébeten kívül senki nincs már a pártban azokból, akikkel 2007 őszén az LMP megalapításáról döntöttek, és akikkel közösen lefektetették a közös értékeket, alapelveket:
Szégyen ezen emlékekkel ma az LMP-re nézni, piti tisztségharcokért, fizetett tisztségekért küzdő egzisztenciacsatákat szemlélni, és szégyen látni, mivé lett az, amiben oly’ sokan bíztak az alakuláskor. Néhányak növekvő pénzügyi elvárása és érdemben csökkenő értékjelenlét jellemzi az LMP-t, ami gyalázat. Nagyszerű emberek mentek el az évek alatt, akikre nagy szükség lenne, de Dettiék fő felelőssége abban van, hogy kinyírtak mindenkit maguk körül, aki még változást hozhatna.
A levél vége felé a jövőről sem beszél kíméletesebben:
Miben bízhatunk még, kik itt maradtunk? Detti mai bejelentése a süllyedő hajót elhagyó kapitány képét erősítve röpíti tovább az LMP a politika szemétdombja felé, ahová egyre inkább való.
Sallai pesszimista helyzetértékelése szerint egyre kisebb – és Szél bejelentésével tovább csökkent – az esély, hogy az LMP visszatérjen „a szívleállás vagy agyhalál állapotából”. A társelnök távozása szerinte ugyan lehetne egy jó dolog a párt életében, vagy akár az ország politikai kultúrájának vonatkozásában, „de hogy ez ébresztőként működik-e vagy az életben tartó kábelt a konnektorból kirántó erőként – nem tudni. Minden esetre tanulságos végigolvasni a kommentek többségét és felismerni: egy halom jó embernek még mindig fogalma nincs, hogy mi történt itt, és mi történik most” – zárja a levelét a volt titkár.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
