A Borsi Rákóczi Kastélyközpont március 27-én, vasárnap megemlékezést szervezett a Nagyságos Fejedelem születésének évfordulója alkalmából. Társrendezőként vett részt a helyi önkormányzat és a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás.
Háromnegyed 12 előtt befutott a zarándokvonat Budapestről, utasait a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete több száz pogácsával fogadta, ahogy a többi vendéget is.
A különvonat vendégei megebédeltek a helyi kultúrházban, majd indult az ünnepi felvonulás, mely már hagyományosan a művelődési háznál kezdődik. Az élen a katonazenekar játszva menetelt. Amikor a menet eleje a református templom elé ért, megszólalt a harang és kísérte a menetet, emlékeztetve rá, hogy itt keresztelték a település nagy szülöttét.
A mellszobornál a dr. Diószegi László rendezte műsor vette kezdetét a Krasznahorka büszke várával…. Ebben fellépett a Sarjú Banda, a Kis Ilosvai (Nagyida), a Kincskeresők (Rozsnyó), Bazsarózsák (Imreg), a Rozmaringsarj (Abaújszina), a Zubogó (Sátoraljaújhely), a Pacóka (Sárospatak) és a bodrogközi települések iskolásai.
Potápi Árpád János, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ünnepi beszéde bevezetőjében megköszönte a színpompás, gyönyörű, szívet melengető műsort, melyhez hasonlót már régen nem látott, s egyben Diószegi László koreográfusnak gratulált a Kossuth-díjhoz, melyet idén, március 15-én kapott.
A fejedelem gondolatai több mint 300 év után is aktuálisak – mondta az államtitkár. – Amit a kurucok zászlaikon hirdettek, azt mi nemzetünk lelkének zászlaján hordozzuk: Cum Deo pro patria et libertate. Ez célt, tartást ad és feladatot jelöl évszázadokon át.
Ilyen volt Hunyadi János és Mátyás, Kossuth Lajos és Rákóczi is. A fejedelem nemcsak azért egyik kedvence, mert szinte egy napon ünneplik születésnapjukat, hanem azért, mert gondolatai már gyermekkorában megszólították. Rákóczi nem a fényes karriert, hanem a szolgálatot választotta. Nem hódolt be, így a magyar szabadság örök jelképévé vált.
Az, hogy őt emlegetjük, mutatja, hogy nem a megfutamodókra, hanem a mindig bátran kiállókra, a helytállást választókra emlékezünk! Mi lenne ma velünk, ha a fejedelem a kényelmes életet választja, vagyonát őrzi, könyvtárában írogat és olvasgat, estéit szórakozás tölti ki, mit sem törődve nemzete sorsával? De ő nem így tett! Hálával gondolunk rá, akinek a Rákócziak, Zrínyiek, Frangepánok vére csörgedezett ereiben, mely őt hazafiságra kötelezte. Az ő és nemzetünk nagyjai kiállása nélkül mi sem állhatnánk itt.
Tervét nem valósíthatta meg ugyan, de ő ébresztette rá nemzetünket arra, hogy szabadságunkat magunknak kell kiharcolnunk, ahogy tettük ezt neki köszönhetően 1848-ban, 1956-ban és 2010-ben.
Szabadságunk visszaszerzése – az ő felfogásában – nemcsak nemzetünknek, hanem szolgálat lett volna az egyetemes Európa és a kereszténység számára. Mintha ezek a gondolatai 2022-ben fogalmazódtak volna meg. Az iránta érzett hála jele, hogy utcák, terek, intézmények viselik nevét. Különleges alakját még a kommunizmus sem volt képes eltörölni!
Hogyan bírta arisztokrataként, az ország leggazdagabb embereként a kihívásokat és a testi-szellemi megpróbáltatásokat? Sosem kímélte önmagát, élte katonái egyszerű és kemény életét, mert a szabadság iránti elkötelezettsége nem ismert akadályokat. Mindenét kockára tette.
Ezzel megszólította az ország ruszin és szlovák lakosságát is. Mindenkit, aki felismerte, hogy az ország fejlődése csak a szabadságnak és függetlenségnek köszönhetően valósulhat meg.
Potápi Čaputová államfőt idézte, aki szerint az újjászületett Rákóczi-kastély annak jelképe, hogy a több százados közös múltnak össze kell kötnie bennünket. Az olyan személyiségeknek köszönhetően, mint Rákóczi is, a történelmi Magyarország közös történelmünk része, melyre büszkék lehetünk.
A borsi várkastély mindannyiunké! Azoké, akik Rákóczi örököseinek tartják magukat. A múlt iránti hűséggel a jelenben kell vállalnunk igényességgel a jövőért.
A felújított várkastély a magyar minőséget tükrözi. Ez egyben őseink igényessége iránti tisztelet. Gratulált a jelenlevő Földváry Gábornak, a miniszterelnökség örökségvédelmi felelős kormánybiztosának a kastély helyreállításához.
A szobor megkoszorúzása után a várkastély udvarán Wittinger Zoltán, a felújítás vezető tervezője építészettörténeti előadást tartott az érdeklődők számára. Elmondta, nem sikerült minden részletre kiterjedően tisztázni a várkastély építészettörténetét, mert nem maradtak kézzelfogható bizonyítékok.
Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklósnak adományozta Borsit. Adományként e családtól Henyey Miklós várnagy és felesége, Dombay Anna kapta. Az asszony a híres Werbőczy István unokája volt. Lányukat, Henyey Margitot Zeleméri Kamarás Miklós tokaji várkapitány vette nőül. Miklós nagybátyja az egri hős, Dobó István volt.
A Henyey reneszánsz kastély és a Zeleméri-kúria feltehetően két egymástól független épület volt. Valamikor a 16. század folyamán építették egybe.
Miklós leánya, Zeleméri Kamarás Borbála Lorántffy Mihályhoz ment feleségül. Az ő leányuk, Zsuzsanna 1618-ban nyújtotta kezét idősebb Rákóczi Györgynek. Így került az uradalom a Rákócziak birtokába.
Valamikor feltételezték, hogy Zrínyi Ilona Sárospatakról Zboróra igyekezve, véletlenül szülte Borsiban a fiát. De Borsit tudatosan választották a nagy esemény színhelyéül. Már 1675 novemberében ide költöztek. A település a töröktől messze volt, Kassa közelében, ahol komoly katonai erő székelt, Erdélyhez nem tartozott, így a béke szigetének tűnt.
Röviden a további terveikről is szólt.
Ezután kisvártatva fúvószenekari koncert következett a kastély udvarán, melyet a debreceni helyőrség zenekara adott.
Közben az érdeklődők, de a diákcsoportok is folyamatosan látogatták a Rákóczi három születése című tárlatot a késő délutáni órákig.
17 órakor a zarándokvonat elindult Budapestre, s a sikeres rendezvény ezzel véget is ért.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
