Szentély érkezik a szentélybe – A Boldogságos Szűz Mária bemutatásának emléknapjára

Szentély érkezik a szentélybe – A Boldogságos Szűz Mária bemutatásának emléknapjára

Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára írását olvashatják a Boldogságos Szűz Mária templomban való bemutatásának emléknapja, november 21-e alkalmából.

Öreganyám tanította annak idején: ha új ruhát, cipőt kapsz, máshová ne vezessen az első utad benne, mint Isten házába, hogy megköszönd, az Úr gondoskodott, és kérd áldását, hadd viseld egészségben! Kedves szokás, és mint olyan, elgondolkodtató. A népi hit gyakorlati szintjén vagyunk itt, egyáltalán nem a babona világában. A háború borzalmait is megélt emberek sokszor jobban becsülték az értékeiket, és nyilvánvalóbbnak tűnt, kinek tartoznak értük köszönettel, és kinek a segítségét kérjék, hogy a nyert javakat jó ügyek szolgálatába állíthassák. Nem kevésbé azt is, hogy a templom a legszentebb hely, mert Istennek és az ő népének háza.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján minden évben megünnepeljük, hogy születése után negyven nappal az újszülött Jézust szülei bemutatják a jeruzsálemi templomban, „ahogy az Úr törvényében elő volt írva” (Lk 2,23). És Isten útjaira mindig rácsodálkozunk a Szentírás lapjain keresztül: a Szeplőtelen Szűz nem ódzkodik attól, hogy a mózesi törvény szerint tisztulásáért áldozatot mutassanak be; Krisztust, a leendő Áldozati Bárányt, a legszentebb Testet, minden szent hely eredetét viszik az Úr házába; és éppen magát az Örök Főpapot váltják ki a zsidó papi szolgálat ószövetségi kötelezettsége alól. Megannyi paradoxon, melyben a Szent Család alázata csillan fel, és amelyben a mennyei Atyának kedve telhet!

Most azonban még régebbre utazunk az időben. Egy másik „Szentély”, a Názáreti Szűz bemutatása a templomban, az Ószövetség szentélyében – ez mai ünnepünk tárgya. Mert a Lélek őt saját Szentélyévé avatta már élete első pillanatában, amikor fogantatásában eleve szeplőtelennek formálta. De folytatja is benne isteni remekművét, egész életén át őrizve a Szűz tisztaságát és életszentségét, beteljesítve azt majdan testben-lélekben való mennybevételével. Amikor Máriát szülei a jeruzsálemi templomba viszik, Szentély érkezik a szentélybe, mert a kisleány teste később az Újszövetség Frigyládájaként, Tabernákulumként, Isten valóságos Szentélyeként fogadja magába a benne üdvösségünkért testet öltött Igét, az üdvösségünkért emberré lett Fiúistent.

A mai ünnep tartalmáról a Szentírást hiába faggatnánk, mivel a szenthagyomány tudósít róla. Ne feledjük azonban: a kinyilatkoztatást mindkettő hordozza, sőt az újszövetségi írások bölcsőjének is tekinthető a traditio. Ez az emléknap „jól tudja a helyét” az üdvtörténet egészében, és ha mi is jól tudjuk a helyét, akkor kezeljük azt helyesen és gyümölcsözően. Nem akarja magát kinőni szentírási eseménnyé, mert ez a leírás így önmagában nem Isten igéje. Ám mégis olyan „hiánypótló” felismerés, mely az őskeresztények hitében a Lélek vezetésével kikristályosodott és – ha nem is részleteit, hanem lényegi mondanivalóját tekintve – fontos igazságokra tanít.

A Jakab ősevangéliumában szereplő történet szerint Mária számára már Joachim és Anna otthonában is egyfajta „házi szentély” van kialakítva, mely a korábban magtalannak tűnő, ám Istentől a gyermekáldás ajándékával később természetes úton mégis megáldott pár mély hitéről tanúskodik. Amikor a kis Názáreti Szűz három esztendős lesz, szülei előre megérlelt döntésként a templomba viszik, hogy ott nevelkedjék. A gyermek Mária pedig az Atya házába érkezve eltelik örömmel, kegyelemmel, szívesen is marad ott, és az apokrif írás szerint táplálékát is egy angyal kezéből kapja. A gyermekkor története – Jézuséhoz hasonlóan – tizenkét évesen zárul, amikor is a papi tanács összeül, hogy megtárgyalják: mit kezdjenek a kiskamasz Hölggyel, hiszen nemsokára érettebb korba lép. Ez pedig azért súlyos probléma, mert ha megjelenik nála a havi vérzés, ez az állapot kultikus értelemben összeegyeztethetetlen a templomi léttel, mivel a törvényi előírások szerint a vérhullatás – különösen is az erőszakos vérontás – beszennyezi, megszentségteleníti a szent helyet. Ki is nézik hát számára Józsefet, hogy legyen az ő felesége.

Hírdetés

Az ősegyház szépen értelmezte a történet lényegi mondanivalóját: méltó felkészülés ez a nagy feladatra.

És hol másutt találhatnak szülei ehhez méltóbb helyet a majdan testet öltő Ige Szentélye számára, mint a jeruzsálemi templomban? Jóllehet, Jézus lesz az új szövetség szerzője és beteljesítője, azért ő maga, származása alapján megjeleníti mindkét szövetség világát. És az ő Édesanyja személyében is találkoznak az Ó- és az Újszövetség szálai.

Népéhez és annak kultikus rendjéhez való tartozását a mai emléknap is szépen kiemeli. Jézus maga is szereti, megbecsüli és egyszer prófétai jelként meg is tisztítja a templomot. A Szűzanyát pedig, mint a testet öltött Ige Szentélyét ő maga is, sőt, titokzatos Teste, az Egyház is nagyon megbecsüli.

Szent II. János Pál pápa így mutat rá a Szűzanya zsenge korára: „az Egyház tudatában van vannak, hogy Mária előbb jelent meg az üdvtörténet horizontján, mint Krisztus […] Az ő jelenléte Izraelben – bár szerénységében észrevétlen maradt – fényesen ragyogott az Örökkévaló előtt, aki »Sion rejtett leányát« bekapcsolta abba az üdvrendbe, amely az egész emberiség történetét felöleli” (Redemptoris Mater, 3). Ezért sem jelentéktelen dolog a Názáreti Szűz életének kezdetével józan határozottsággal foglalkozni: személyében ugyanis már üdvösségünk hajnalhasadását láthatjuk. A kegyelem benne és általa – akárcsak az Ószövetség által – előkészíti üdvösségünk művét.

Csendes gyermekkort sejtet Mária esetében is a mai ünnep, hasonlót, mint amilyen Jézusé is volt az Egyiptomból való hazatéréstől egészen nyilvános fellépéséig. A termékeny csend „lelkigyakorlatos” ideje volt ez Jeruzsálemben Máriának, miként Názáretben Jézusnak is. Ilyen kiemelkedő hivatásra nem is lehet méltóbban készülni, mint Istenre figyelve, a Lélek sugallataitól folyamatosan vezetve, a kegyelem légkörében élve. A Názáreti Szűz példája páratlan eszményt kínál számunkra: ha nem is Istenszülőként, de

Fotó: Wikipédia (Giotto: Mária bemutatása a templomban; 1304–1306 körül); portré: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »