Két éve indított Oroszország széleskörű támadást Ukrajna ellen. A két háborús év mérlegéről és a kilátásokról Stier Gábor külpolitikai szakírót, a Moszkvatér portál alapító főszerkesztőjét kérdeztük.
Ha megvonjuk a két háborús év mérlegét, melyik fél számításai jöttek be jobban?
Minden közvetlenül és közvetve érintett félnek alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy a háború elhúzódott. Eredetileg ugyanis Oroszország, de a Nyugat is rövid, legfeljebb néhány hetes konfliktussal számolt. Ukrajnának nem volt sok választása, védekezni kényszerült, és 2022-ben komoly sikereket tudott felmutatni. Előbb, amikor az oroszok feladták a Kijev körüli pozícióikat, majd, amikor ősszel meghátrálásra kényszerítették az oroszokat a Herszoni területen és Harkivnál.
2023-ban Bahmut elfoglalásánál már Moszkva felőrlő stratégiája érvényesült, és ezt láthatjuk azt követően is, hogy kudarcba fulladt az ukránok tavaly nyári nagy ellentámadása.
Avgyijivkát négy hónap ostrom után vették be az oroszok, és jelenleg is több fronton haladnak előre lépésről lépésre: a Harkivi területen Kupjanszk irányába, Bahmuttól Csaszij Jar felé, a most elfoglalt Avgyijivkából kiindulva tovább nyugati irányba, a vuhledári fronton Marjinkából kiindulva, illetve a Zaporizzsjai területen az ukránok által nyáron visszafoglalt településeken keresztül, azzal a céllal, hogy kiegyenesítsék a frontot. Az ukránok nagy áldozatokkal próbálják megtartani a Dnyeper bal partján kialakított hídfőt, ez valóságos vérszivattyú a számukra.
Vagyis jelenleg az látszik, hogy a harctereken érvényesül az oroszok tüzérségi és légi fölénye, és Kijev egyre nagyobb utánpótlásgondokkal küzd, legyen szó a hadianyagról, de a katonák pótlásáról is.
Ha ez a harctéri helyzet tartós marad, reálisan lehet azzal is számolni, hogy az ukrán védelem esetleg összeomlik?
Nem tartom elképzelhetetlennek, de még egy ilyen forgatókönyv sem jelenti azt, hogy Ukrajna teljes területét megszállja az orosz haderő. Moszkva minimális hadicéljai a háború realitásaival szembesülve a négy Oroszországhoz csatolt terület – Herszon, Zaporizzsja, Donyeck, Luhanszk – teljes ellenőrzésére korlátozódtak.
Egy esetleges ukrán összeomlás esetén ismét felmerülhet a keleti országrész, az ún. Novorosszija megszerzése. Valószínűbbnek gondolom azonban, hogy a háború nem zárul le a 2024-es évben.
Az ukrán hadsereg a jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy újabb nagy ellentámadást indítson, de Kijev abban bízik, hogy képes lesz újabb katonatömegeket mozgósítani és a csak-csak beérkező amerikai támogatás mellett 2025-ben már az európai védelmi ipar is felfut, biztosítva a lőszerutánpótlást.
Mennyire eltökélt az orosz, illetve az ukrán társadalom a háború folytatása mellett?
Az orosz társadalom nagy többsége a Kremltől független mérések szerint is a háborút a győzelemig folytatná, ez mutatkozik meg Putyin elnök támogatottságában is. Az ukránok eltökéltsége is kitart, de az előző évhez képest már jócskán megnőtt azok száma, akik akár területi engedmények árán is befejeznék a háborút.
A háborús fáradtság Oroszországban is érzékelhető, de az eddigi mozgósítási hullámok lényegében a periférikus déli és keleti országrészekre korlátozódtak, és nem érintették Moszkvát vagy Szentpétervárt. Ezzel szemben Ukrajnában egyre nagyobb a társadalmi ellenállás az erőszakos mozgósítással szemben.
Az elmúlt hetekben a kijevi vezetésen belül is kiéleződtek az ellentétek, Zelenszkij elnök leváltotta az egyre inkább politikai riválisának tekintett Zaluzsnij főparancsnokot, és helyére Olekszandr Szirszkijt nevezte ki. Tudja pótolni Szirszkij a népszerű főparancsnokot?
Úgy gondolom, Szirszkij is van olyan felkészült katona, mint a nyugati körökben előszeretettel sztárolt Zaluzsnij. Azt sem hiszem, hogy Szirszkij, a róla kialakított képnek megfelelően, meggondolatlanul áldozná fel a katonái életét. Avgyijivkát a politikai vezetés szándékainak megfelelően ugyanúgy a végsőkig védték volna, ha Zaluzsnij marad a főparancsnok.
Felemlegetik azt is, hogy Szirszkij orosz származású, és a családja a mai napig Oroszországban él. Emiatt szerintem aligha fog megtörni az ukrán katonák morálja, viszont azt nagyon is jól mutatja, hogy ebben a háborúban minden ellenkező híresztelés dacára két testvérnép harcol egymással.
