„Heil Hitler, Friedman úr” – fordult Horst Mahler az újságíróhoz, aki a német Vanity Fair magazin számára akarta meginterjuvolni az egykori baloldali terroristából holokauszttagadóvá lett aktivistát.
Az újságíró a zsidó származású Michel Friedman volt, aki Mahlerrel a holokausztról akart beszélgetni, ő azonban folyamatosan tagadta, hogy az megtörtént volna. Az interjú nemcsak sajtótörténetileg szólt nagyot, Friedman magánemberként ugyanis feljelentést is tett miatta: az interjú egész leirata szolgált bizonyítékul arra, hogy Mahler kimerítette az „uszítás” és a „holokauszttagadás” büntetőjogi tényállásait.
Horst Mahlert mindezekért 2009-ben ítélték el végül tizenkét évnyi szabadságvesztésre összesen 15 rendbeli uszítás miatt különböző német bíróságok. A börtönben súlyos fertőzést kapott, mostanra mindkét lábát – combból – amputálni kellett. Feltételesen szabadulhatott 2020. október 27-én. A nyolcvannégy éves, súlyos beteg Mahler mögött azonban nemcsak szélsőjobboldali múlt van, de az egész második világháború utáni német baloldal ellentmondásai is összesűrűsödnek életrajzában.
Mahler ugyanis csak az 1990-es évektől lett aktív a szélsőjobboldalon, előtte a hatvanas években még a baloldali terrorizmushoz csatlakozott, emiatt az egész hetvenes éveket is már börtönben töltötte.
Mahler jogot végzett, a hatvanas években lett ügyvéd Nyugat-Berlinben. Mivel számos baloldali egyetemistát védett, kapcsolatba került az ún. parlamenten kívüli ellenzék (APO) mozgalmával, amely baloldalról akarta a bonni köztársaságot megdönteni. Több egyetemista is tüntetett Mahler mellett rendszeresen Nyugat-Berlinben.
Mahler védte Rudi Dutschkét, a ’68-as nyugatnémet diáklázadások legendás vezérét is. Amint ő képviselte a rendőrség elleni perben azon Benno Onnesorg családját is, akit 1967-ben a perzsa sah látogatása elleni tüntetésen ölt meg egy nyugatnémet (mint utóbb kiderült: az NDK-nak dolgozó) rendőr.
Rövid idő alatt a védenceihez radikalizálódott Mahler, aki 1970-ben résztvett a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) megalapításában.
Az első akciójuk az volt, hogy megpróbálták Andreas Baader baloldali terroristát kiszabadítani. Ezután Mahler rövid időre Jordániába menekült, a RAF ugyanis jó kapcsolatokat ápolt a palesztin terrorszervezetekkel, többüket ott is képezték ki.
Amikor azonban még 1970-ben visszatért Nyugat-Berlinbe, részt vett egy bankrablásban – itt már nem tudott meglépni. A perben Otto Schily, később szociáldemokrata belügyminiszter és Hans-Christian Ströbele, a Zöldek későbbi kreuzbergi parlamenti képviselője védte – sikertelenül, mert Mahlert 14 évnyi szabadságvesztésre ítélték. Elmondása szerint Schily vitte be neki a börtönbe a Hegel-összest, ami nagy hatást tett rá.
A börtönben már elkezdett eltávolodni a szélsőbaloldaltól, ekkor a liberális Szabad Demokratákat (FDP) támogatta. Gerhart Baum, liberális belügyminiszterrel még a börtönévei alatt kiadott egy beszélgetős könyvecskét. A hetvenes évek az ún. szociálliberális koalíció időszaka, amikor az FDP a szociáldemokratákkal kormányzott közösen.
Mahler 1980-ban tudott feltételesen szabadulni.
A kérvényét egy akkori fiatal baloldali ügyvéd, bizonyos Gerhard Schröder írta.
Schröder 1998-as győzelme után Mahler másik ügyvédje, Otto Schily belügyminiszter lett.
Horst Mahler a kilencvenes évek közepétől kezdett folyamatosan jobbra tolódni: a baloldali hátteréből hozott Amerika-ellenességét egy őszintébb antiszemitizmusban gondolta tovább. Szerinte Németországot katonailag az amerikaiak, morálisan pedig a holokauszt okán a zsidók tartják megszállva. Ezért szerinte a német öngyűlöletből csak a holokauszttagadással lehet kitörni. Erről könyvet is írt 2000-ben a szélsőjobboldali Republikánusok párt elnökével.
Már ebben az időszakban kapcsolatba került a nemzetiszocialista nosztalgiára építő Nemzeti Demokrata Párttal (NPD), bár egyes kérdésekben még náluk is jobbrább állt. Mahler például eleve nem fogadja el a berlini köztársaságot, hanem továbbra is a német császárság jogrendjét tartja magára nézve kötelezőnek.
2003-ban hozta létre a Holokauszttagadás Áldozatainak Szövetségét, ezzel a holokauszttagadásnak – ami Németországban (is) súlyos büntetőjogi tényállás – intézményes keretet adott. Meg persze bizonyítékot arra, amikor mindezért 2009-ben – többek között az említett interjúja és zsidó Michel Friedmann feljelentése után – perbe vonták.
Tárgyalásán az ügyvéd végzettségű Mahler úgy tett, mintha ő lenne az ügyész, és a német császári büntetőtörvénykönyv alapján folyamatosan halálbüntetést kért az ügyében eljáró bírákra. 2009-ben ítélték el összesen 12 évre többrendbeli „holokauszttagadás” és „uszítás” miatt.
Mivel egészségügyi állapota folyamatosan romlott, 2016-ban szabadlábra bocsátották. Amikor azonban a bíróság ennek felülvizsgálatát mondta ki, Orbán Viktortól kért politikai menedékjogot. Mahler akkor azt írta, hogy „sorsomat a magyar nép Vezérének, Orbán Viktornak a kezébe helyezem”, egyben kijelentve, hogy bízik „a magyar nép szabadságszeretetében”. Azonban Mahlert már a soproni határátlépésekor, 2017 májusában őrizetbe vették, és visszatoloncolták Ausztriába, ahonnan újra visszakerült Németországba.
Horst Mahler 2020. október 27-én szabadult a börtönből. A Hegel-kötetek, amelyeket még 1970-ben kapott a börtönben, mostanra arra szolgálnak nála, hogy az általa az antikapitalizmussal azonosított német és a kapitalizmussal azonosítandó zsidó szellem dialektikus harcaként értelmezze a világtörténelmet. Ezáltal egyszemélyben sikerült neki a bal- és a jobbhegelianusok táborát gyarapítania.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
