Menstruációs szegénység. Évtizedek óta létező jelenségről van szó, most azonban a világjárvány által okozott gazdasági válság ezt a fajta szegénységet is a felszínre hozta, ám még mindig tabu, ami megnehezíti, hogy cselekésre ösztönözze a társadalom széles rétegeit. Van azonban egy meglepően jól működő dolog a közösségünkben. Ez pedig a szolidaritás, a kölcsönös segítségvállalás.
Január elején indult egy kampány a Felvidéken, melynek lényege, hogy felismeri és reagál – a saját eszközeivel – egy létező problémára.
Jelen írásunk azzal foglalkozik, miért adományozunk mi, a problémára érzékenyek, illetve hol tart az adománygyűjtés, ami példátlan módon az országban először épp a magyar közösség köreiben szerveződött meg először. Molnár Kriszta civil szervezeti aktivista, szociológus és a gyűjtésben résztvevők mellett a szervezők részéről Bauer Ildikót, a Szövetség Női Tagozatának tagját is kérdeztük.
A szociológus szerint a női szolidaritás rendkívül fontos erő, akárcsak a közös társadalmi segítségvállalás általában. „Ezek a kampányok a tudatosításhoz és az érzékenyítéshez járulnak hozzá, nem oldják meg a problémát, de hozzásegítenek ahhoz, hogy szélesebb körben meginduljon róla a közbeszéd, mert a téma az érzékenysége miatt még manapság is tabusított” – magyarázta, hozzátéve, rendszerszintű megoldásra van szükség, de látni kell, hogy sok helyen eggyel korábbi szinten is elakad a rendszer, mert például nincs az iskolákban, kórházakban szappan vagy toalettpapír.
Mint mondja (és ezt a gyűjtés során is tapasztaljuk) sokan szándékosan nem a legolcsóbb terméket veszik meg, mert épp azt akarják ezzel üzenni, hogy fontos nekik az a személy, akinek szánják. Sokan pedig azt a tisztasági terméket veszik meg, amit maguk is használnak. Sokszor többet és többen adnak azok, akiknek maguknak is mérlegelniük kell, hogy mire telik és mire nem, tette hozzá. „Nemcsak egy tárgy a női táskában összegyűjtött holmi, de gesztus is egyben, ami arról szól, hogy van valaki, aki gondol rád, mikor bajban vagy. Ez önmagában is felbecsülhetetlen” – húzta alá.
A Felvidék.ma hírportált működtető Szövetség a Közös Célokért irodahálózata is bekapcsolódott a gyűjtésbe. Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Galánta, Nyitra, Párkány, Ipolyság, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó és Királyhelmec városokban működő irodáink gyűjtőpontként várják az adományokat.
Míg keletebbre jellemző, hogy intimbetéteket nagy számban, akár egy kartonnal is lead egy-egy személy vagy vállalkozás.
Megkérdezett kollégáink szerint tudatosan összeválogatott csomagokat adományoznak: az alapvető higiénés termékek kiegészülnek még apró figyelmességekkel is, mint a hajgumi, rúzs vagy a körömlakk.
Fontos, hogy minden termék bontatlan csomagolású legyen, mert csak így lehet tovább adományozni. „Ezt külön ki sem kell emelni, magától értetődőnek veszik, csak ilyen csomagokkal találkozunk” – nyilatkozta egyik kollégánk. Emellett megjegyzi, nagyvonalúak az emberek: gyakori, hogy parfümök, testápolók, kéz- és hajápolási termékek is vannak ezekben a táskákban.
Az adományozók életkora tapasztalatunk szerint teljesen eltérő. Van olyan irodánk, ahol jellemzően a fiatalabb, aktívan kereső nők adományoznak. Egy másik munkatársunk pedig arról számolt be, hogy egészen fiatal, a felnőtté válás előtt álló lányok az édesanyjukkal érkeznek a gyűjtőpontra. Más városban pedig sok az idősebb hölgy, akik adományozni szeretnének, de előtte még felkeresik az irodát, hogy megkérdezzék, pontosan milyen termékre is van szükség.
Érkeznek nagy csomagokkal férjek és fiúk, akiket feleségek és anyák küldtek, munkahelyekről férfi és női kollégák, akik a több fős kollektíva gyűjtését cipelik el hozzánk.
Az adományozók komoly problémaként tekintenek a menstruációs szegénységre, és annak is tudatában vannak, hogy az egyszeri adományozás nem megoldás, ezért jelzik, más alkalommal is szívesen adakoznak.
Amikor arról faggattuk a szociológust, hogy milyen szempontok alapján érdemes kiválasztani a rászorulók körét, aláhúzta, minden adomány jó helyre kerül – akkor is, ha nem a legszegényebbekhez jut. „Ki mondhatja meg, ki a rászoruló? Adományozói oldalról azt mondom, ezt én most odaadtam. Aki úgy érzi, hogy szüksége van rá, vagy jobb lesz az élete tőle, vigye” – mondta határozottan. Molnár Krisztát civilként kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy az adománygyűjtést jelen esetben egy politikai szervezet, nevezetesen a Szövetség vállalta fel.
