Kihasználják, hogy az Európai Unió nagyon lassan reagál a COVID-19 okozta válságra, illetve az országok kimerítik tartalékiakat. Így kapóra jöhet számukra minden pénzügyi bűvészkedés.
Alig telt el pár nap az adósságrabszolgaság (örökjáradék) legújabb ötletének belebegtetése óta, Soros és elvbarátai nem tétlenkedtek. Egy kicsit átcsomagolva, de hasonló elveken alapuló (hatalomkoncentráció, pénzteremtés, értékpapírosítás, adósság finanszírozás) ötlettel rukkoltak elő Soros blogján, a Project Syndicate hasábjain. Az ötlet roppant egyszerű és egyben veszélyes is: pénzügyi intézmények egy szűk csoportja kihasználva az államok sebezhető helyzetét a COVID-19 válság miatt, pénzt kölcsönöznek kicselezve a szokásos, átlátható folyamatokat. Valószínűleg ez az ötlet is csak egy maréknyi országnak lesz imponáló, és ugyanolyan sorsa jut mint a koronakötvény vagy az örökjáradék, annyi különbséggel, hogy Soros most bűnbakként valószínűleg újra előveszi Angela Merkel német kancellárt.
Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon.
Majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük.
Nem kétséges, hogy a koronavírus okozta válság az egész világot megrengette, és nagy feladat elé állította a nemzeti kormányokat. Számtalan gazdasági cikk taglalta már, hogy az államok kvázi korlátlanul öntik a pénzt a gazdaságba, akár a GDP 20-30%-át is kitévő intézkedéscsomagokat fogadnak el, hogy mentsék ami még menthető. Viszont ahogy lenni szokott, még a legjobb gazdasági kimenetelek esetén is, meglesz a böjtje ezen intézkedéseknek. A gazdaság megtorpanása mellett, az államok költségvetése elszáll, és az adósságok az egekbe emelkednek. A hiénák, jelen esetben Soros és társai ugrásra készen figyelik a legújabb zsákmányt, ami megközelítőleg 2 500 milliárd amerikai dollárt tesz ki. Legalábbis számításaik szerint a következő években ennyi finanszírozásra lesz szüksége a bajba kerülő országoknak. Véleményük szerint az egyes országok képtelenek lesznek önmaguk finanszírozni (vagy csak nagyon drágán) a koronavírus előidéző intézkedéseiket, a gazdasági visszapattanás lassú lesz, és a kilábalás jócskán elhúzódhat még több bizonytalanságot okozva.
A Soros-blog tovább megy, és szerinte az egész folyamatot ki kell szervezni, a megszokott folyamatoktól teljesen eltérve kell „kisegíteni” a bajba jutott országokat. Egy ún. különleges célú gazdasági egységet (special purpose vehicle, SPV) kell létrehozni, hogy egyrészt a finanszírozókat a bizonytalanságból fakadóan ne érinthesse a tovagyűrűző kár, másrészt a nyújtott hiteleket tovább lehessen értékpapírosítani, ami újabb pénzkeresési lehetőség.
Valószínűleg sokaknak már dereng, hogy már valahol a közelmúltban hallottunk az értékpapírosításról, de előbb nézzük meg miért is szükség az SPV felállítása. Az SPV tekinthető egy olyan vállaltnak/alapnak, amit kizárólag egy többnyire kockázatos folyamatra hoznak létre, és árva gyerekként kezelve csak a hasznot fölözik le az ügyletekről, a bajban meg magára hagyják.
A jelenlegi bizonytalan helyzetből adódóan a hitelezés kockázatos, ezért sem mernének közvetlenül finanszírozni olyan intézmények mint az IMF vagy más multilaterális pénzintézetek, inkább vezető jegybankokkal karöltve irányítani akarják a folyamatokat az SPV-ék segítségével. Az ördög mindig a részletekben bújik meg, így a Soros-elv itt is felismerhető: az SPV kötvényeket (!) bocsát ki, amit a vezető jegybankok megvásárolnak (tisztázatlan ár, kamat, feltételek mellett), majd az ebből befolyó összeget az SPV tovább hitelezi az országoknak (ki tudja milyen felételek mellett). Ez a séma teljesen egybevág a korábban megismert Soros-tervvel miszerint egy Helyreállítási Alap, ami mögött az EU vagy lejárat nélküli kötvényeket bocsát ki, amiből befolyó összegből finanszírozza a COVID-19-ből fakadó gazdasági talpra állást. Mi magyarok mondhatnánk: egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.