Az már más lapra tartozik, hogy a főparancsnoki posztról eltávolított Zaluzsnij valóban a politikai porondra léphet, és kihívhatja Zelenszkij elnököt. Ukrajnában ugyan elhalasztják az elnökválasztást, de miután tavasszal lejár Zelenszkij mandátuma, a riválisai idővel megkérdőjelezhetik a legitimitását.
Oroszországban ugyanakkor március közepén megrendezik az elnökválasztást. Az előzetes erőviszonyok tükrében nem az a kérdés, hogy Putyin megőrzi-e a székét. Mi a valódi tétje a voksolásnak?
Leginkább egy Putyin elnökről szóló bizalmi szavazásnak tekinthető.
Ha Putyint nyolcvan százalék körüli eredménnyel újraválasztják, az egyértelműen megerősíti a rendszer legitimációját. Ugyanakkor a Kremlnek az sem érdeke, hogy a rendszeren belül mozgó ellenzéki jelöltek túlságosan meggyengüljenek.
Leginkább ezzel magyarázható, hogy a rendszer ellenzékeként mutatkozó Borisz Nagyezsgyin indulását elutasították. Ő igazából nem Putyinra lett volna veszélyes, hanem a rezsim udvari ellenzékének jelöltjeire.
Épp a kampányban robbant a hír, hogy a börtönben meghalt a Putyin legnagyobb riválisának tartott Alekszej Navalnij. Az orosz hatóságok szerint a halálának természetes okai voltak. Ön mit gondol?
Nem tartom valószínűnek, hogy Putyinnak éppen most az elnökválasztás előtt néhány héttel állt volna érdekében megöletni Navalnijt, aki a teljes elszigeteltségben aligha jelentett a hatalomra veszélyt.
Ezzel nem azt állítom, hogy a fogvatartásának körülményei ne áshatták volna alá az egészségét. Ahogy az oroszországi viszonyokat ismerve, azt sem tudom kizárni, hogy a börtönparancsnok ne cselekedett volna önhatalmúan, ehhez még csak nem is feltétlenül kellett kapnia utasítást a legfelsőbb szintről.
A hírek szerint február 29-én Putyin nagy beszédre készül. Felröppentek olyan találgatások is, hogy a szakadár Dnyeszter-menti Köztársaság Oroszországhoz csatolását jelenti be. Ez reális lehetőség?
Nem zárom ki, de Putyinnak jelenleg nem áll érdekében újabb frontot nyitni. A szakadár moldovai terület Oroszországhoz csatolásával pontosan ezt tenné meg. Moszkvának ráadásul nem lenne reális lehetősége a Moldova és Ukrajna közé beékelődő Transznyisztria megvédésére, ha katonai konfliktusra kerülne sor. Nem elképzelhetetlen ugyanakkor, hogy a kritikus gazdasági helyzetben lévő szakadár terület vezetése a Nyugat által támogatott Ukrajna és Moldova fojtogató szorításából az egyre kilátástalanabb helyzetből így próbál szabadulni.
Azt sem zárom azonban ki, hogy az egész provokáció, és a Nyugat olyan lépésre akarja kényszeríteni a Kremlt, amely megosztja az erőit. Egy ilyen bejelentés mindenképpen emelné a téteket, és újabb frontot nyitva könnyen eszkalálhatná a háborút.
Visszatérve a február 29-i beszédhez, nagyon valószínű, hogy Putyin a közvélemény megnyugtatására a politikai és szociális stabilizáció fenntartására fogja helyezni a hangsúlyt. Ugyanakkor pozitív jövőképet felvázolva nagyívű, a minap elindított, a Moszkvát Szentpétervárral összekötő vasútvonal korszerűsítésének tervéhez hasonló projekteket is bejelenthet, azt sugallva, hogy Oroszország a szankciók ellenére is képes nagy beruházásokat megvalósítani.
A háború kilátásait illetően kulcsfontosságúnak ígérkezik a novemberi amerikai elnökválasztás. Putyin nemrég úgy nyilatkozott, jobban örülne, ha Biden maradna az elnök. Ebben azért valószínűleg több volt az irónia, mint a valós várakozás…
Pontosan. A Kreml érdekeinek jobban megfelelne, ha Trump győzne ősszel. A Tucker Carlson-interjú ezt jól mutatja.
Nincsenek véletlenek…
Nincsenek.
Viszont adódik a kérdés. Mit várhat Oroszország Trump győzelmétől?
Áttörést semmiképpen, ne felejtsük, Trump ciklusa alatt ugyanúgy folytatódott Ukrajna felfegyverzése, mint Obama vagy Biden elnöksége idején.
A Kreml legfeljebb azzal számolhat, hogy Trump más eszközökkel fog fellépni az amerikai érdekek védelmében.
Számára jól láthatóan Kína az első számú ellenfél, ez Oroszországról némileg elterelheti a fókuszt. Azzal azonban a Kreml is tisztában van, az amerikai elnök, legyen az Biden, vagy akár Trump, az amerikai érdekeket fogja képviselni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
