Alig egy hét telt el az évadnyitó kiállítás óta, és máris új tárlattal várja az érdeklődőket az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), melynek megnyitóját péntek délután tartották a központ földszinti kiállítóterében. Az erdélyi származású, jelenleg Magyarországon élő Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész, rajzfilmrendező munkáit legutóbb 1976-ban állították ki Erdélyben.
A megnyitón elsőként Bordás Beáta, az EMŰK vezetője szólt a népes közönséghez, bemutatva a művészt és lányát, Szilágyi Róza Teklát, aki az Artmagazin Online vezető szerkesztője, művészettörténész, és a jelenlegi kiállítás kurátora. Mint megtudhattuk, a megnyitó előestéjén levetítették A világlátott egérke című Kányádi Sándor-mese alapján készült gyerekfilm-sorozat néhány részét és Szilágyi V. Zoltán más rövidfilmjeit is a Művész moziban, ahol a közönség személyesen is találkozhatott a rendezővel. Bordás Beáta a kiállítás katalógusát is a közönség figyelmébe ajánlotta, mely az idei év első katalógusa, és amely már az EMŰK új arculatát képviseli.
Szilágyi Róza Tekla megnyitóbeszédében felvázolta, hogy milyen rendkívül hosszú, nemzedékekre visszamenő tapasztalatok és technikai fejlődés előzi meg azt az élményt, amiben nekünk ma részünk lehet, amikor egy képzőművészeti alkotásra nézünk, hogy mennyi mindent meg kellett tanulnunk befogadni az idők során, és hogy az újdonság öröme hogyan alakult át minden új technikai felfedezés esetében a „megszokás relatíve unott tudomásulvételévé”. Ma már elsősorban képekkel kommunikálunk, de ez talán régebben sem volt teljesen másképp – mondta a szakember. Hisz az édesapja éppen képekben – rajzokban, animációkban – elmondott vélemények által tudott egyenes hátú ember maradni abban a rezsimben, mely nem értett egyet a véleményével. Hosszú utat járt be a szemünk a képzőművészet története során, befogadóké és alkotóké egyaránt, talán csak az a különbség közöttük, hogy tudatosság tekintetében az alkotók előttünk járnak. „Édesapám szeme először a grafikákban, a rajzolás adta lehetőségekben találta meg a tekintetét lekötő fókuszpontot. Majd az időből kiszakított pillanat egy ponton kevésnek tűnt, ezt felülírta az egymásra torlódó időpillanatokban rejlő lehetőségek iránti kíváncsiság” – fogalmazott a kurátor, hangsúlyozva, hogy a művész számára a rajzfilmkészítés nem menekülés volt a grafika világából, hanem „tökéletesen egyesítette azt a két dolgot, ami a tekintete számára legkedvesebb”. Végezetül az édesapjával kapcsolatos gyermekkori emlékei közül is megosztott egyet a hallgatósággal, mely sok mindent elárult Szilágyi V. Zoltán lelki alkatáról és művészetéről.
A kiállítás összefoglaló jellegéből adódóan igyekszik minél többet felvillantani az életműből: gyermekkori rajzok, könyvtervek, illusztrációk és sorozatok mellett megidézi Szilágyi V. Zoltán rajzfilmes munkásságát is, ezzel kísérletet téve az alkotói életmű legjellemzőbb sajátosságainak felsorakoztatására. Érdekessége a tárlatnak az a Boldog gyermekkor című, írott szövegbe foglalt személyes vallomás, melyben a művész elmeséli a kiállításon látható egyik legkülönlegesebb alkotása születésének körülményeit, és a kép megítélését a nyolcvanas évek „hozzáértő elvtársai” által.
Ritka alkalom az ember életében, amikor falhoz állítja saját magát – jelentette ki lapunknak Szilágyi V. Zoltán, majd kifejtette, hogy a lánya által összeállított válogatás jól tükrözi, hogy milyen módon ismerte meg ő a világot, és jó alkalom számára szembesülni azzal, hogy hol tart most ebben az alkotói folyamatban. „Manapság annyi fontosabb probléma van a világban, hogy a művészet háttérbe szorult, sok barátom van, akik nehéz munkával szerzik meg a kenyerüket, pedig többet érdemelnének. Szóval kiváltságnak élem meg ezt a kiállítást és hálás vagyok érte a szervezőknek” – fogalmazott.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
