A háború elől a szomszédos országokba menekült ukránokat nem mindenki fogadja tárt karokkal. A politikusok többfajta támogatással is előálltak, amit egyes lakosok igazságtalanságnak tartanak a rászoruló polgártársakkal szemben. A szociológus szerint ezzel főleg az emberek egy meghatározott csoportja van így.
Az ukrajnai menekültek Szlovákiában az állampolgárokhoz hasonlóan kapnak támogatást, továbbá munkát és lakhatást. Ezt sokan nem nézik jó szemmel, mivel több szlovákiai lakos is súlyos anyagi helyzetbe került: „Szlovákiában több mint 660 ezer ember küzd a szegénységgel. Elsősorban fiatalokról, gyerekekről, egyedülálló szülőkről és egyedül élő nyugdíjasokról van szó. Ezen személyek hatalmas csoportjának valódi segítség kell, különösen az emelkedő árak miatt” – erősítette meg Zuzana Čaputová elnök.
Andrea Mišíková, a Zdieľaj anyagi szükséghelyzetben lévő fogyatékkal élő gyermekes anyáknak és az egyedülálló anyáknak segítséget nyújtó polgári társulás alapítója szerint egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Úgy véli, divatba jött az ukránok segítése, miközben a szlovák állampolgároké már nem annyira: „Azok az emberek, akik eddig nem segítettek, szolidaritást vállalnak, de csak kifejezetten az ukránokat akarják támogatni. Olyan, mintha ez most divatos lenne. Igen, sok embert megérintett a háború, sokan átélik. Csakhogy a szlovákiai anyáknak nehéz dolguk van, az extrém áremelkedések miatt is, ezt nem látjuk a közösségi médiában, és nincsenek róla hírek” – mondta Mišíková.
A nehéz helyzetben lévő háztartások nem kritizálják a menekülteknek nyújtott segélyeket, épp ellenkezőleg, de az alapító szerint ők is megérdemlik az együttérzést. „Személyesen még nem találkoztam egyetlen olyan esettel sem, amikor az anyagi szükségben lévő emberek bírálták volna az ukránoknak nyújtott segélyeket. És én minden nap találkozom ezekkel az emberekkel. Inkább fordítva történt. Amikor ételt osztunk nekik, sokszor megkérdezték, hogy nem küldenénk-e inkább az ukrán anyáknak, mert nekik nagyobb szükségük van rá” – mondta Mišíková. Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy az emberek nem együttérzőek. „Az irigység a mi nemzeti sportunk. Ahogyan sokan nem tudják beleképzelni magukat azoknak az embereknek a helyzetébe, akik túlélték a bombázást, és csak iratokkal a kezükben menekültek el a háborúból, úgy azt sem tudják megérteni, hogy valaki egyedülálló anya, és nehéz a helyzete.”
Mit szól mindehhez a szociológus? Válaszok a galériában!
(pluska)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
