Sumir szántóvetők (pecséthenger-nyomat – brewminate.com) Baloldalon a „kenyér” kettőzött jele, jobbra alatta a „föld” vonalas jele. Bár a második jel felismerhetetlen, mégis feltételezhető, hogy a pecséthenger-nyomat földművelést, szántást, vetést ábrázol) A következő cikkekben néhány sumir és magyar szó közös eredetével, érdekesnek ígérkező megfejtésével[1] foglalkozom. Teszem ezt, hogy a kedves Olvasóban tudatosítsam anyanyelvünk régiségét, nyelvtana változatlanságát és változhatatlanságát, amelyet mostanság próbálnak az idegenszívű, idegen nyelveket beszélő írástudók több-kevesebb sikerrel módosítani. Némelyek úgy vélik, ha idegen szavakat, kifejezéseket szuszakolnak a magyar nyelvbe, műveltebbnek tűnnek. Mások idegen szavak, szószerkezetek stb. használatával iparkodnak anyanyelvünket érthetetlen zagyvalékká változtatni, hogy mielőbb feledjük a magyar észjárást, veszítsük el magyarságtudatunk maradékát. Csak egy kis szórend! (Magyar Nemzet, MTI hír) Eredeti szöveg:„Ismét rendkívül magas tengerár zúdult tegnap Velencére, három nappal a rekordmagas dagály után, amelynek következtében az olasz kormány szükségállapotot hirdetett a dózsék városában.”[2] (MTI)Javított, módosított változat:Tegnap, három nappal a rekordmagas dagály után ismét rendkívül magas tengerár zúdult Velencére. Emiatt az olasz kormány a dózsék városában szükségállapotot hirdetett ki. A sumir nyelv számos gyöke, szava, szószerkezete visszaköszön a mai magyar nyelvben. A megfejtés nem egyszerű logikai-nyelvtani gyakorlat. A sumir szótári szavak latinbetűs átírására épülő jószándékú okoskodó elemzések számos félresikerült megfejtést eredményezhetnek.Figyelembeveendő, hogy sumir és a magyar nyelv közötti mintegy 5000 évnyi távolság alaposan fellazította anyanyelvünket. Ezidő alatt számos szó, kifejezés keletkezett, vagy más nyelvekből vétetett át. Ám nemegyszer kiderül, hogy az állítólagos közvetítő nyelv is a sumir nyelvből örökölte, vette át. Lehet vitatkozni, melyik az elsődleges.
Urukban istennőként tisztelt NIN-SzUN, Gilgames anyja, SIR.BUR.LAki város védistenője (szteatit dombormű-töredék, kb. Kr. e. 2350, Louvre, Paris – commons.wikimedia.org)
d ~Istent jelentő szócsoport meghatározó
NIN ~ nő + ruha (összetett jel) = felöltözött asszony, úrnő SUN ~ vadtehén
A dNIN.SUN név jelentése: (Vad)tehén úrnő, azaz istennő.A NIN a „nő” és a „ruha” összetétele. Tehát a megfelelő, alkalomhoz, ranghoz illő öltözéket viselő asszony az úrnő. A SUN jelentése vadtehén. Ezesetben nem az „állat” jelentés az elsődleges, hanem a tehén legjellemzőbb tulajdonsága, a tej. A tehen(ek) nemcsak a borjaikat, hanem az embereket is ellátták tejjel. Anyaként NIN.SzUN istennő is szoptatott, táplálta a fiát, Gilgamest. E tápláló feladatköre miatt tisztelhették SIR.BUR.LAki, azaz Lagas városában.NIN-t, vagyis az úrnőt, tisztelet övezhette. A kifejezés magyar megfelelője a „néni”. E megszólításban az idős asszonyoknak, a „néniknek” kijáró tiszteletadás rejlik.Meggyőződésem, hogy a Kr. e. 5600-5200 éves tatárlakai korongok[3] (amulettek) készítőinek nyelve jócskán, mondhatni évszázadokkal megelőzte a sumirt. Ám e kevés írásjel nem elegendő a nyelv megismeréséhez, visszaállításához, ezért a szófejtéseknél, a nyelvtani azonosságok vizsgálatánál a milliónyi agyagtábla megőrizte szövegemlékeket kell alapul venni. A mi szerencsénkre és a sumirok szerencsétlenségére a hódító sémita népeknek kénytelen-kelletlen meg kellett ismerniük az őslakosság nyelvét, hogy a tudásukat felhasználhassák őket meg szolgasorban tarthassák. x x xSzófejtésekkel, sumir-magyar szóhasonlításokkal sokan foglalkoznak. A sumir szótárakból a latin betűs átírás alapján a magyar szavakkal egybevágó kifejezéseket ragadnak ki: Mondván, ez már megvolt a sumirban. Íme, a két nyelv hasonlóságának (rokonságának) újabb ékesszóló bizonyítéka. Teszik ezt anélkül, hogy megvizsgálnák a sumir vonalas jel, illetve a babiloni-asszír ékjel valós jelentését[1], s ha összetétel, az alapszavakat. S csak átabotában nézik meg, hogy a régi és az új, a szavak eredetét feltáró (etimológiai) szótárak mit írnak a vonatkozó magyar, illetve idegen kifejezés eredetéről. Ezeket elmulasztva könnyű kisiklani. Így lett a jeles, az indoeurópai és az újlatin nyelvekben járatos szófejtő értelmezésében az asszír-babiloni „Anu” férfiistenségből „anya”. A kisiklás oka, hogy a név magánhangzóra végződik, ami az újlatin nyelvekben általában nőnemű, másrészt a latin betűs átírás hangzósítása szinte egybevág a magyar „anya” szóval.A szófejtés leggyakoribb buktatója maga az anyanyelv. Kisebb vagy nagyobb mértékben mindenkit befolyásol annak az államnak a nyelve, ahova a sors kegyéből vagy kegyetlenségéből született, pl. indoeurópai nyelvi környezetbe. Ezért a magánhangzóra végződő szavakat óhatatlanul, szinte ösztönösen nőneműnek érzi. Ha pedig magyar az anyanyelve, akkor meg szinte adódik az „Anu = anya” összeboronálás.Így járt a marcona „Anu isten” is.
