Szájer lelepleződése nem puszta véletlen műve

Legalább két diplomata jelen volt azon a partin, amit a gyülekezési törvényt megsértve tartottak – sajtóhírek szerint egy brüsszeli melegbárban -, de egyelőre csak a fideszes EP-képviselő, Szájer József neve szivárgott ki a médiában, ami nem feltétlenül az újságírók, mint inkább a szivárogtató hatóságok érdeme. Kérdés, hogy az ereszcsatornán menekülő Szájer lebukása valóban egy szemfüles járókelőnek köszönhető-e vagy a történet ennél bonyolultabb. Sok múlik azon, kiderül-e majd, milyen más diplomaták érintettek még az ügyben és ők milyen nemzetiségűek.

Őskupleráj – így jellemezte lapunknak egy volt titkosszolgálati tiszt Brüsszelt, az EU központját, ahol annyi a biztonsági szolgálat és szerv, hogy “elvész a lényeg”. Az Európai Parlamentnek is van itt biztonsági igazgatósága, az Európai Tanácsnak is van önálló biztonsági részlege, nem beszélve a helyben illetékes belga titkosszolgálatról és az állandó képviseletek kijelölt biztonsági tisztjeiről. A magyar titkosszolgálatnak is van Brüsszelben kijelölt biztonsági tisztje, igaz, neki hivatalból nem feladata megvédeni a magyar EP-képviselőket, így Szájer Józsefet sem attól, hogy slamasztikába kerüljön. (Az más kérdés, hogy Szájer annak a Handó Tündének a férje, akire az Alkotmánybíróság tagjaként kiterjed a nemzetbiztonsági védelem.)

Márpedig Brüsszelben, a világ egyik legnagyobb kémközpontjában, ahol hemzsegnek az orosz, kínai és amerikai hírszerzők, egy könnyelmű életet élő politikus pillanatok alatt céltáblája lehet valamelyik ellenérdekelt idegen szolgálatnak. Szó sincs arról, hogy Szájer esetében ez történt volna. Ám az figyelemreméltó, hogy egy ennyire “veszélyeztetett” környezetben mennyire óvatlanul vett részt a fideszes politikus egy olyan eseményen, amit a koronavírus-járvány miatt eleve meg sem lehetett volna rendezni.

Szájer József nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon, nem tölt be állami tisztséget, nem élvezi az állam speciális védelmét, de ez nem jelenti azt, hogy ne jelenthetett volna kockázatot. “Ha könnyelmű életvitelt élsz, ilyen különösen fontos beosztásban, akkor előbb-utóbb valamelyik ellenérdekelt szolgálat felfigyelhet erre és megpróbálhatja kihasználni ezt. A saját illetékes szolgálatnak éppen ezért legalább figyelmeztetni kellene az illetőt, de egy évtizedek óta a frontvonalban lévő magasrangú politikust mégis hogyan figyelmeztessenek erre?” – tette fel a költői kérdést egy, korábban az egyik hazai titkosszolgálatnál dolgozó forrásunk.

Bár csak spekuláció, de a lapunknak nyilatkozó nemzetbiztonsági szakértő szerint a Szájer-ügyben azt sem lehet teljességgel kizárni, hogy a péntek éjjeli rendőrségi razziát ne kísérte volna valamilyen titkosszolgálati művelet – merthogy vannak erre utaló jelek is. Nem kell nagy dologra gondolni: egy egyszerű figyeléssel akár le is követhették Szájer mozgását, attól kezdve pedig már csak egy névtelen bejelentést kell tenni a rendőrségre, hogy a bulira a kijárási korlátozások alatt a hatóság felfigyeljen. Árulkodó például, hogy noha sajtóhírek szerint a zártkörű, állítólagos szexpartin több diplomata is jelen volt, Szájer volt az egyetlen, akinek a pozíciója kiszivárgott a belga médiában és így néhány óra alatt beazonosíthatóvá vált, a többieké egyelőre nem. A buliról a belga sajtó egy melegbárban tartott szexpartiként írt, Szájer csak „házibuliról” tett említést a közleményében, az ügyészség pedig nem állította, hogy egy bárban buliztak volna az érintettek és szexpartit sem emlegetett, egy „lakásról” írt csupán, az utca megnevezésével.

Figyelemreméltó az is, hogy Szájer József azt írta, kábítószert nem fogyasztott, a rendőrségnek helyben felajánlotta, hogy készüljön hivatalos teszt, de végül nem tesztelték. A képviselő a közleményében szó szerint így fogalmaz: A rendőrség szerint extasy tablettát találtak. Az nem az enyém, arról hogy ki és miképp helyezte el, nincs tudomásom. A rendőrségnek erről nyilatkozatot tettem. Sajnálom, hogy megsértettem a gyülekezésre vonatkozó szabályokat, ez felelőtlenség volt részemről, az ezért járó szankciókat vállalom.

Az ügyészség később kiadott közleményében viszont azt szerepel, hogy a drogot Szájer hátizsákjában találták. A kérdés, hogy ha a rendőrök a gyülekezési szabályok megsértése miatt igazoltatták Szájert, akkor miért kutatták át a hátizsákját.

Önmagában egyébként nem lenne életszerűtlen az a konteó, hogy valamelyik tagállam titkosszolgálatának akciója áll Szájer leleplezésének hátterében, ez a fajta leleplezés ugyanis benne van a titkosszolgálati munkák eszköztárában. Ez persze egyelőre egyszerű spekuláció, de a konteót erősíti, hogy lenne alapja: az uniós költségvetési vétót belengető Orbán-kormány, vagyis a “kereszténységet” és “az európai értékek védelmét” hangoztató Fidesz ideológiai hiteltelenítése egy ellenérdekelt tagállam titkosszolgálatának akár most az érdekében is állhat. De ugyanígy lehet mindez a véletlenek összjátéka, ebben az esetben pedig Szájer csak rosszkor volt rossz helyen, az őt lebuktató ismeretlen járókelő pedig jókor jó helyen. Ám ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy a bulin résztvevő többi diplomata kilétét miért nem tudta felderíteni a nyilvánvalóan rendőrségi, de legalábbis hatósági forrásokból dolgozó belga sajtó? Belgiumból származó, de nem megerősített információnk szerint lengyel diplomaták és egy észt diplomata is jelen volt a partin (bár később a belga ügyészség a lengyel szálat cáfolta egy lengyel újságírónak), így kérdés, hogy az ő kilétük kiszivárog-e a közeljövőben a sajtóban vagy sem. A sajtónak ebben most már nem lesz nehéz dolga, mert az ügyészség két olyan résztvevőnek a születési évét és a monogramját adta meg, akik a diplomáciai mentességükre hivatkoztak a razzia során. Ha viszont nem derül fény a kilétükre, akkor még inkább megerősödhet az a teória, hogy Szájer lelepleződése nem puszta véletlen műve.

(hvg.hu)