A Reb Steiner Sáje csodarabbi bodrogkeresztúri sírja közelében létesítendő zsidó zarándokfaluról szóló bejelentés után azt hittük, hogy Soltész Miklós (KDNP), a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárának legutóbbi szentföldi útja nem tartogat számunkra újabb meglepetést. Tévedtünk, mert Soltész Miklós Szamariában a zsidó telepesek személyében rálelt a saját és minden magyar idősebb testvéreire. Látogatásán az államtitkár arról nem értesült, hogy az általa meglátogatott zsidó települések a palesztinoktól elrabolt földeken épültek, s az ott alkalmazott palesztin munkások a zsidókénál jóval kevesebb munkabért kapnak.
A jégtörő magyar politikus
Soltész Miklósnak a megszállt Ciszjordánia zsidó településein tett látogatása, s az ott elhangzott megnyilatkozásai után az izraeli sajtóban hangsúlyozták: az Európai Unió tagországainak miniszterei egészen mostanáig nem voltak hajlandók ellátogatni a Ciszjordániában létesített zsidó településekre. Most azonban megtört a jég, miután Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára (a héber sajtó következetesen „vallásügyi miniszterként” említi – H. J.) Joszi Dágán, a Szamariai Regionális Tanács elnökének vendégeként és szíves idegenvezetésével több ciszjordániai zsidó településen is tiszteletét tette.
Kicsoda a vendéglátó zsidó telepes vezér?
Soltész Miklós vendéglátója, szamariai idegenvezetője, Joszi Dágán 2022 augusztusában, mintegy ötven magyarországi országgyűlési képviselő és más meghívottak jelenlétében a budapesti Parlamentben szónokolt a ciszjordániai zsidó települések létjogosultságáról. A zsidó telepesek „külügyminisztereként” is emlegetett Dágán korábban a Moledet (Szülőföld-מולדת) parlamenti párt ifjúsági tagozatának országos elnöke volt. A Moledet pártnak szinte egyetlen célja a palesztinok „önkéntes” transzferálása, azaz kiebrudalása a megszállt területekről és az 1967-es határokon belüli Izraelből. Soltész vendéglátója, Dágán manapság zsidó telepes vezérsége mellett egyben a Likud Központ (Merkáz há-Likud -מרכז הליכוד) tagja, s Az Én Likudom (Há-Likud Seli-הליכוד שלי) nevű, a zsidó telepesek érdekeit képviselő csoport egyik megalapítója.
Amit az idősebb testvér Soltésznak elmondott, s amit nem
Az izraeli héber nyelvű sajtóhírek, s az azokhoz csatolt, s általunk is mellékelt videó szerint Joszi Dágán telepes vezér Soltész Miklóst elsőként az 1984-ben alapított Peduél (פְּדוּאֵל) nevű, „Izrael Állam erkélyének” is mondott zsidó településre kalauzolta. Peduél település sziklás határában állva Dágán megmutatta a nyugati láthatáron kéklő Földközi-tengert és a tengerparti Tel-Avivot, Haifát, Ásdodot, s azt mondta: „Aki erős Izraelt szeretne, annak támogatni és erősíteni kell az itteni zsidó településeket. Ha mi nem lennénk itt, s ott az a település a Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt lenne…” – s itt közbevág Soltész: „Akkor azoknak a városoknak vége”.
https://vk.com/video_ext.php?oid=207753182&id=456240129&hash=99e05b9bd46f3016
Régészeti területeket is kisajátítanak
Joszi Dágán Peduél zsidó település szélén sok mindent elmondott a magyar politikusnak, s amit pedig szemérmesen elhallgatott, azt ezennel megtesszük mi. Először is: Peduél zsidó települést a szomszédos két palesztin nagyfalu, Káfr ed-Dík (كفر الديك) és Deir Ballút (دير بلّوط) lakosaitól a megszálló katonaság bevetésével kisajátított földterületen alapították. Soltész Miklóst nem kalauzolták el a Peduél zsidó településtől mindössze 100 méterre levő, s a palesztinoktól elrabolt Deir Kálá’á (magyarul: Erődkolostor – دير قلعة) nevű régészeti romterületre. Pedig a KDNP-s politikust nyilván érdekelte volna az, hogy a Szentföld bizánci keresztény korszakában (Kr. u. 395-636), pontosabban I. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása idején itt, a Dzsebel el-Kálá’á (Erődhegy – جبل القلعة) tetején keresztény templom és a hozzátartozó kolostoregyüttes is épült. A kolostorban élő szerzetesek szőlőt műveltek, bort készítettek, amelyről a sziklába vájt két szőlőtaposó medence is tanúskodik.
Őrtorony a romterület bejáratánál
A megszálló izraeli hatóság, nevezetesen a Polgári Közigazgatás 2020 szeptemberében kisajátította a szomszédos Deir Bállútban élő Zákárijjá ’Ábdulláh palesztin lakos földtulajdonát képező Deir Kálá’á régészeti romterületet, s annak gondnokságát átruházta Peduél zsidó település lakosaira. A kisajátítást követően a megszálló katonaság őrtornyot állított a régészeti terület elé, ahová a birtokától megfosztott tulajdonos és a többi palesztin ma már nem teheti be a lábát. Az ásatási területről több értékes leletet, például a fentebb említett bizánci keresztény templom, kápolna és a velük szomszédos két helyiség díszes mozaikpadlóját átvitték izraeli múzeumokba.
A példás arab-zsidó együttélés
Soltész Miklós szamariai kirándulásának következő állomása a palesztin munkásokat is alkalmazó Bárkán Ipari Park, a szintén rablott földterületeken épült Bárkán zsidó település és végül a Joszi Dágán irányította Szamaria Regionális Tanács épülete.
A Bárkán Ipari Parkban 1982-ben kezdődött meg a termelés, az üzemekben műanyagtermékeket állítanak elő, fémmegmunkálás folyik, illetve élelmiszerárukat és textiltermékeket készítenek. Ezúttal is elmondjuk azt, amit Soltész kalauzolói nem mondtak el: a mintegy ötezer dolgozó 90 százaléka a környező palesztin településekről bejáró, a zsidóknál jóval alacsonyabb munkabérért alkalmazott palesztin. A munkavezetők természetesen itt is zsidók. Az ipari park építési területét Karávát Báni Haszán (قراوة بني حسان), Karját Háresz (قرية حارس) és Szertá (سرطة) palesztin falvak lakóitól sajátították ki a megszálló zsidók.
A New York-i székhelyű Emberi Jogi Figyelő (Human Rights Watch – HRW) már 2016-ban fölszólította a Bárkán Ipari Parkban működő vállalatokat, hogy vonuljanak ki a megszállt területen létesített zsidó településről, mert a palesztinok jogainak megsértésével tulajdonképpen a nemzetközi jogot is sértik. A HRW a többi között megállapítja:
Arcát nem vállaló nagyon elégedett palesztin
A Dolgozó Telefonvonala (Káv lá-’Ovéd-קו לעובד) nevű, a dolgozók jogait védő izraeli zsidó (tehát „modern kori antiszemitának” egyáltalán nem nevezhető – H. J.) érdekképviseleti szervezet már korábban megállapította, hogy a Bárkán Ipari Parkban alkalmazott palesztin munkások az izraeli munkabér egyharmadánál is kevesebb fizetést kapnak.
A palesztin területeket megszálló, kolonizáló, a zsidó települések számára a vízforrásokat, a természeti és ásványkincseket – s amint fentebb említettük, még a régészeti területeket is – kisajátító, a megszállással az önálló palesztin iparfejlesztést magakadályozó, az „elválasztó fallal” a palesztinok szabad mozgását korlátozó Izrael a palesztin munkások alkalmazásával a nagylelkű jótevő szerepében tetszeleghet. Joszi Dágán telepesvezér, az ipari park néhány zsidó alkalmazottja és egy, az arcát és nevét nem vállaló kollaboráns palesztin munkás ezzel az álszent hazugsággal traktálta a mindent szépnek és jónak találó, mindenre áment mondó Soltész Miklóst.
Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből
Soltész Miklóst a Bárkán Ipari Parkból a szomszédos Hirbet el-Borák régészeti romterületre kalauzolták, ám Joszi Dágán ott nem a római korszak végén vagy a bizánci korszak elején kiépült keresztény település emlékeiről beszélt a magyar politikusnak, hanem az ószövetségi Jeremiás és Ámosz próféta könyvéből vett idézetek fölolvasásával igyekezett meggyőzni arról, hogy a zsidóknak igenis joguk van újra benépesíteni Szamariát. Más szóval, a palesztinok elüldözése a szülőföldjükről, s földjeik kisajátítása valójában a Mindenható akarata. Soltész imára kulcsolt kézzel, meghatódva hallgatta a zsidó telepes vezér fölolvasását, majd ezt mondta:
Bárkán lett a Borákból
Itt megint meg kell állnunk, s röviden szólnunk kell Hirbet el-Borák és a mellette épült Bárkán zsidó település történetéről, amit az idegenvezető szintén nem mondott el a magyar politikusnak. Az arabul Hirbet el-Boráknak (= Medencék Romterülete – خربة البرك) nevezett régészeti terület a bizánci korszakban épült nagyméretű, bazilikális elrendezésű keresztény templomot is magában foglalja. A zsidó telepesek az arab „borák” (helyesen: birák – برك) szót hallván a hasonló hangzás után nevezték el új településüket héberül Bárkánnak (ברקן), azaz Szírtövisnek (notobasis syriaca). Olyan ez, mint amiképpen Udvarhelyt a román telepesek hasonló hangzás után átkeresztelték Odorheire. Így aztán a zsidók a régészeti romterületnek sem hagyták meg a Medencék Romterülete (Hirbet el-Borák) arab nevét, hanem a víztározó medencéket (el-Borák) átkeresztelték „sziklába vájt szőlőtaposó medencéknek” (Gittot – גתות), s a régészeti romterület héber neve ezután Bárkán Szőlőtaposó Medencéi (Gittot Bárkán – גתות ברקן) lett a neve. A megszálló Polgári Közigazgatás a Hirber el-Borák romterületet is kisajátította, s azt átutalta Bárkán zsidó telepeseinek, mert szerinte a Palesztin Nemzeti Hatóság nem volt jó gazda.
Soltész Miklóst végül a Szamaria (héberül: Somron – שומרון) Regionális Tanácsnak is otthont adó Bárkán zsidó településre kalauzolták. De Soltész Bárkán zsidó településen elhangzott emlékezetes szavainak ismertetése előtt el ezúttal is ki kell egészítenünk az idegenvezetőt: amiképpen a Bárkán Ipari Parkot, 1981-ben Bárkán zsidó települést is a Karávát Báni Haszán (قراوة بني حسان), Karját Háresz (قرية حارس) és Szertá (سرطة) palesztin falvak lakóitól kisajátított földeken hozták létre.
Soltész többnapos szamariai kirándulása Bárkán zsidó településen, pontosabban az ottani Szamaria Regionális Tanács épületében ért véget. Az államtitkár itt faragványt kapott ajándékba Joszi Dágántól, a Tanács elnökétől, majd kijelentette:
Epilógus
Szeretnénk már megérni azt, hogy felelős izraeli politikusok vagy más ismert közéleti emberek kiállnának, például a kárpátaljai magyarok jogainak tiszteletben tartása vagy Székelyföld autonómiája mellett. Amiképpen a magyar kormány, s vezető magyar politikusok is kiállnak nemzetközi porondon Izrael mellett.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
