Február 1-jén megtelt zarándokokkal az andocsi Nagyboldogasszony-bazilika, hogy közös imádságban kérjék Isten közbenjárását új papi és szerzetesi hivatásokért. A zarándoklat rózsafüzérrel vette kezdetét, majd Törőcsik Júlia Mária és Rácz Borbála szociális testvérek tettek tanúságot A megszentelő Szeretet küldetésében címmel, végül Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét.
Nagyon szeretem a boldogmondásokat, melyek egyes biblikusok szerint Krisztus pszichikai arcélét, lelkületét mutatják meg – elmélkedett prédikációjában a főpásztor. – Szeretnék hálát adni minden olyan paptestvérért és szerzetestestvérért, akiben megjelennek a boldogmondások, akár részben, vagy egészben. Én már találkoztam olyan testvérrel, akiben mind a nyolc megtalálható volt, és nagyon jól eső érzés volt ismerni őt és a közelében lenni.
Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki a lélekben való szegénység boldogságát ismeri és éli.
„Ő, a gazdag – olvassuk Szent Pálnál –, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Mekkora boldogság, az, amikor Isten országa a legfőbb kincs. És örömmel mondanak le róla pap- és szerzetestestvéreim, mert ezt tartják a legnagyobbnak, és ezért hajlandók mindent elvetni.
Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, akik a második boldogságot élik. „Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.” Ők nem depressziósak, nem kedvetlenek, nem rosszkedvűek. Ők felismerték Isten fényében a bűneiket, s azok miatt sírnak. Azonban nem értelmetlenül, hiszen van vigasztalásuk: Krisztus. Ő az egyetlen vigaszuk. Siratják saját bűneiket, bűnös voltukat, és tudnak sírni a világ bűne miatt, ami körülvesz bennünket.
Ők nem szidják a bűnösöket, nem nagyítják fel a sötétség cselekedeteit, hanem sírnak, mert fáj nekik. A saját bűnük is fáj nekik, mert a legfőbb kapcsolatukat sebzik: a Krisztussal való kapcsolatukat. Emellett mások bűne is fáj nekik. Ezért szomorúak és sírnak, de ugyanakkor tele vannak békével, mert Krisztus vigasztalja őket, aki meghalt a bűnösökért, aki elvette a világ bűneit.
Ő nem torolta meg a bűnt, nem ütött vissza, és azt kérte, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”, és „bennem nyugalmat talál a lelketek”.
Hálás vagyok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki van annyira bátor, hogy szelíd bárányként él a farkasok között. Hiszen Jézus így küldte ebbe a világba őt is.
Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért, aki szomjazza az igazságot. Nem a saját igazát, hanem az egyetlen igazságot, aki maga Krisztus, hiszen ő jelentette ezt ki magáról: „én vagyok az igazság”. És ezek a testvéreim megtalálták az igazságot. Ezért mernek veszíteni, s ezért nem kell hogy mindig mindenben igazuk legyen. Hiszen az övék az egyetlen igazság, s ebben lelik boldogságukat. A hazugsággal teli világban fénylő csillagok, az igazság szolgái mindig, minden körülmények között.
Hálát adok minden paptestvéremért, minden szerzetestestvéremért, aki békességteremtő. Egyedül Krisztus a mi békességünk, az ő békességük, és ők Krisztus békéjét találták meg. Felfedezték azt a békét, amit nem a világ ad, hanem a legnagyobb, az egyetlen, a Krisztus. Ő a mi békességünk.
Hálát adok minden pap- és szerzetestestvéremért, akik megmutatják, hogy lehet Isten fiaiként élni ebben a világban. Nem kell a világ fiaként élnünk. A békességszerzők, a békességteremtők Isten fiai.
Hálát adok minden paptestvéremért, szerzetestestvéremért,
Ők azonban szabadok, ezért meglátják az Istent, minden helyzetben, mert a szívük tiszta, s így a szemük is az. Látják Krisztust. Felismerik a jelenlétét a bűnös helyzetekben is, a zavaros, erőszakkal teli környezetben is. Boldogok, mert látják az Istent, és nincsenek egyedül.
Hálát adok minden paptestvéremért, minden szerzetestestvéremért, aki irgalmasságot gyakorol, mert megértette, hogy Isten neki is irgalmazott. Ez hatalmas ajándék. Az irgalomra irgalommal válaszolnak, ezért boldogok, mert olyanok, mint Krisztus.
Hálát adok minden paptestvéremért és szerzetestestvéremért, aki vállalja az üldöztetést, a lejáratást, a megvetést, a gúnyt, a szenvedést Krisztusért, az igazságért. Boldog vagyok, hogy ilyen testvéreim is vannak. Hálát adok az ő boldogságukért, az ő jel-életükért, mert így üldözték előttük a prófétákat is, és ők vállalják a prófétai küldetésüket ebben a világban, ebben az Egyházban. Mert sokszor nem csak a világ üldözi őket, hanem a saját egyházuk is. Azért, mert prófétai jelek.
Hálát adok Istennek az ő országáért, hiszen nem a szegénység, a sírás, az üldöztetés a boldogságunk, hanem Isten országa, a mennyek országa, ami a legnagyobb kincs.
Nekünk szabadságunk van arra, hogy megmutassuk az igazi boldogságot, a Krisztusban való lét boldogságát, ami mindig vonzó.
Legyetek az ő követői, és akkor felfedezitek ti is a krisztusi boldogságokat, és teljes életet fogtok élni már itt a Földön is – zárta prédikációját Varga László megyéspüspök. A szentmise a gyertyák és kegytárgyak megáldásával ért véget.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
