Manapság a divatos öltözködés egyik alapvető célja, hogy az emberek kifejezhessék vele egyéniségüket. A középkorban ugyanakkor a ruházkodás elsődleges szerepe az adott személy társadalmi hovatartozásának kifejezése volt. Ennek megfelelően szigorú egyházi és világi előírások szabályozták, hogy ki mit és hogyan viselhet.
A középkorban a vallási előírások az élet minden területére kiterjedtek és nem volt kivétel ez alól az öltözködés sem. A korabeli keresztény világkép szerint egy adott személy társadalmi jogállása Isten akaratából származik, így annak megfelelően kell élnie – és ruhát választania is. Vagyis, ha az Úr úgy rendelte, hogy egy kastélyban élje le valaki az életét, akkor természetesen nemeshez illő öltözéket kellett viselnie. Ugyanez vonatkozott egy kereskedőre vagy éppen egy leprásra is.
Az egyházi előírások minden csoport öltözködését szigorúan szabályozták, így lényegében mindenki egyetlen divat szerint volt kénytelen leélni az életét, hacsak nem akarta felvállalni a „helytelenül öltözködőkre” ragasztott társadalmi stigmát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
