Vajúdtak a brüsszeli hegyek, s megszülték esedékes magyarországi helytartójelöltjüket.
z esztendő végén szokás leltárt készíteni. Kívül háborúk, atommal fenyegetőzés. Egy- helyett többpólusú világrendre átállás s az ezzel járó izmozás. A Nyugat további elhülyülése és az ebből fakadó térvesztés, gyengülés. (A BRICS újabb frontokon előzte meg a G7-eket.) A gyengülés miatt pedig még több hiszti, még több önsorsrontó szankciós hülyeség, ami ördögi kör, az örvény egyre gyorsabban húzza őket a mélybe – s velük mindazokat, akiket az akoljukba édesgettek. Például minket.
Felénk kanyarodva az idei év egyik kulcseseménye: vajúdtak a brüsszeli hegyek, s megszülték esedékes magyarországi helytartójelöltjüket, egy Magyar Péter nevű güzüegeret (Mus spicilegus). Aki tényleg úgy fészbukozik, mint a güzü. Korábban is küldtek már a nyakunkra mindenféle Gordonokat meg Pétereket, ám így, pacekba még nem mondták bele a képünkbe, kire kell szavazzunk, hogy megkaphassuk a nekünk járó uniós pénzeket. „Péter Magyar is the future” – tudatta Manfred Weber, a csigagerincű. Tehát a veszettség e végstádiumában már a látszatra sem adnak. Ami nem feltétlen baj: megkönnyíti azok dolgát, akik sosem szavaznának egy kesztyűbábra.
A brüsszeli–washingtoni mocsár a 2022-es pofára eséskor ráébredt a keserű igazságra, melyre hetven esztendeje Rákosi pajtás: „kilencmillió fasisztával” nehéz (klíma)kommunizmust építeni. Az ilyen kísérletek óhatatlanul ötvenhatba, illetőleg fülkeforradalomba torkollanak. A mocsár fölfogta, olyan helytartót itt nem juttathat hatalomra, aki nyíltan bevándoroltatást, migránskvótát, genderőrületet, woke-agybajt, birodalomba olvadást hirdet. Valódi szándékaikat el kell rejteni az árcímkés magyar zászlók mögé. Az egyetlen mondanivaló az O1G lehet, hazafiasan fölpántlikázva. Ha Wass Albert-idézet kell a sok fasisztának, hát az illetékes güzüegértől megkapják. Abba viszont jobb, ha beletörődnek, hogy „egy nagyon pici szuverenitásról le kell mondani”. Mondjuk arra azért nem vennék mérget, hogy bele is fognak. Akárhány millió lájkot varázsol is az algoritmus Kicsi bejegyzései alá. Erről jut eszembe! Az év belpolitikai slágermondata a „Vége van, Kicsi!”.
Az idei európai parlamenti és önkormányzati választás nyomán az is világossá vált, hogy az óbaloldal kimúlóban van. Az agyhalál már beállt, egy-két szerve esetleg átültethető. Karigeri ugyan szemüveghosszal megnyerte a főpolgármester-választást, de úgy kell táncolnia, ahogy a Tisza „agyhalottjai” fütyülnek. Szórakoztató lesz. Gyurcsányék országosan öt százalékon egyensúlyoznak, a resztli pedig – Szabó Timi, Tordai (Villaépítő) Bence, MSZP, Jobbik – megy a lecsóba.
A magyar nemzet 2010-ben talpra állt, kitakarította a globalistákat az irányítópultból, és láthatólag azóta sem óhajt beteg, importált ideológiák szerint élni. A magyarok magyarként akarnak élni a Kárpát-hazában, nem gyökértelen, internacionalista, multikulti fogyasztózombiként. S közben mindenkivel jóban lenni, akivel lehet. Lásd az Orbán Viktor által meghirdetett gazdasági semlegességet. A tizennégy éve beindított keleti nyitás, amelyen a magyarországi baloldal annyit gúnyolódott, egy sikertörténet. Bár Nyugatról is évről évre rekordnagyságú befektetés érkezik, a hülyék által lesajnált Keletről még több. Létérdekünk, hogy kimaradjunk a hidegháborúsdiból. Akit meg zavar az olcsó orosz gáz, olaj és áram vagy a „komcsi” Kína kütyüi, az ne használja, ne vegye! Az bátran nyisson cukrászdát Magdeburgban, fűtsön négyszer drágább amerikai palagázzal. Au revoir!
Amúgy Magyarországnak nemcsak igaza lesz, hanem igaza van. Az igazsághoz viszont erő is kell. Ehhez pedig: infláció fejét levágni, izmosabb gazdasági növekedés, történelmi béremelések folytatása. Reméljük, ez jön jövőre. Plusz Trump.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
