Emlékeznek az Igazából szerelem ikonikus mondatára? Hogy kis ország vagyunk, de azért nagy is, hiszen itt van otthon Shakespeare, Churchill, a Beatles, Sean Connery és Harry Potter, David Beckham bal lába, meg a jobb is… Anglia, az Egyesült Királyság vagy Nagy Britannia?
Vajon melyikre gondolt a forgatókönyvíró? Nyilván nem Angliára, hiszen sir Connery skót volt, mindenesetre egyre inkább helyénvaló a gondolkodás a szigetország jövője felett. Együtt vagy külön-külön, ez a kérdés ismét aktuális lett az unióból való távozás után.
Nagy a felfordulás ebben a nagyon is szerethető, sok kelet-közép-európai ember új otthonának számító országban, amely igyekezett lerázni magáról minden London feletti hatalmat, hogy aztán a többiek akarják lerázni magukról London hatalmát. Elgondolkodtató, hogy jóval a Brexit népszavazás előtt Wales arról győzködte a skótokat, hogy jó nekünk itt együtt, ne is foglalkozzatok az elszakadással.
Az utóbbi időben azonban, több mint 500 évvel az Angliával való egyesülés után, mintha Walesben is gyökeret vert volna a függetlenedés gondolata.
De, mint mondta egy bölcs walesi, nekünk nincs semmink, minek mennénk el? Nem úgy, mint a skótok, nekik van olajuk… A walesi álmodozásnál sokkal jelentősebb, hogy a skótok ismét népszavazást akarnak tartani a kiválásról, annál is inkább, hogy ők az unióban akartak maradni. De, ami kifejezetten veszélyes az Egyesült Királyság egységére nézve, hogy Észak-Írországban a Sinn Féin győzött a májusi parlamenti választáson. Először fordult elő a történelemben, hogy az Ír-sziget egyesítéséért küzdő erő, lényegében a katolikusok legyőzték az britpárti protestánsokat. Belfastban katolikus kormányfő?! Ki hitte volna még pár évvel ezelőtt is, hogy ez megtörténhet?
A protestánsok is egységet akarnak, de az Egyesült Királyság egységét, azt, hogy minden maradjon úgy, ahogy eddig volt. Csakhogy a Brexit-megállapodás is ellenük dolgozik, mondják. Valahol meg is értem őket, hiszen a vámhatárt az unió tagja, Írország és az unióból kilépő Egyesült Királyság között a tengeren húzták meg. Naná, hogy az észak-íroroszági protestánsok ebben veszélyt látnak: Írország és Észak-Írország egyesülésének veszélyét.
Aligha van gyakrabban ragozott szó a kontinensünkön, mint az egység.
Amelyet – területi szempontból mindenképpen – éppen London bontott meg. A politikai egységről most ne beszéljünk, az talán sosem volt. És most előfordulhat, hogy a brit szigeteken is így lesz nemsokára, hogy se a politikai, se a területi egységet nem tudják megőrizni, és darabjaira hullik a monarchia. Az ok: London fennhatósága. Azt veszíthetik el, amiért elhagyták az uniót: London hatalmát. Óvatosan kell tehát bánni az egységgel, mint politikai szlogennel, könnyen a visszájára fordulhat. Hisz mindenkinek mást jelent, avagy más egység felel meg.
Unionisták és föderalisták, avagy szuverenisták, de fogalmazhatunk úgy is, hogy globalisták és lokalisták harca folyik, amióta az ember társadalmakba szerveződött. Mindegy, minek nevezzük, a lényeg ugyanaz, a harc tétje, hogy többet vagy kevesebbet akarunk-e megtartani a saját kultúránkból; és itt a sajáton van a hangsúly, illetve, hogy mit hajlandó az adott társadalom feláldozni saját kultúrája megtartásáért.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
