A Tihanyi Bencés Apátságban Nursiai Szent Benedek apát halála évfordulóján, március 21-én 18 órakor Várszegi Asztrik culus-i címzetes püspök, nyugalmazott pannonhalmi főapát, Udvardy György veszprémi érsek és Mihályi Jeromos perjel, az apátság elöljárója vezetésével ünnepi liturgiában emlékeztek a bencés rend alapítójára, Európa fővédőszentjére.
A szentmisén részt vettek a tihanyi egyházközség tagjai, a tihanyi bencések által ellátott hét település hívői, valamint bencés diákok és öregdiákok a környékről.
Várszegi Asztrik főapát szentbeszédében Szent Benedek Regulájának három fontos szabályáról beszélt:
Az ünnepi liturgiáról a képgalériában látható fotók mesélnek.
*
Szent Benedek apát, az első bencés szerzetesi monostorok megalapítója 547. március 21-én hunyt el Közép-Itáliában. Benedek keresztény szülőktől származott. Serdülőként Rómában tanult, államigazgatási pályára készült.
Azokban az évtizedekben vagyunk, amikor összeomlott a Nyugatrómai Birodalom (476), és a népvándorlás hullámainak újabb és újabb népei néhány évente meglepték Itáliát. A közigazgatás összeomlott, az állami szolgáltatások kezdtek megszűnni. Nincsen már nyoma a római jólszervezettségnek, igényességnek, erős kéznek, összetartó erőnek. A külső körülmények romlásával együtt a társadalom belső kohéziója – egységesítő értékrend, célok, törvények megtartása, a régi római erkölcs – is kezdett szétesni.
Benedek, az okos, értelmes, szelíd fiatalember szomorúan érzékelte Róma városában a „Carpe diem!” (Élj a mának!) lelkületét, kortársai ürességét. Azon gondolkodott, hogy miként lehetne ismét értelmessé és boldoggá tenni az egyén és a társadalom életét új célok szolgálatában. Fiatal felnőttként elvonult Róma zajától, és 70 kilométerrel arrébb, az Appenninek nyugati oldalában egy völgyben, Subiacóban telepedett le. Sokat olvasott, a tudományokban képezte magát, és tanulmányozta a kereszténység alapműveit: a Szentírást és a korábbi évszázadok nagy teológusainak munkáit. Emellett dolgozott, gondolkodott, imádkozott. Eljutott lelke mélységébe, csendjébe, majd megtalálta a békét és a káoszból kivezető utat, amelyet fel tudott kínálni kortársainak.
Néhány évtized alatt Közép-Itália hegyeinek magaslatain, védett helyeken „mini városállamok”, fallal körülvett monostorok alakultak, ahol főként olyanok gyűltek össze, akik át akarták menteni a római kor műveltségét, tudományosságát, kultúráját; értelmesen akartak élni, a jézusi tanítás, vagyis az igazi humanizmus szerint. A falakon belül megtalálható volt minden, ami az élethez szükséges volt akkoriban: kút vagy ciszterna, kertek, pékműhely, kézműves műhelyek, gyógynövények, könyvtár, iskola, templom, alvóhelyek, betegeket ellátó hely.
Benedek 547. március 21-én halt meg. Égi születésnapját a 9. századtól március 21-én, Galliában ismeretlen okok alapján július 11-én ünnepelték.
III. Honorius pápa avatta szentté 1220-ban. Szent VI. Pál pápa 1964. október 24-én Európa fővédőszentjévé nyilvánította;
Pár száz évvel halála után már körülbelül 1200 bencés monostor volt egész Európában: ezek mentették át a zavaros időkben a humánumot, a kultúrát, az életörömöt, a lelki békét, a nagy célokat és a hitet a jövőbe.
Forrás: Tihanyi Bencés Apátság
Fotó: Halász Gábor/Tihanyi Bencés Apátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
