Lengyelországban megvalósult az, amire a magyarországi balliberális tábor évek óta készül: az európai parlamenti választásokra összeállt az ellenzéki szivárványkoalíció.
Az összefogásban jobboldali, középutas, liberális és szocialista formációk egyaránt részt vesznek. A közös EP-listát állító pártok jelenleg az Európai Parlament rivális frakcióiban foglalnak helyet: a korábbi kormánypárt, a Polgári Platform például a Néppárt tagja, a Modern nevű párt képviselői a liberális ALDE-ban, míg a Baloldali Demokratikus Szövetség politikusai az EP szocialista frakciójában ülnek.
A lengyel helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországihoz. Az egymással szöges ellentétben álló értékeket valló és érdekeket képviselő ellenzéki pártokat végül „egységbe kovácsolja” a nemzeti-konzervatív kormány elleni indulat. A Polgári Platform elnökének megfogalmazásában: az összefogás célja, hogy „megvédjék Lengyelországot az Európa-ellenes erőktől”. Egy nappal később Ujhelyi István a szocialisták EP-programjának bemutatásakor arról beszél, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot az Unióból, Tóth Bertalan MSZP-pártelnök pedig a „gyűlöletmentes Európa” megteremtését tűzi a szocialisták zászlajára.
A hasonlóság nem a véletlen műve. Ahogy az sem véletlen, hogy Soros György alig néhány hónappal az európai parlamenti választások előtt bevásárolta magát a lengyel médiába. Előbb a legnagyobb lengyel rádió felett vette át az irányítást Soros egyik cége, majd a legnagyobb példányszámú kormányellenes napilapban szerzett többségi tulajdonrészt. Soros György ugyanazt a forgatókönyvet próbálja érvényre juttatni az erős nemzeti pártok által kormányzott valamennyi közép-kelet-európai országban. Az alapítványai révén finanszírozott, vagy cégei által tulajdonolt sajtótermékekkel folyamatosan nyomást gyakorol az ellenzéki pártokra, hogy azok adják fel önazonosságukat, és mindent áldozzanak be annak érdekében, hogy leváltsák a bevándorlásellenes kormánypártokat. Az erőszakba torkolló utcai tüntetésekkel társadalmi konfliktusokat kreál és radikalizálja az ellenzéket. Aki ismeri Soros történetét, az tudja: a tőzsdespekuláns mindig a káoszban, az anarchiában nyer a legnagyobbat.
Egy fontos különbség mégiscsak van a lengyel és a magyar eset között. Lengyelországban nem a kommunista utódpártot boronálták össze egy antiszemita párttal. Magyarországon azonban, ha megvalósulna a DK-MSZP-Jobbik koalíció, pontosan ez lenne a helyzet.
Szemmel láthatóan még ez sem nem tántorítja el a magyar ellenzéket attól, hogy mindenáron megkíséreljék végrehajtani a forgatókönyvet. Mint az erőszakos kisgyerek a formakirakóval, ha törik, ha szakad, próbálják beleütni a háromszöget a körformába.
Lánczi Tamás
politikai tanácsadó
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