A méretéből adódóan már most óriási összegekről beszélünk (2 500 milliárd amerikai dollár), de a fentebb említett értékpapírosítás lévén még több pénzt lehetne csinálni.
Az értékpapírosítás, köznyelven szólva pénzügyi bűvészkedés.
Egy olyan folyamat mely révén bizonyos pénzügyi követeléseket (pl. hitel) magasabb hitelminősítésű értékpapírra alakítják át, majd azt különböző befektetőknek eladják. Láttunk már ilyet, alig több mint 10 éve a 2008-09-es válság során, hisz a kockázatos ügyletek csomagolták át és kereskedtek vele óriási mértékekben. A pénzügyi válság kitörését megelőzően csak az USA-ban az értékpapírosítási üzletág óriási mértéket öltött: nyolc év alatt hatvanszorosára nőtt és elérte a közel 3 000 milliárd dollárt. A befektetők éhsége ki lett elégítve, de ahogy a lufi kipukkadt, az egész világ – főleg Európa – beleremegett.
A hiénák meg a keselyűk viszont újra vérszagot éreznek.
Ezért előbújtak és remélve, hogy sokan elfelejtették, újra megpróbálkoznak ezzel a toxikus eszközzel.
Természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az SPV-t az azt finanszírozók fogják irányítani. Így a befolyó összegek felett is a kötvényeket vásárló pénzügyi befektetők rendelkeznének eldöntve, hogy melyik ország mennyi pénzt, mire és milyen feltételek mellett kapna. Ha egy bizonyos szemszögből nézzük, a komoly kihívások előtt lévő országok helyzetéből akarnak egyesek vérszívóként profitálni az önmaguk által felállított szabályok alapján. Ráadásul egy szó sem esik arról, hogy ki felügyelné ezt az SPV-t, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak.
Röviden szólva Sorosék egy olyan globális pénzügyi intézményt terveznek felállítani, ami kvázi önállóan tudná befolyásolni a különböző országok gazdasági és politikai folyamatait.
Soros György és spekuláns társai nem tétlenkednek, és folyamatosan meredekebbnél meredekebb ötleteket dobnak be a köztudatba.
Kihasználják, hogy az Európai Unió nagyon lassan reagál a COVID-19 okozta válságra.
Illetve az országok kimerítik tartalékiakat. Így kapóra jöhet számukra minden pénzügyi bűvészkedés, és eddig nem használatos pénzügyi termékek (koronakötvény, örökjáradék), hogy adósságrabszolgaságba lökjék az országokat. Szerencsére vannak nyitott szemmel járó politikusok, köztük a magyar miniszterelnök, aki nem akarja még inkább eladósítani a jövő generációit, vagy Németország, akik hallani sem akarnak a tulajdonképpeni tagállamok közötti adóságegyesítésről. Anno Soros György Angela Merkelt hibáztatta azért, hogy kilenc évvel ezelőtt nem állt amellett, hogy az EU kvázi föderális államként oldja meg az euróválságot. Ezzel szemben Angela Merkel helyesen azt javasolta, hogy a tagállamok önmaguk oldják meg a problémáikat. Valószínűleg ugyanezen gondolat alapján ellenzi most is Németország, hogy a tagállamok egyesítsék problémáikat, amivel csak még inkább a hitelező hiénák karjaiba löknék magukat.
Sorosban nem csalatkozunk, hisz minden egyes lépése a nemzeti államok lebontására irányul.
És folyamatosan a még nagyobb központosításon dolgozik, reménykedve az örök időkig tartó haszonban.
Ahogy eddig is láttuk, Soros György és társai minden válságot arra használnának fel, hogy még nagyobbat szakítsanak. Minden egyes gondolatuk az, hogy hogyan lehet kiszipolyozni még jobban a bajba jutottak vérét. Ráadásul tennék mindezt minden felhatalmazás nélkül, kiskapukat kihasználva.
Nem rettenve meg a már jól bevált, ámbár sokakat megkárosító pénzügyi bűvészkedésektől sem.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
