Sötét felhők Ukrajna felől

Sötét felhők Ukrajna felől

Minőségi ukrán mezőgazdasági termékek áraszthatják el az unió piacát, ha Kijev és Brüsszel között megszületik a 2014 óta napirenden lévő szabad kereskedelmi egyezmény. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek a magyar gazdák, akiknek így a belpiacon is versenyezniük kell a tőkeerős nyugati óriáscégek által a világ legjobb termőterületein, olcsó munkaerővel előállított termékekkel. A magyar kormánynak azonnal lépnie kellene.

Katasztrofális hatással lehet a magyar mezőgazdaságra, ha az Európai Unió és Ukrajna között létrejön a szabad kereskedelmi egyezmény – állítja Torba Tamás. A közgazdász szerint a magyar kormánynak a hazai gazdák érdekében ezért azonnal lépnie kellene.

Az előkészületek végeztével a közelmúltban a tagországok már elfogadták a szerződést, a ratifikációs folyamat elindult. Hollandiában az ügyről egy nem kötelező érvényű, ám érvényes népszavazást is tartottak, s a többség az egyezmény ellen foglalt állást. Igaz, a hollandok elsősorban attól félnek, hogy az ukrán polgároknak adandó vízummentesség újabb migrációs hullámot gerjeszthet. – Akinek viszont azonnal népszavazást kellene kiírni a szabad kereskedelmi egyezményről, továbbá elfogadását vétóval való fenyegetés mellett feltételekhez kötni, az Magyarország – szögezte le Torba Tamás. A szerződés életbelépése ugyanis létében fenyegeti a magyar mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, és hihetetlen kockázatokat rejt például azok számára is, akik hitelből vásároltak földet vagy bővítették birtokaikat. Torba Tamás úgy látja, a magyar gazdák ezzel szemben a boldog tudatlanság állapotában leledznek.

Az ukrán mezőgazdaság adottságai ugyanis kiemelkedők. Ott található a világ legjobb termőföldjeinek (csernozjom) harmada. Ez az ország teljes területének 41 százalékát, vagyis több mint 30 millió hektárt jelent. Ez a körülmény lehetővé teszi a kivételesen nagy, akár több százezer hektár nagyságú birtoktestek kialakítását és nagyüzemi művelését. Ilyen birtokok már most is vannak, tulajdonosaik és bérlőik többsége ráadásul külföldi, például dán, szerb, svájci, orosz és ciprusi cég vagy magánszemély. Ők pedig ugrásra készen várják a piacnyitást, és ez már jó ideje így van. Mert ugyan az ukrán termőfölddel csak idén januártól lehet szabadon kereskedni, az amerikai Oakland Institute adatai azt mutatják, 2014 végén már 1,6–2,8 millió hektárnyi ukrán termőföld állt tíz nagy nyugati agráripari cég ellenőrzése alatt bérleti vagy bújtatott tulajdoni formában.

Fotó: MN-grafika

Az ukrán feldolgozóiparban is jelen van szinte az összes óriás cég (Cargill, ADM, Bunge stb.). A Monsanto és a Pioneer vetőmagtermesztésben érdekelt, és mindannyian kedvező financiális hátteret találnak tevékenységükhöz. A Bank of China például már 2011-ben 10 milliárd dolláros hitelkeretet hirdetett meg az ágazat számára, amelyből eddig körülbelül 3-5 milliárdot hívtak le, 2014 októberében pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) jelentette be, hogy 10 olyan magánbefektető partnere van, amely fejenként 1 milliárd dollárral szállna be ukrán mezőgazdasági beruházásokba.

Mindez a termelési mutatókon is meglátszik. Torba Tamás emlékeztetett rá, hogy a 2014–15-ös szezonban Ukrajna volt a világ első számú napraforgóolaj-exportőre több mint 4 millió tonnával, harmadik a kukorica, negyedik az árpa, hatodik pedig a búza terén. Éves gabonafeleslege általában 50 millió tonna felett van. Már ez a néhány adat is mutatja, hogy Ukrajna tulajdonképpen agrárnagyhatalom, a nagyüzemi növénykultúrák terén versenyezni vele immáron lehetetlen. Azóta az ukrán exportcikkek piacán két jelentős változás történt. Az egyik az orosz piacról való kiszorulás, hiszen Oroszországgal szemben az EU szankciókat léptetett életbe, amelynek viszonzásaként Moszkva megszüntette az ukrán termékek importját. Az orosz piac jelenleg is zárva van az ukrán termékek előtt, azaz ugyanez a helyzet a magyar termékek esetében is.

