576 évvel ezelőtt e napon látta meg napvilágot Kolozsváron a magyar történelem egyik legnagyobb uralkodója, Mátyás király, tehát Hunyadi Mátyás. Előre leszögezem, magam nem vagyok történész, ebből kifolyólag mély, részletes, átfogó történelmi elemzésbe nem kívánok bocsátkozni életművét illetően. Erre megvannak az erre szakosodott, nálam nagyobb tárgyi tudással rendelkező szakemberek, akik kutatják a korszakot. Előre vetítem tehát, hogy ezen a napon érdemes különböző történelmi munkákat elővenni, olvasni, tanulmányozni életművét a nagy királynak.
Jelen sorok írójának most az a feladata, hogy elhelyezze Mátyást a magyar identitásképző elemek sorában, mert ez irányban vannak hiányosságaink. Önmagában véve az a tény, hogy a Mátyásról készült monumentális szobrok száma igen véges (tulajdonképpen a kolozsvári az egyetlen jelentős, az anyaországban néhány mellszobor található csak), annyi égett be a kollektív köztudatba, „Mátyás, az igazságos”, aki álruhában járta az országot. Ismerjük ezt a magyar népmesei rajzfilmekből is. Ez így helyén való, bár történészek szerint ez igen vitatható, nem valószínű, hogy ezek az esetek tételesen valóban megtörténtek. Ennek az lehet az alapja, hogy Mátyás kiemelkedően vezette országát, talpra állította, ezért az a benyomása kelt a népnek, ő „mindent lát”, sőt, „ezer szeme van”, ezért nem hagyja, hogy igazságtalanságok történjenek.
De valamiképpen nem került előtérbe az a Mátyás-kép, mely őt egy mélyen hívő, a kultúra iránt roppant módon érdeklődő, tulajdonképpeni első, klasszikus értelemben vett „értelmiségi királyként” engedi láttatni. Ismerjük, tudjuk pedig, hogy hatalmas könyvtára volt és sokat olvasott. Szintén nem domináns a keménykezű, kiváló hadvezér Mátyás-kép sem. Pedig életének legalább több mint felét katonai táborokban, sátrakban töltötte. Korai halálának okozója is ez volt. A méltán híres édesapja, Hunyadi János úgy él tovább, mint „törökverő”. Igaztalannak érzem, ha tőle ezt elvitatják, még ha más stratégiát is folytatott velük szemben. De tény, ami tény, uralkodása alatt távol tartotta a törököt.
Ami viszont – számomra – kiemeli a többi király közül, az a Fekete Sereg megszervezése volt. Korát messze meghaladta, és olyan zsoldos hadsereget hozott létre, mely kiemelkedő elitalakulatnak volt tekinthető. Nem véletlenül övezték legendák a Fekete Sereget (már az is vita tárgya, hogy a megnevezés akkor, vagy csak halála után terjedt el), miszerint legyőzhetetlen, és igen, félték nevét.
A felfogásomban Mátyás király és a Fekete Sereg olyan identitásképző elem, mely magyarként (annak ellenére, hogy seregében szolgáltak más nemzetiségűek is) hatalmas büszkeséggel tölti el szívemet, a magyar nagyhatalmiságnak, birodalmi gondolatnak talán – eddigi – utolsó nagy és jelentős letéteményese volt. Ennek ellenére bántóan kevés szó esik róla ilyen aspektusban.
Pedig ebben rejlik valódi jelentősége.
Képzeljünk el egy majd 100 ezres sereget, mely feltétlen hű a magyar királyhoz, a korszakban kiemelkedő fegyelemmel, felkészültséggel és harci morállal, nem véletlen, hogy például a szlovének körében elterjedt a legenda, Mátyás világuralomra tör, ezt azonban Isten már nem engedte, ezért a Fekete Sereggel együtt egy barlangba kellett visszavonulnia, és míg nem érkezik isteni jel, addig nem jönnek elő. A mai napig. Ez az a mitikus Mátyás-kép, melyet sajnos mi, magyarok nem ápolunk. A nemzettudat ápolásának mély, és főként erőt, elszántságot tükröző megalapozáshoz elengedhetetlen volna, hogy a nagy király és dicsőséges Fekete Serege beépüljön a következő generációk tudatába.
Akár rajzfilmek, de ami még fontosabb, magas színvonalú történelmi játékfilmek formájában.
S ami még fontos, Mátyás felismerte azt, hogy a török ellen a térség népei csak együtt, egységben léphetnek fel, ezért is szolgált sok szerb vagy cseh katona is seregében. Azt gondolom, ez az üzenet is aktuális.
Tisztelegjünk tehát utolsó olyan királyunk emléke előtt, kinek uralkodása alatt még valódi nagyhatalom volt hazánk! Merítsünk erőt tetteiből, és higgyünk benne, hogy Magyarország újra elfoglalja méltó helyét a nemzetek sorában, ahogyan egy ilyen nagy múltú nemzethez méltó.
Egyik kiváló zenekarunk, a Fejbőr is emléket állított Mátyás királynak, végezetül hallgassuk meg e dalt;
„Szállj sötét zászlónkon hollómadár!
Csőrödben gyűrű, s e gyűrű hazánk.
Bárhol elejted, majd ott lesz határ,
Térdre hull minden nép…
Fekete szép madaram szállj!”
„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”
Hunyadi Mátyás
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
