A Szent Márton-székesegyházban ünnepeltek szentmisét augusztus 20-án a pozsonyi és környékbeli magyarok. A főcelebráns és szónok Fábry Kornél volt, a tavaly Budapesten rendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója.
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban!” Az introitus e felszólításával, sőt ujjongó felkiáltásával vette kezdetét a magyar nyelvű ünnepi szentmise a pozsonyi Szent Márton-dómban, közismert nevén a koronázótemplomban augusztus 20-án, Szent István király ünnepén.
Örvendezzünk mindnyájan, együtt, közösségben egymással és a Magasságos Istennel, ünnepi napot ülvén Szent István király tiszteletére… Valóban az örvendezés, az öröm és az ünnep töltötte meg a koronázódómot. Kicsengett ez a nagy öröm Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkész hangjából és szavaiból is, amint a szentmise elején a főcelebránst, Fábry Kornélt és a templomot megtöltő ünneplő sokaságot köszöntötte. Kiemelte, hogy ez a nemzeti ünnepünkön bemutatott szentmise egyúttal az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (NEK) nyert kegyelmekért való hálaadás is. Ennek jegyében a kongresszuson önkéntesként tevékenykedők közül is sokan jelen voltak a szentmisén.
Fábry Kornél szentbeszédét az identitás fogalmából kiindulva építette fel. Mi az én identitásom? Mi szerepel identitásomban az első helyen? Katolikus, hívő voltom? A szónok szerint elsősorban hitünk, vallásunk az, ami meghatároz minket. Hitünk alapozza meg minden döntésünket, cselekedetünket, így egész életünk irányultságát meghatározza.
És Szent István, királyként, távlatokban, jövőben gondolkodva éppen ezt ismerte fel, hogy megtartó, szilárd identitást kell adnia népének. Olyan mélyre lenyúló gyökereket, melyek hosszú szárazság, aszály idején is életben képesek tartani.
Fábry Kornél elmondta, erre a szentbeszédre készülve újraolvasta Szent István fiának, Imre hercegnek írt Intelmeit. És feltette magában a kérdést, mit adhat e mű nekünk, a mai kornak. Tíz pontba szedve foglalta aztán össze a szent király ma is érvényes és aktuális jó tanácsait.
A következőkben ehhez kapcsolódva az egyházi rend tagjai, a papok és a püspökök tiszteletére sarkallta fiát és sarkall mindannyiunkat azóta is Szent István. Nem a hivatás, hanem a hivatásra való válaszadás van válságban, mutatott itt rá Fábry Kornél, és a papok életszentségéért való ima fontosságát emelte ki, erre buzdított.
Az ország vezetőinek megbecsüléséről szóló fejezet kapcsán hangsúlyozta, hogy mindannyian felelősséget kaptunk és hordozunk ott, ahol élünk, a saját helyünkön, hivatásunkban, munkánkban.
A vendégek befogadását illetően – hívta fel a figyelmet ezt követően az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője – Szent István arra tanít, hogy tudjuk felismerni a gazdagságot minden nemzetben, minden kultúrában. Annál is inkább, hiszen a Krisztusban való hitben mind egyek vagyunk.
A következőkben az igaz ítélet és bölcsesség helyes gyakorlásáról, a tanács fontosságáról esett szó. Kérnünk kell – hangzott el –, hogy Isten szemével tudjuk látni a másik embert. Ugyanakkor fontos, hogy kiművelt emberfőkkel vegyük körül magunkat, hiszen nem mindegy, hogy kire hallgatunk, kinek a tanácsát, szavát fogadjuk el és követjük.
Szent Istvánnak azon intelméről szólva, hogy a fiak kövessék az elődöket, Fábry Kornél arról szólt, hogy a tudás nemzedékről nemzedékre való átadásának gyakorlata megbomlani, felborulni látszik. Azt érzékeljük, hogy a felnövekvő generációknak mintha egészen más tudásra volna szükségük a világban való boldoguláshoz. Elhangzott, hogy a ma születők nagy része felnőve valószínűleg olyan munkát végez majd, mely talán ma még nem is létezik, olyan rohamosan változik a világ. Ugyanakkor a hitet, az Istenbe vetett bizalmat mindig is az idősebb generáció tudja majd átadni, nekik kell átadniuk az utánuk jövőknek.
Fábry Kornél biztatott az Intelmek kapcsán, hogy imádkozzunk fáradhatatlanul azért, hogy szilárd értékrendünk legyen, hogy belegyökerezzünk keresztény hitünkbe. Végül pedig hangsúlyozta, hogy nem egyformáknak kell lennünk, hanem kinek-kinek a maga értékeivel gyarapítani másokat, a közösséget.
Legyen bátorságunk minden körülmények között Krisztust követni, Isten országát építeni, kinek-kinek a saját környezetében, kinek-kinek saját talentumaival, képességeivel.
Visszatérve az identitás fogalmához, a szónok végül újra figyelmeztetett: mindig kereszténységünk legyen az első helyen az életünkben, és minden mást megkapunk majd, ami életünk teljességéhez szükséges.
A szentmise talán legszebb pillanatai voltak a felajánlás pillanatai, mikor népviseletbe öltözött lányok, cserkészek, valamint a tavalyi budapesti eucharisztikus kongresszus önkétesei vonultak végig a szentély felé az adományokkal és az újkenyérrel. A menetet egy fiatal pár vezette, akik újszülött gyermeküket vitték az oltárhoz.
A szentmisén Kováts Péter orgonaművész, az esztergomi bazilika karnagya végzett szolgálatot.
Molnár Tamás atya a szentmise végén kérdésünkre válaszolva elmondta, augusztus 20-a Pozsonyban összmagyar ünnep, a hagyományosan a koronázódómban megtartott szentmisén nemcsak Pozsonyban élő magyarok és nemcsak katolikusok vesznek részt, együtt ünnepel ilyenkor a közeli s távolabbi környék magyarsága. Mégpedig a legméltóbb helyen emlékeznek első szent királyunkra és művére.
A dómból kifelé menet ajándékot kaptak az ünneplők: mindenki megkóstolhatta a NEK süteményét, Karl Zsolt dunaharaszti cukrászmester „Egy falat mennyország” nevű alkotását.
Szerző: Borsodi Heni
Fotó: Süle Ágnes Katalin, Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
