Magyar Péter miniszterelnök nemrég még a nemzeti egység és a minden magyar képviseletének eufórikus ködében lebegett, ám pénteken végre megtörtént a várva várt bemutatkozás a valósággal. Amikor a migrációs paktum ellen tüntetők megjelentek a Miniszterelnökség ablaka alatt, a kormányfő nem az ilyenkor szokásos unalmas, államférfiúi integetéssel vagy párbeszédre való hívással méltóztatott élni. Nem, ő a modern magyar demokrácia egy egészen új, eddig ismeretlen dimenzióját nyitotta meg előttünk az erkélyről.
Magyar Péter miniszterelnök nemrég még a nemzeti egység és a minden magyar képviseletének eufórikus ködében lebegett, ám pénteken végre megtörtént a várva várt bemutatkozás a valósággal. Amikor a migrációs paktum ellen tüntetők megjelentek a Miniszterelnökség ablaka alatt, a kormányfő nem az ilyenkor szokásos unalmas, államférfiúi integetéssel vagy párbeszédre való hívással méltóztatott élni. Nem, ő a modern magyar demokrácia egy egészen új, eddig ismeretlen dimenzióját nyitotta meg előttünk az erkélyről.
A “mindenkit képviselek” programpontot egy lendületes középső ujjal sikerült kontextusba helyeznie, ami bizonyára a választópolgárok felé irányuló mély politikai empátia legújabb, európai uniós sztenderdeknek is megfelelő kifejezési formája. Aki azt hitte, hogy a parlamenti párbeszéd a szónoki emelvényen zajlik, annak látnia kellett volna, ahogy a miniszterelnök gúnyos tapsvihar közepette, egy jól irányzott köpéssel mutatta meg, pontosan hová is helyezi a polgári oldal maradékának véleményét a közös magyar jövő térképén.
És ha a vizuális kommunikáció még nem lett volna teljes, a bilincs jelének mutogatása igazi államférfiúi magabiztosságról tanúskodott. Valószínűleg ez az a fajta áradás, amiről a kormányfő a kampányban beszélt, bár a tüntetők valószínűleg nem pontosan erre a vizes-bilincses, kiköpött élményre számítottak.
Rákosi Mátyás, a korszak legendás diktátora bizonyára zokogva forog a sírjában. Nem azért, mert ennyire távol állna tőle ez a stílus, hanem a féltékenységtől: ő ugyanis még fáradságos munkával, koncepciós perekkel és évtizedekkel építette a rendszert, míg a mai utódoknak elég egy erkély, egy jól időzített köpés, és a nemzeti egység máris teljes. Az igazi, modern demokrácia tehát megérkezett: ahol a miniszterelnök nemcsak képvisel, de – ahogy a művész mondaná – testközelből, nagy ívben le is köpi a népakaratot.Mi ez, ha nem a megígért, új Magyarország?
Varga Moncsi – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
