Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa elnökölt március 12-én délelőtt a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában bemutatott szentmisén, megemlékezve Isten Szolgája Salvo D’Acquisto csendőrtisztről, akinek február 24-én hirdették ki a tiszteletreméltóságát, életáldozatát elismerő dekrétumát.
Isten Szolgája Salvo D’Acquisto világi hívő Nápolyban született 1920. október 15-én, és 1943. szeptember 23-án halt meg a Róma környéki tengerparti Palidoróban. A 23 éves dandártábornok-helyettes hitéből fakadóan felajánlotta életét, hogy ezáltal megmentse a nácik által véletlenszerűen kiválasztott és hamis vádakkal halálra ítélt 22 fiatal életét. Az olasz csendőrök egyenruháját viselte, miközben hősiesen megtestesítette az „emberi, polgári és keresztény értékeket”. A Jézus által a lehető „legnagyobbnak” nevezett szeretetet valósította meg életének felajánlásával – hangsúlyozta homíliájában Marcello Semeraro bíboros.
Reményteli életpélda a remény szentévében
A Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa szentbeszédében gondviselésszerű egybeesésnek nevezte, hogy Isten Szolgája Salvo D’Acquisto tiszteletreméltóvá nyilvánítására, az életáldozatát elismerő dekrétum kihirdetésére a remény erényének szentelt jubileumi évben került sor. Ez még jobban kiemeli az emberi, polgári és keresztény értékek fiatal hősének érdemeit – mutatott rá a bíboros. Utalt rá, hogy Salvo D’Acquisto csendőrtisztet az olasz állam a legmagasabb elismeréssel, a Katonai vitézségért járó arany emlékéremmel tüntette ki.
Ebből a szeretetből fakadt Salvo D’Acquisto gesztusa, amellyel mások életének megmentését a saját élete elé helyezte.
Többször tanúságot tett a bátorság erényéről
Marcello Semeraro bíboros ezt a gesztust Isten Szolgája életének egyéb eseményeihez kapcsolta. Idézett Salvo D’Acquisto 1939. szeptember 6-án kelt, szüleihez intézett leveléből, amelyben így vall a csendőrség, a carabinierik testületében szerzett tapasztalatairól: „a katonai élet, amelyet önként vállaltam… kezd tetszeni, mert ez egy aktív élet, amely erőt és energiát fejleszt”.
Már ekkor kibontakozik bátorsága, az az erénye, amelyet számos körülmény között, például líbiai katonai szolgálata során (ahol nyíltan megvallotta keresztény hitét – a szerk.) tanúsított, és amely a maga teljességében megnyilvánult, amikor saját életét áldozta fel, hogy megmentse a többi túsz életét – emelte ki a bíboros.
Életét szilárd hit és jótékony szeretet hatotta át
Ez a szilárdsága a hittel és a jótékony szeretettel teli életéből fakadt – mutatott rá Semeraro bíboros, majd felidézte Szent II. János Pál pápa szavait, amelyeket 2001. február 26-án, a római tartományi parancsnokság csendőreihez intézett beszédében mondott Isten tiszteletreméltó szolgájáról. „A carabinierik története azt mutatja, hogy el lehet jutni az életszentség csúcsára az állami kötelességek hűséges és nagylelkű teljesítésében. Gondolok itt az Önök kollégájára, Salvo D’Acquisto dandártábornok-helyettesre, a Katonai vitézségért járó aranyérem tulajdonosára, akinek folyamatban van boldoggáavatási eljárása.”
Egy másik alkalommal, 1999. május 6-án, a Katonai Ordinariátus első olaszországi szinódusának lezárásakor pedig azt fejtette ki II. János Pál pápa, hogy Salvo D’Acquisto nagyon nehéz körülmények között, „életének felajánlásával tanúságot tudott tenni a Krisztushoz és a testvérekhez való hűségéről”.
Életáldozata a hiteles keresztény élet csúcspontja
Isten Szolgája Salvo D’Acquisto életáldozatának elismerésére utalva Semeraro bíboros emlékeztetett rá, hogy Ferenc pápa iktatta be ezt az új kategóriát a boldoggá- és szenttéavatási eljárás folyamatába a 2017. július 11-i, Maiorem hac dilectionem kezdetű latin nyelvű motu propriójával, amely az élet felajánlásáról (vitae oblatio) szól. Ennek egyik ismérve az élet szabad és szándékos felajánlása és a biztos és közeli halál elfogadása szeretetből. A dokumentum címe János evangéliumának szavait idézi fel: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézusnak erről a tanításáról szólva Szent Ágoston megállapította, hogy ez a szeretet csúcsa. Salvo D’Acquisto életáldozatának elismerésével az Egyház azt az erkölcsi bizonyosságot fejezi ki, hogy
Ez a hősies szeretet gesztusa, egy hitelesen keresztény élet csúcspontja: amellyel Isten Szolgája, utalással Szent Ágoston szavaira, megvalósította azt a szeretetet, amelyet maga az Úr a lehető legnagyobbként határozott meg – szögezte le homíliájában a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa.
Végül Semeraro bíboros Isten Szolgája életpéldájához fűzve gondolatait azt fejtette ki, hogy
Ez különösen igaz olyan korban, amikor látszólag a divatok, a különféle influencerek, befolyásolók az uralkodó irányzatok. Salvo D’Acquisto élete végéig a helyes és tudatos döntések embere volt.
Az alkalmas idő, a „kairosz” felismerése életünkben
A bíboros ezután a keresztény hit által tempus acceptabilének nevezett, az Istentől felajánlott, alkalmas időről beszélt, utalval Márk evangéliumára, amely így kezdődik: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében” (Mk 1,14).
Az Egyház különösen ebben a nagyböjti időszakban gyakran ismétli ezt számunkra. Ennek az időnek a jelzésére a Biblia a görög kairosz szót használja, megkülönböztetve a kronosztól, az elmúló időtől, amelyben minden a feledés és a vég felé vezet. Már Platón, az ókori görög filozófus is megállapította: „Aki nem ismeri fel az alkalmas pillanatot, az önmagát pusztítja el.”
Felajánlotta életét testvéreiért
A Róma környéki tengerparti település, Palidoro tragédiájában 1943 szeptemberének utolsó napjaiban Salvo D’Acquisto jól felismerte a kairoszt, vagyis az alkalmas pillanatot – fejtette ki Semeraro bíboros, idézve Isten Szolgája utolsó szavait:
Egy szemtanú, aki látta Salvo D’Acquistót már holtan a sírban, ezt mondta róla: „Az arca derűs volt, sőt mosolygott.”
„Így kell ajándékozni. Akár az életet odaajándékozni” – hangsúlyozta homíliája végén Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »