Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját január 18-án ünnepeljük. Az elmúlt évtizedekben hagyománnyá vált, hogy a mindenkori esztergomi érsek szentmisét mutat be hazánkért a margitszigeti kolostor romjainál, ahol IV. Béla lánya szerzetesként élt, s ahol sírhelye ma is látható. Erdő Péter bíboros január 21-én, vasárnap 11 órakor mutat be ünnepélyes szentmisét, melyre mindenkit szeretettel hívnak.
Az alábbiakban Beran Ferenc teológus, budapest-újlaki plébános írását közüljük.
Ha a Margitszigeten a domonkos nővérek egykori kolostorának romjai mellett levő sétányon járunk, a szerzetes királylány szoboralakja tűnik fel előttünk. Margit arcára tekintve különleges érzés ébredhet bennünk. Olyan, mintha a kolostor kápolnájából indulna útnak, és kijönne az arra járó emberek közé, s közben magában hordozza az Istennel való találkozás örömét, békéjét. A kisugárzó béke belülről árad, melynek forrása természetfeletti eredetű.
A szobor készítője, Bakos Ildikó, nagyon tudatosan ékesítette Margit arcának vonásait a belső béke megjelenítésével. A történelemből tudjuk, hogy az akkori világ tele volt feszültséggel. A muhi csata elvesztéséből származó keserűség még ott volt az emberi lelkekben, és az ország újjáépítésért tett hatalmas erőfeszítés terhei is, és mindez a királyi családot is megosztotta. A királylány édesapja, IV. Béla és király a fia, István herceg között véres háború dúlt. Az emberek lelkére félelem és szomorúság telepedett.
A szent legendája, a Ráskai Lea által magyarra fordított írás is erről a háborús időről tanúskodik: „Annyi nagy háborúság, veszedelem volt, hogy az senkinek nem kedvezett, sem véneknek, sem ifjaknak, sem férfiaknak, sem asszonyoknak, sem szüzeknek, mert mindenkit megnyomorítottak…” (Szent Margit élete 54. old.).
A szerzetesnő így mutatta be, hogy az egyszerű emberek a tatár pusztítás után békére vágytak, és rossz szemmel nézték az országban dúló, számukra csak további terheket, szenvedést okozó hatalmi harcot, és azt is megérezték, hogy a megújuló támadásokkal, békétlenséggel szemben belső összefogásra van szükség, amelyet Isten kegyelme táplál.
Ebből a történelmi háttérből kiindulva érthetjük meg, hogy az évszázadokon keresztül boldogként tisztelt Árpád-házi Margit szentté avatásának időpontjául XII. Piusz pápa 1943. november 19-ét jelölte meg. Abban az időben, amikor világháború dúlt, és mindenki a békére vágyott, a béke embereire várt. A Szentatya a királylányban a béke közvetítőjét látta, és a szenttéavatási bullában ezt írja róla: „Bízunk benne, hogy a kiengesztelő áldozati hivatását, ő az első apostoli király sarja, tovább is folytatja, nemcsak szeretett hazájáért, hanem minden nemzetért, akik olyan hevesen küzdenek egymással.
Szent Margit időszerűségét nem nehéz felfedeznünk. Most is háborús időket élünk; testvérnépek harcolnak egymással, és saját érdekeiket szemük előtt tartva egymás vérét ontják.
Fotó (archív): Lambert Attila, Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
