Idén már a harmadik kiállítás nyílt a Győri Egyházmegye időszaki kiállítóterében. Ezúttal Kurcsis László grafikus alkotásaiból, március 25-én. A művész nem ismeretlen a Káptalandombon, alkalmazott grafikusként az egyházmegye több állandó kiállításában is közreműködött, kiadványainak munkatársa volt. Húsvétra készülve különösen időszerű Üzenet – Stációk fényből és sötétből című tárlata.
Megnyitóbeszédében Veres András megyéspüspök örömét fejezte ki, hogy a Triangulum Galériában olyan művészek, illetve művészet felé törekvő fiatalok alkotásai jelennek meg, amelyek tükrözik a kiállítóhely ars poetikáját. Egyre inkább ismerős a kiállítótér a győriek számára, és remélhetőleg a színvonalas tárlatoknak köszönhetően a városba látogatók is érdeklődve keresik fel a helyet. Ez a mostani kiállítás is azok közé tartozik, amelyek a hely jelentőségét emelik, és a művészetet szerető embereket ide csalogatják.
A kiállítás címére – Üzenet – utalva a főpásztor elmondta: a stációk a hívő ember számára leginkább Jézus szenvedésének állomásait jelentik, de ezek valamiképp az emberi élet stációi is.
„Ha a stáció eredeti értelmét kutatjuk – állomás –, azt jelenti, hogy vagy azonnal felismerte az illető, hogy életének egy fontos állomásához érkezett, vagy utólag visszatekintve ismeri fel, hogy az a pillanat, az a helyzet, az a hely az életének egy fontos állomása volt. Mindnyájan hordozunk magunkban olyan emlékeket, amelyek vagy már a megélt pillanatban, vagy később fontos állomásnak bizonyultak.
Nagyböjtben különösen fontos erre gondolnunk, hiszen az Egyház a megtérésre hív bennünket.” Ennek a megtérésnek fontos mozzanata a megállás (stáció), hogy életünk hosszabb-rövidebb időszakait áttekintsük, és felismerjük, mi volt abban rossz, vagyis rossz állomás, mi volt benne jó, a megtérés, az újjászületés állomása – fejtette ki Veres András püspök.
Az alkotásokat szemlélve gondolkodjunk azon, milyen élmény érhette a művészt, amikor alkotott, mert ugyan „minden emberi élet egyéni, mégis egy közös úton járunk, mindnyájan Isten országa felé haladunk. S ezen az úton mindnyájunk életében vannak stációk, állomások. Kívánom, hogy sikerüljön ezeket felismernünk, és ez a kiállítás segítsen mindnyájunkat hozzá, hogy a húsvétra méltó módon fel tudjunk készülni.” A tárlat is ezért nyílik meg nagyböjtben, hogy segítse a látogatókat ráhangolódni a feltámadás ünnepére – mondta a győri megyéspüspök.
Megnyitóbeszédében Kovács-Gombos Gábor így fogalmazott: „A tárlatnak nem a karácsonyéj édeskéssé devalválódott közhely-angyalai, nem a puttószerű, szárnyacskáikkal csapdosó gyermekek a főszereplői. Kurcsis László itt ugyanis egy igazi és megrázó erejű, tisztán a saját képzelete által teremtett világba invitál minket.”
A festőművész, egyetemi docens a tárlat címét (Üzenet – Stációk fényből és sötétből) párhuzamba állította az angyalokkal. „Üzenethordozókat, szikár, kevés szavú angyalokat rajzol Kurcsis László. Csak félig vannak itt, inkább a mennyhez tartoznak. Közvetítők ők. Igen, közvetítők ég és föld között. De a közvetítés egyben a művész dolga is!”
A képeket nézve azt vehetjük észre, hogy a részletgazdagon, virtuóz technikával megrajzolt képelemekkel az üres felületek tartják az egyensúlyt. „Ez utóbbiak, a negatív formák éppoly fontos építőelemei a képeknek, mint a finoman árnyalt figurák, alakok és arcok, vagy a sajátságos perspektívában láttatott lépcsők, asztalok, fénysávok. A lépcsők néha fölfelé vezetnek, finom utalásképpen Jákob álmára. Ám látunk a képeken lefelé, a borzongató mélységbe irányuló lépcsősort is. A művész lépcsőkonstrukciói a mennyei magasságba való emelkedés boldogságát és a végtelen sötétbe való zuhanás rémét egyaránt megidézik.”
Kovács-Gombos Gábor nemcsak hivatalos előadóként, hanem barátként érkezett. Elmondta, Kurcsis László gyakran irigyli a festőket, hogy nagy méretben dolgozhatnak, míg a grafikus gyakran csak egy tenyérnyi helyet kap. Ám egy alkotás monumentalitását nem a centiméterrel meghatározható nagyság adja – a minőség a nagy hatás előidézője. Ez a kiállítás a bizonyíték arra, hogy minőségben, mondanivalóban, hatáskeltésben és fizikai méretben egyaránt tud monumentálisat alkotni egy grafikus. A tárlaton látható képek technikájukat tekintve rajzok, de festményként is értelmezhetők, ha színhasználatukat, folthatásukat, méretüket nézzük.
„A forma szinte azonossá válik a tartalommal – rajzolt angyalának alakja, arca, mozdulata, némiképpen absztrakt-geometrikus megjelenítése a legfontosabb jelzésére szolgál, arra, hogy megnyissa számunkra az ajtót, melyet a saját testén, a saját testében visel. Azt a fénylő ajtót tárja ki előttünk, amely a transzcendenssel kapcsolhat össze minket. Így válnak Kurcsis László 21. századi angyalai az isteni üzenet hordozóivá, igazi angelussá” – fogalmazott Kovács-Gombos Gábor.
A megnyitón az alkotó, Kurcsis László is szót kért. Elmondta, amikor egyik ciklusának kezdő képét megalkotta, még nem tudta, hogy saját életének keresztútját is rajzolni kezdi.
„Én ezekkel a fényből és sötétből születő alakokkal készülök az ünnepre, és egyben állítok emléket annak az embernek, aki negyed századon keresztül társként vigyázott rám, állt mellettem, és lett az én védőangyalom. Árnics Katinak hívták. Ezért mutat ez a kiállítás túl önmagán, így válnak a képek és ez a tárlat mementóvá és üzenetté is egyszerre.”
A megnyitón Johann Sebastian Bach g-moll adagiója hangzott el Bukics Ernő előadásában.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