Versenyelőnyben

A közgazdász úgy véli, a szabad kereskedelmi egyezmény lehetővé tenné, hogy az ukránok termékeikkel elárasszák Európát, különösen azokat a szomszédos országokat, ahol a termelés és feldolgozás költségeit sújtó adók és járulékok az ukrán árut versenyképessé teszik. – Ukrajnának az alacsony bérek, a kitűnő termőföld és a kivételesen hatékonyan termelni képes nagybirtokok hatalmas versenyelőnyt biztosítanak – különösképpen a magyar mezőgazdasággal szemben – emelte ki Torba.

Hazánkban az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adójának szintje (áfa) 18–27 százalékos. Mindkét kulcs tág teret biztosít az áfacsalásra. Jelenleg a tej esetében szlovák, olaj esetében szlovák vagy szerb gyártmányokat használnak. Most megjelenhet – szinte gyári kibocsátási áron, óriási tömegben – az ukrán étolaj is. A termelői árakat pedig Torba szerint az olcsó gabonafélék, különösen az ukrán kukorica nyomhatja le. Ezeknek ugyan van tőzsdei ára, de a rárakódó költségek már néhány százaléknyi különbsége is azt eredményezheti, hogy a drágábban előállított árut csak veszteséggel lehet eladni. – Ez nemcsak a belső piaci árak összeomlását eredményezheti, de a teljes feldolgozóipart ellehetetlenítheti. Amely, ha menekülni akar ebből a zsákutcából, vagy olcsó ukrán alapanyagot vesz – kukorica, napraforgó –, vagy a hazai felvásárlási árait az ukrán árakhoz igazítja. A termelők tehát jelentős kihívásnak lesznek kitéve. Eddig csak a külpiacokon kellett versenyezni az ukrán áruval. Most majd itthon is – jelentette ki.

Sőt bizonyos területeken ez már most is így van. Növényolaj-piaci források például konkrét ukrán ajánlatokat említenek, amelyek literenkénti ára a vevőhöz leszállítva a hazai előállítási költségek alatt van. Az árkülönbséget a hazai gyártók nem tudják kigazdálkodni. Puszta létük kerül veszélybe, és ezzel a termelők alkupozíciója is súlyosan romlik. Már most aktuális a kérdés, vajon érdemes-e napraforgót vetni, és hasonló helyzet állhat elő a kukoricával is.

Már a lépések is megvannak

Torbának az a meglátása erről, hogy az unió egyes tagországainak – és Amerikának – pont „ezért ér nagyon sokat Ukrajna”. A tét az ukrán mezőgazdaság totális, multinacionális cégek és „megabefektetők” általi, nagyon alacsony áron történő megszerzése és tulajdonlása. Mivel Magyarországnak ebben a játszmában „nem osztanak lapot”, a magyar gazdák érdekeit a kormánynak kell megvédenie, legalább kárenyhítésre törekedve.

– A szabad kereskedelmi szerződés ratifikálását minimum az orosz szankciók eltörlésének kellene megelőznie, hogy visszanyerjük korábbi exportpiacainkat (mielőtt végleg elveszítjük őket). Második lépésként azonnal csökkenteni kell a mezőgazdasági termelést és az élelmiszeripart sújtó terheket, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, bürokráciacsökkentés, többletforrások egyszerűen hozzáférhetővé tétele és más eszközök igénybevétele útján. Harmadszor: a földet a bankok jelenleg nem fogadják el biztosítékképpen, miután nem tulajdonolhatják. A hitelezők számára lehetővé kell tenni, hogy ez a helyzet megváltozzon, oly módon, hogy a nem fizető hitelek bankra átszálló biztosítékát – a földet – az állam a biztosíték értékén a banktól azonnal, szinte automatikusan átvegye. Negyedszer: valóban támogatni kell az igazi kézműves, magas hozzáadott értékkel bíró és nem gagyi termékek gyártását, megszüntetve a jelenlegi bohózatba illő minősítési rendszereket („hungarikumok” és társaik). Ösztönözni kell a méztermelést, a gyümölcstermesztést, a kertészetet. Ötödször: szigorítani szükséges az országba bárhonnan beömlő, nem szabványos, lejárt szavatosságú és alacsony minőségű, élelmiszer-biztonsági szempontból kétes élelmiszer behozatalát, elsősorban a minőség felől közelítve. Hatodszor: gazdasági, EU-konform ösztönzőket kell kidolgozni, hogy az itteni gyártók a hazai alapanyagot részesítsék előnyben. És még sok mindent kell meglépni, nagyon rövid idő alatt – összegezte Torba Tamás.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »