A Katolikus Karitász idén ünnepli megalakulásának 90., újjászervezésének 30. jubileumát. Ebből az alkalomból szervezett a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász ünnepséget Pécsett június 23-án, melynek keretében emléktáblát avattak Szalai János címzetes prépost, az újjáalakult pécsi karitász első igazgatója tiszteletére a Janus Pannonius utca 4. szám alatti épület homlokzatán.
Ehhez kapcsolódva Schmelczer-Pohánka Éva, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetője állított össze megemlékezést Szalai Jánosról – felidézve életútját, sokrétű és áldozatos munkáját. Az alábbiakban ebből olvashatnak részleteket.
*
Szalai János 1923. július 7-én született, hagyományőrző, keresztény családban, a Tolna megyei Tamásiban. Alsófokú tanulmányait 1929-ben Tamásiban, a Római Katolikus Elemi Népiskolában kezdte meg; 1930-ban a pécsi Belvárosi Magyar Királyi Állami Elemi Fiúiskolában folytatta.
Középiskolai tanulmányait 1933 és 1941 között a pécsi ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. Tagja volt a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Szent Alajos pártfogása alatt álló Mária-kongregációnak, ami ettől fogva meghatározta életét: a közös imádságok, a missziók részére való gyűjtések által. Itt döntött a papi hivatás mellett: „Átéreztem, a határokon átívelő Egyház tagja vagyok, és összeköt Istennel az ima, és a jó Isten pedig minden emberhez küld a jó hírrel, az evangéliummal.”
1941 szeptemberétől a Pécsi Püspöki Szemináriumban végezte felsőfokú tanulmányait. 1946. június 23-án szentelte pappá a pécsi székesegyházban Virág Ferenc megyéspüspök (1926–1958). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán 1950. március 31-én szerzett teológiai doktori fokozatot.
15 évig baranyai és tolnai plébániákon szolgált. „Tizenöt évig szokásos plébániai feladatokat végeztem, boldogan miséztem, prédikáltam, gyóntattam, és esőben, sárban jártam hitoktatni a kis falusi, pusztai iskolákba.”
1961 szeptemberében Cserháti József káptalani helynök (későbbi megyéspüspök 1964–1989) javaslatára a győri szeminárium dogmatika- és fundamentálteológia-tanára, továbbá a szeminárium elöljárója lett. 26 évet töltött 1987 júniusáig ott, örömmel és élvezettel tanított, felelősséget érezve a papi munkára készülő fiatalok képzésében. A II. vatikáni zsinat után feladatul kapta a tananyagoknak átdolgozását a zsinati tanítások szellemében. Győri működése során számos esetben hívták papi rekollekciók, lelkinapok és triduumok megtartására.
Számos tanulmánya is megjelent; az 1980-as években szerkesztője volt a Teológiai Évkönyvnek és a Magyar Katolikus Almanachnak. A 2000-es évek közepétől a Magyar katolikus lexikon szócikkeinek megírásában is tevékenyen kivette a részét.
Az 1970-es években megbízást kapott a teológia tanárok januári továbbképzési konferenciáinak megszervezésére, amelynek rendszeres vendégei lettek a határon túli kollégák is. A püspöki kar pedig kinevezte a Papi Továbbképző Bizottság és az Országos Hivatásgondozási Bizottság titkárává (1974–1989). 1971-től a Pécsi Egyházmegye püspöki tanácsosa lett, 1984-ben iregi címzetes préposti címet kapott.
Az Egyházmegyei Hivatásgondozó Bizottságának vezetője volt 1984-ben. 1985-ben megszervezett egy hároméves levelező teológiai tanfolyamot (Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam) világi felnőttek számára.
A Pécsi Egyházmegye engedélyt kapott a karitászmunka megkezdésére, amelyet korábban betiltottak. 1988 második felében Cserháti József megyéspüspök az erdélyi menekültek megjelenését követően megbízta Szalai Jánost az egyházmegyei karitász megszervezésével és vezetésével. A formálódó szervezet székhelye a Janus Pannonius utca 4. számú, hajdani kanonoki ház udvari épületei lettek.
Már másnap megkezdődött a menekültek befogadása és az adománygyűjtés. Fokozatosan építették ki az irodákat, a plébániai karitászokat és a raktárakat. Rendszeressé váltak a pénz-, ruha- és élelmiszeradományok. Az erdélyi menekültekkel vasárnap délután a pálos templomban találkoztak; elmélkedtek, előadásokat hallgattak a magyar történelemből és irodalomból. Sok esetben alkalmi munkát is tudtak adni a rászorulóknak. Emellett a hazai szegény sorsúak megsegítése is kiemelt feladat volt, továbbá a hittanosok, hajléktalanok, szegény sorsúak, romák, cserkészek, határon túliak táboroztatása is, (szociális témájú) lelkigyakorlatok szervezése, végül a hallássérült pasztoráció.
Szalai János így emlékezett vissza ezen időszakra: „…a pécsi karitász újjászervezése megelőzte az országos karitászét. 1988-ban kaptam Dr. Cserháti József püspöktől a megbízást a karitász újraindítására, melyre augusztusban került sor. Ez az időpont az erdélyi menekültáradat kezdete volt.
Sajnos 1988 végéig, ha elfogták, visszatoloncolták őket. Ez a helyzet csak 1989-ben változott meg. A karitász működött és fogadta őket: pénzt adtunk, alkalmi munkát szereztünk, élelmiszert és ruhát osztottunk, programokat, tájékoztató előadásokat szerveztünk számukra.”
Az 1991 és 2001 között dúló délszláv háború újabb menekülthullámot indított meg Magyarországra. Ekkor kezdődött a segélyek fogadása: az állami segítségnyújtás mellett Németországból, Hollandiából, Dániából, Ausztriából, valamint Svédországból. Tízezer dolláros adományt küldött II. János Pál pápa is.
Sokféle karitatív tevékenységet folytattak a karitászon belül – hogy csak néhányat említsünk: 1994-től a pécsi egyházmegye nélkülözői, szegény sorsú lakosai számára népkonyha; sokgyermekes családoknak élelmiszercsomagok; rendszeres tízórai a nélkülöző iskolás gyerekeknek; az elszegényedett bányászcsaládok megsegítése; karitászóvoda működtetése és szenvedélybetegeket gondozó központ létrehozása…
Szalai János aktív szervezője lett a különféle továbbképzéseknek: így az alapfokú szociális tanfolyamnak, a családpasztorációs tanfolyamnak, az emelt szintű szociális asszisztens képzésnek.
2001. augusztus 15-én vonult nyugdíjba; ameddig egészségi állapota engedte, folytatta a lelkipásztori munkát. Életének 92., áldozópapságnak 69. évében, 2015. május 18-án hunyt el Pécsett.
A megemlékezés teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Pécsi Egyházmegyei Levéltár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
