A bizánci egyház december 9-én tartja Szent Anna csodálatos foganásának ünnepét. A nyugati és a keleti egyház két eltérő dátummal és más elnevezéssel ünnepel: a Szeplőtelen Fogantatás liturgikus napja a Katolikus Egyházban december 8-ra esik.
Az ünnep maga igen régi, eredete talán Szíriai Szent Efrém (kb. 306–373) műveire vezethető vissza. Ismert egy 7. századi kánon is, amely Krétai Szent András (kb. 650–740) neve alatt maradt fenn, ebben ugyancsak szerepel „A szent és istenős Anna foganása” elnevezéssel.
Az ünneplés első tanúságtételei a 8. század első évtizedeiből származnak, például Eubea-i János tesz rá utalást egyik lejegyzett szentbeszédében, amikor arról beszél, hogy Szent Anna csodálatos foganását még nem mindenütt ünneplik.
Az ünnep aztán lassan terjedni kezdett a nyugati világban is; legkorábban italo-hellénisztikus hatásra jelent meg Dél-Olaszországban, melynek eredményeképp a 9. századból származó katolikus nápolyi kalendáriumban már megtalálható, ám ebben már december 9-i dátummal.
A Katolikus Egyház dogmáját, mely szerint „Isten a boldogságos Szűz Máriát fogantatása első pillanatától kezdve, Krisztus érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől megőrizte”, IX. Piusz pápa hirdette ki 1854. december 8-án.
Noha az ortodoxia elveti a szeplőtelen fogantatás hittételét, a tiszteletet, amely Isten Anyját illeti, megőrzi: az Istenszülőt „tisztaságosnak” és „szeplőtelennek” tiszteli, mentesnek (nem az eredendő, hanem) a személyes bűntől. Vagyis azt tanítja, Mária tudatosan megőrizte lelkét és testét e világ hiábavaló csábításaival szemben és a szenvedélyek minden kötelékeitől, önmagát pedig önként a Gondviselés akaratára bízta, beleegyezve abba, hogy részt vegyen Isten nagy elgondolásának megvalósításában. Erről a legjobban az Isten Angyalának mondott szavai tanúskodnak: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1, 38).
Az ünnep szövegeiben a keleti egyházak a katolikus dogma szövegeitől eltérően egy teljesen más vonalon halad, és inkább történelmi, lelki megközelítést alkalmaz. Az ószövetségi igazak történetére (Igazak könyve [Józs 10,13; 2Sám 1,18]) – és az apokrif irodalomra (Jakab-ősevangélium) alapozva keresi és énekli meg az ünnep lényegét. Az ószövetségi igazak történetéből a meddőségről szóló tanítást hangsúlyozza:
Az ortodoxia Szent Hagyománya szerint a Istenszülő születése előtt kilenc hónappal Isten elküldte angyalát Joakimhoz és meddő feleségéhez, Annához. Mint az ószövetség többi nagy alakja, Mária is az ígéret gyermekeként születik. Isten közbelépése folytán jön e világra a „Legtisztább”, aki e földi életre hozza majd a Megváltót.
Ilyen értelemben Joakim és Anna gyermek utáni vágyában és annak beteljesülésében az egész ószövetségi messiásvárás csúcsosodik ki. A bizánci rítusú egyházakban ezért előkészítő ünnepnek is tekintik a karácsony előtti hetekben.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Demkó Balázs/Miskolci Egyházmegye; Szynaxarion
Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
(he)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