A-nu isten szobra szobra (sumir/akkád kor, Esnunna/tell Asmar, Kr.e. 2900-2600, gipsz, bitumen, kagyló, kő, 29,5x125x10 cm, Metropolitan Museum – metmuseum.org)
A-nu, az akkád istenkör égben lakozó legmagasabb rangú istensége. A sumir AN isten megfelelője. Mind a vonalas, mind az ékjelének olvasata AN, jelentése isten, ég, magas, tiszta. A d –vel jelölt latinbetűs átírás jelentése: istennevek előtt álló szócsoport-meghatározó, hangzósítása: dingir.
A sumir AN jel önmagában istent is jelent, míg a sémita akkád A-nu nem. Ez utóbbinál mind az ékjeles, mind a latin betűs átírásban elébe kell tenni az istent jelentő szócsoport meghatározót. Az asszír-babiloni jel latinbetűs átírása: il.A kétféle írásképű jel jelentése ugyanaz.
Szócsoport meghatározóként „dingir” a sumir olvasat, az asszír-babilonié meg „il”. Az első csillagforma jel sumir vonalas írással, a második új-asszír ékírással íródott. (A mai szótárak az új-asszír ékjeleket veszik alapul.) A akkád-babiloni-asszír istenkörben ilA-nu istenén nevében mind az „il” előtag, mind a név második része a „nu” jelent istent.
A szótár az ilA-nu név többféle értelmezését valószínűsíti; a szövegkörnyezetet alapul véve csak egy fogadható el:Víz: Utal a csapadékszegény Mezopotámiában nagybecsben tartott éltető vízre.Atya: A főisteni szerepkörnek teljesen megfelel. Az emberek és az istenek atyja, ám ez nem derül ki a név jelentéséből.Nemző (atya v. isten): A minden élőt (és élettelent) létrehozó.Istenatya, atyaisten – Birtokos jelzős szerkezet: aty(j)a, az isten(eké). A magyar anyanyelvűek e kifejezésből kiérzik a többes számot. Én, az isten: A sok közül melyik? A sumirok a teremtőt imádták, a többi istent tisztelték. Én, az istenek istene: A névbe beleolvastatik az il szócsoport meghatározó. Az „isten” szó kettőzése erősíti a többes számot.A szószerkezet jelentése: én, az istenek istene, esetleg én, a nemző isten.Összefoglalva: Az „anu”, pontosabban az ilA-nu kifejezés nem utal semmiféle nőre, asszonyra; nem jelent anyát, hanem férfiistenség, a sémita akkád-babiloni-asszír főistennek, az istenek istenének a neve.A sumir szövegeket értelmező, megfejtő nyelvészek anyanyelve elenyésző kivétellel indoeurópai volt. Néhányan (Lenormant, Rawlinson stb,) felismerték, hogy francia, illetve angol anyanyelvük korlátozza a sumir nyelv helyes értelmezését, s elkezdték a magyar nyelvet belevonni a szövegfejtésbe. Lenormant magyar tanácsadója Galgóczy János volt, Henry Rawlinsoné pedig Ipolyi Arnold.A szomszédos országok indoeurópai, ill. újlatin nyelvei (szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, német) megkülönböztetik a nemeket. Ki tudja, milyen meggondolásból mindenik névszót, lett légyen természetes nem vagy élettelen tárgy, fogalom, valamelyik a természetes nem elnevezett nyelvtani kategóriába sorolják be.Ígya német kislány semlegesnemű: das Mädchen; pedig a világrajövetelkor egyértelműen megállapítható a gyermek neme.a szlovák, cseh hős, -a-ra végződő hímnemű szó: hrdina. A hősök általában férfiak. Vajon a régiségben a tót nők között is voltak hősök?a román gazda nőnemű: g’azdă. A románoknál „a nők viselték volna a nadrágot”? Aligha. Inkább a magyar eredetű gazda szó -a végződése miatt került e kifejezés a nőnemű román szavak közé.
Román pásztorok (mek.oszk.hu)Kérdés, hogy az MTA által hivatalosított a szláv jövevényszavak közül a „gazdá”-t vissza lehet-e csalogatni a magyar nyelvbe?
(Folytatása következik!)
[1] A szófejtésekhez Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948. és Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma, 1928. I-IV. kötetét használtam. [2] Újabb magas árhullám érte el Velencét. In: Magyar Nemzet, 2019. november 16., szombat[3] Merlini, Marco: La scrittura é nata in Europa? (Az írás Európában született?), Avverbi Editore, Roma, 2044. 289.p. In: Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017.,138-143. pp.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
