Röhögünk-röhögünk a kommandón, amely kivonul a Parlament épületéből, felmegy Esztergomba, hőbörög a gyár parkolójában, és fenyegetőzik, hogy majd visszamegy… mert a magyar embereket képviseli.
Igen… mind a kétezret… bár… a Suzuki szóvivőjének hárommillió magyar ember érdekképviseletéről beszéltek, Mintha ők a Fidesz küldöttei lennének, nem pedig a törpe minoritás… az “ellenzék”.
A történtekről eszembe jut egy másik kommandó hazai körutazása.
Ők száz éve páncélvonattal utazgattak, és ahol kiszálltak, ott vér, halál, és rettegés, no meg zsigeri gyűlölet övezte megjelenésüket. Vezetőjük akkor Szamuely Tibor volt, aki akkor dugta ki a fejét egy bólintásra, amikor akasztás előtt illemből megkérdezték a Lenin-fiúk, hogy szabad-e ezt a papot, rabbit, parasztot, munkást felakasztani.
Ő jólesően bólintott, s a kiszemelt, addigra félholtra vert ember pillanatokon belül halott volt.
Az elv, amelynek mentén ez a másik korai kommandó „dolgozott” ugyanaz volt, mint a mai elv. A párt, amelynek keretében utazgattak ezek a gyilkosok, szintén ugyanaz volt.
A hangvétel, amelyet használtak, tagadhatatlanul azonos a mai utódok hangvételével.
Hiszen érvek és indokok nélkül, beteges hatalomvágytól hajtva teszik jól fizetett dolgukat, s ha módjuk lesz rá, ők is akasztanak majd, hiszen szóban már megteszik… egyre sűrűbben, és büntetlenül.
Tehát, szabad útjuk van egyelőre a fenyegetőzések széles mezsgyéjén, mert a jog nem él – nem akar élni – törvény adta jogával.
A jog nem foglalkozik – ismét nem foglalkozik, ahogy akkor sem foglalkozott – más emberek alapvető emberi jogaival, mert a demokrácia álságos leple alatt ma mindenkinek mindent szabad…
Illetve mégsem mindenkinek és mindent, csak azoknak, akik e hatalmas zenekarban ugyanabból a kottából játszanak és azt gondolják magukról, hogy valakik. Akik azt hiszik, hogy, mert megfizetik őket, minden hatalom a kezükben van.
A zenészek pedig… mindegy, ha korábban más zenekar tagjai voltak –, ha ismerik a kottát, elférnek az üstdob vagy triangulum mellett. Még ha nincs is olyan szólam, amelyet játszaniuk kell. Lényeg, hogy a zenekar nagynak és profinak látsszék.
Ám, nem megyek el a zenei hasonlatokban a végtelenségig, mert a zenének lelke van, lelket épít, s ezért nem tanítják. Inkább térjünk vissza a páncélvonatos történelmi hasonlathoz.
Képzeljük el, mi történnék, ha a mai kommandó is vonatra ülne és körbeutazná az országot azzal a szabadsággal, amellyel Szamuely és gyilkos különítménye tette. Lenne-e különbség a nép képviselőinek magatartásában?
Teszem azt, megállna a vonat Szegeden… vajon Kiss-Rigó László Szeged-csanádi püspök, akit a DK már jó előre megfenyegetett, megúszná-e a kötelet?
Megúszná-e a mai kommandó „igazságos eljárását” Bayer Zsolt, Orbán Viktor vagy a rácalmási Fidesz-elnök? Aligha. Mindet ott ringatná a tavaszi szellő a faágon, mint a kiakasztott mosott ruhát
S miért is emlegetem ezt a „szívmelengető” lehetőséget? Mert amíg itt röhögve gúnyolódunk Szamuely mai utódainak cirkuszi mutatványain, addig senkinek nem jut eszébe, hogy kikkel állunk szemben?
Hogy a világon milyen szervezet az, amelynek ez a banda is tagja?
A Progresszív Szövetség, amelynek majd száz országban vannak sejtjei, s minden országban ugyanaz a módszer, ugyanaz a mentális zavar, s ugyanúgy nem nyúlhat hozzájuk senki, mint Magyarországon.
Mert a kotta is ugyanaz minden országban világszerte… Magyarországon is! Ezért nem számít a magyar, a keresztény kisember nyugalma, a Fidesz-szavazó, a gyermekszületés támogatása, a család, az ember… és semmi, ami az erkölccsel, a józan emberi magatartással, a Teremtő Istennel van kapcsolatban.
A kommunista eszme újra életmagra kapott, s bejárja ismét a világot, letarolja Európát, az egyházakat, az emberi méltóságot, s magát az életet is.
Ezt szolgálja a Suzuki-kommandó is, amelyben nácik, kommunisták és világpolgárok tömörülnek, mert számukra a cél a lényeg és az érte kapott horribilis összegek. Semmi más nem számít. És nem tudják, hogy őket is eltiporja majd a megbízó, ha teljesítették a feladatukat… mert a megbízó nem szereti azokat, akik ismerik a részleteket.
(Emlékeztetőül ehhez a dőlt betűs állításhoz: (…) “Végül később Sztálin kivégeztette a gyilkos Kun Bélát. Emberek Dunába lövetése is a nevéhez kötődik, elsőnek tehát (Fery altábornagy, a két Hollán fivér, stb.) elsők voltak a Dunába lövöttek között, tehát a vasbakancsok emléke elsősorban az ő halálukra emlékeztet.” (Forrás: Czékus Jób)
Mit tehetnénk mindezek ellen?
Először is ki kellene adni és ingyen osztogatni Tormay Cécile könyveit, hogy világos legyen mindenki előtt az a szellemiség, amely 1919 patkányforradalmát jellemezte, s az a gyalázatos rombolás, amelyet az említett időszak okozott hazánknak.
A templomokban Zadravecz István püspökről kellene prédikálni, aki ebben az időszakban (1919.) lelkierőt adott a magyar nemzetnek ahhoz, hogy legyőzze a gonoszságot, a magyarellenes csőcseléket.
Ravasz László református püspök és Ordass Lajos evangélikus püspök életét kellene rádióban és TV-ben állandó műsorként ismertetni – Mindszentyével együtt –, hiszen őket példás kitartásuk miatt megkínozta a kommunista rendszer… és filmeket kellene készíteni az elmúlt száz esztendő magyar történelméről, amelynél kegyetlenebb és aljasabb évszázadot nemzet még nem élt át ezen a Földön.
És oktatni kellene a fiatalságot… tisztességesen és alaposan. Történelemre, hittanra, erkölcsre, zenére, művészettörténetre. Mert ha nem ezt tesszük, akkor a csörömpöléstől nem halljuk meg többé saját hangunkat sem…
Ugyanis a kommandó elindult és nem áll meg a győzelemig.
Hiszen nincs ellenség, nincs, aki útjába álljon. Mert a demokrácia mindent elsöpör…
Stoffán György
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