„Lassan húsz éve foglalkozom a civil szektor kutatásával és civil szervezetek fejlesztésével. A civil szektor egészének szerepvállalása oldaláról megközelítve fel tudok sorolni olyan pontokat, amelyek miatt problematikus lehet, ha egy párt felvállal egy civil szektorhoz tartozó ügyet, ugyanakkor ebben a konkrét esetben úgy látom, hogy a projekt eredményei és az elindított változás fontosabb, mint a szektorhatárok definiálása. Persze ez utóbbiról is fontos lenne egy előrevivő, nyitott vita” – emelte ki.
Mint mondta, jellemzően a liberális irányzatú pártok és mozgalmak tűznek a zászlójukra szociális témákat, és ezzel egyben politikai tőkét is kovácsolnak, hiszen egy pártnak végső soron az a célja, hogy minél erőteljesebb hatást gyakoroljon az adott ország irányítására.
„Bőven belefér, hogy szociális ügyeket karol fel egy párt. A kivitelezésbe pedig úgyis be kell vonni a civil szektort, ez pedig már egy jó irányú együttműködés” – indokolta meg a véleményét.
Azt az érvet sem tartja helytállónak, miszerint a kiszolgáltatott, szegénységben élő nők helyzetét kihasználva húznak politikai hasznot a pártok. „Adott egy probléma, amire senki nem válaszol és nincs olyan civil szervezet, amelynek ez lenne a profilja, tehát senki elől nem veszik el a feladatot. A gyűjtésnél és a szétosztásnál pedig elengedhetetlen a civil szektor bevonása, tehát ez a folyamat jó irányba mutat” – állítja a szociológus.
Bauer Ildikó megkeresésünkre elmondta, az összegyűjtött adományokat nem a Szövetség, hanem az erre hivatott szervezetek fogják szétosztani. „Felkerestünk civileket, akik szociálisan hátrányos helyzetben élőket támogatnak, hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket, önkormányzatokat, de várjuk iskolák jelentkezését is. Olyanokra bízzuk az adományok szétosztását, akik naponta foglalkoznak nehéz körülmények között élő emberekkel” – fogalmazott.
A gyűjtés során tapasztaltakról elmondta, több adományozó is megfogalmazta azt a kérést, miszerint szeretnék, ha az adott régióban maradna a csomag. „Érződik, hogy a sajátjaikon, a közelben élőkön szeretnének segíteni” – jegyezte meg.
A Szövetséget érintő kritikákra, amiért civil ügyet karoltak fel, úgy reagált, igenis dolga a politikának, hogy cselekvően reagáljon olyan esetben, amikor a témának nincs gazdája. „Egyetértek, valóban civil szervezeti téma, de mivel nem volt olyan szervezet, mely ezzel foglalkozott volna, ezért a Szövetség Női Tagozata karolta fel és szerveztük meg a gyűjtést. Utólag viszont úgy gondolom, érzékenyebben lehetett volna kezelni a téma bevezetését a köztudatba, mert tényleg tabutémáról van szó” – mondta el tapasztalatait.
A női tagozat tagjaiban megfogalmazódott az igény, hogy felmérjék, hány nőt érinthet ez a fajta szegénység, de az is, hogy a külföldi jó példákat hogyan lenne érdemes beépíteni itthon, mekkora összeget jelentene ez költségvetési szempontból.
A jelenleg futó, február 25-ig tartó „szeretettáska” kampányban kifejezetten a zömében magyarok által lakott régiókra összpontosítottak, de szó sincs arról, hogy nemzetiségi alapon osztanák szét az adományokat.
„Jövőre szeretnénk országos kampánnyá bővíteni, kétnyelvűvé tenni a kampányt. Évente egyszer biztosan meg lehet szervezni egy ilyen nagy adománygyűjtést, de ez nem azt jelenti, hogy az év többi napján ezzel ne foglalkozzunk. Mert a rendszerszintű megoldás keresése a politikum feladata, akár egy olyan törvénytervezet kidolgozásával, ami ezen a jelenségen tud segíteni” – jelentette ki Bauer Ildikó, aki szerint az ő feladatuk az volt, hogy a civileket bevonják a kampányba.
„Ha ez a gyűjtés idővel „önjáró” tud lenni, akkor ránk tovább nem lesz szükség, kiszállunk az operatív megvalósításból politikusként. De továbbra is azt gondolom, nem ördögtől való, ha egy politikus segít egy ilyen gyűjtésben.”
A menstruációs szegénység enyhítésére szervezett adománygyűjtés február 25-ig tart, országszerte félszáz gyűjtőponttal, közük a Szövetség a Közös Célokért 12 irodájában is. Ezt követően az adományokat begyűjtik, és nőnapig, március 8-ig szétosztják.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
