Az egykori LMP-s képviselő bejegyzése:
Na, srácok, ez parádésra sikerült.
Utálom leírni, mert nem szeretnék okoskodónak tűnni, de: ugye megmondtam? A szomorú az, hogy nem kellett hozzá sok ész, ezért nem is kívánok orákulumként tetszelegni, mindössze azt történt, ami sok józan gondolkodású ember számára világos volt. Még jobban az történt, mint amennyire számítottunk rá. Még szomorúbban az történt.
Immár látható az, s talán aki értelmezni tud dolgokat, annak érthető is, amit 2018-ban is igyekeztünk elmagyarázni néhányan: ennyit ér az összefogás, ez az eredménye, amikor értékek nélkül, elvek nélkül, pusztán opportunista szempontok alapján akarnak politizálni, olyanokkal az élen, akik taszítják a szavazatokat. Ennyit ér, ha nem valamiért, hanem valami ellen indulnak. Ennyit ér, ha elveszik az eredeti küldetés, eltávolodik a pártok eredeti üzenete, és pusztán egy dolog kerül a zászlóra, a győzelem olthatatlan vágya. Ennyit érnek a DK-Momentum-MSZP-LMP-Jobbik-PM-MMM ígéretei a győzelemről, elszámoltatásról, kormányalakításról, mennybemenetelről. Ennyit ér az összefogás. Köszönjük!
2026-ban vajon újra próbálják, hogy hátha mégis?
Tegnap még azt olvasgattam itt, a vélemények között: mekkora eredmény lesz, ha 2/3 nem lesz! Tessék, ekkora. Összefogással még nagyobb a bukta, mint nélküle. Ha ez nem kijózanító, akkor ezeknek a fickóknak tényleg inkább káposztát kellene árulni. De nem, mennek a parlamentbe, ők lesznek megint az ellenzék.
Többek szerint a tegnapi véleményem rosszul időzítettem. Nem tudom mikorra kellett volna, hetek óta kikívánkozott belőlem, s próbáltam az utolsó pillanatra hagyni, de még a választások előttre, hogy kétség ne férhessen hozzá: így egy vidéki kisvárosból nézve, főként a Tiszántúlt járva, tisztának tűnik mi fog történni. Nem akartam én kárörvendő lenni, de mégis szomorú, hogy az ellenzék vezéralakjai ennyire nem látnak a pályán, amin játszanak.
Ígérem, megint hónapokra elhallgatok, nem akarok ismét politizálni – ez fel sem merült, pont elég volt a gyűlölködőkből ez alatt a két nap alatt, de még ezt a bejegyzést meg akartam írni, abban bizakodva, hátha lesz pár ember, aki legalább elgondolkodik.
Nyilván: reményem nincs, hogy azok tegyék, akik miatt újból a Fidesz ölébe hullott a győzelem. A többiek. Akik reménykednének más eredményben.
Egyszerűen nézzük a tényeket:
– Olyan körzetek, ahol korrupciós ügyekbe buktak bele látványosan fideszes politikusok, és az előzetes becslések az fideszileg erőteljesen leamortizált állapotokat jeleztek: simán, magabiztosan nyertek;
– Nyertek olyan helyeken is, ahol ismert kormánypárti despota kiskirályok vannak, ahol ugyan a korrupció még felderítetlen, de helyben közismert eseményei miatt nem szeretett kormánypártiak uralkodnak – mégis nyertek;
– Pár nyertes kormánypárti képviselőt miután van szerencsétlenségem ismerni, így állítom, hogy vidéki körzetekben nyert egy pár igazi sutyerák is ismét, akikre egy elromlott Ifát nem bíznék. De mégis nyertek ők is;
– Buktak az igazi nagyágyúk is, mint az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, hogy a kedves volt párttársamra, Dettire ne célozzak, ahogy buktak olyan bástyák is, amelyeket már korábban bevett az ellenzék, mint a „2/3 bontó“ Veszprém, vagy Tapolca.
S a fideszes jelöltek nyertek, nyertek, nyertek.
Nem elég erős jel ez arra, hogy EZ AZ ELLENZÉK NEM KELL AZ ORSZÁGNAK?
Természetesen indultak hiteles, korrekt arcok az ellenzéki oldalon is – ehhez kétség nem fér. De teljesen világosan lejön a választói attitűd: mind a listán, mind az egyéni jelöltek esetében nem személyekről, hanem kormányalakítás lehetőségéről szavaztak az emberek. Nem bíztak a szavazók semmit a véletlenre és egy ilyen ellenzékre nem bíznák az országot. Nem világos ez az eredményből? Persze, lejt kissé a pálya, és a médiafölény is világos, gátlástalan a Fidesz, meg minden, de ez a vereség azért nem a pár megvett szavazaton múlott. Nem is kellett a Fidesznek kampány, nem kellett ígéret – Gyurcsányt kitették plakátra, és megkérdezték az embereket: ők, vagy mi? Az emberek meg válaszoltak.
Ennek ellenére a DK hamarosan előlép és tetszeleg a legerősebb ellenzéki párt szerepében olyanokkal a soraiban, akik már a KISZ-ből is lopták a pénzt, és akik miatt minden józan ember átszavaz inkább a nem túl közkedvelt kormánypártokra.
S újra bebizonyosodott: aki a vidéket nyeri, az az országot nyeri. Márpedig a Momentum, a PM, az LMP (bár az utóbbi kettőt már említeni is kár…), soha nem fog ilyen politikusokkal meghonosodni vidéki falvakban, kisvárosokban.
A magyar „klasszikus baloldal“ is összeomlott. Gyurcsány verte szét. Látványos, hogy a MSZP és a DK egykoron egységes szavazótábora hogyan amortizálódik, és vagy el sem megy szavazni, vagy átszavaz inkább a Fideszre, de a táboruk fogy. Még talán van átszivárgás a DK-ba, de fogynak, a vidéki hiteles arcok inkább visszavonulnak.
A Jobbik képessége megvolt a vidék megszólítására, de az elvek, eredeti üzenetek eldobása nem hozott eredményt. Gyurcsánnyal közösködni? Most lehet rágódni rajta, hogy az új pártvezető eredménye milyen, és mennyire vonzó az szereplési vágytól fűtött hőzöngés. Pár jó politikusuk is kiszorul így a parlamentből, de ha ők sem gondolkodnak el a Jobbik új politikája, Jobbik új elnöke kontra Mi Hazánk Mozgalom eredményeinek viszonyán, akkor simán pusztulásra vannak ítélve. S közben Jakab már tegnap éjjel elkezd MZP-re mutogatni, miközben munkássága alatt a Jobbiktól jobbra, a Jobbik romjain egy párt a parlamentbe jutott. Inkább ezen kellene rágódnia. S mi az üzenete éjjel a választóknak: összefogás, összefogás. Gratulálok!
S Orbán Viktor lassan annyit tölthet hatalomban, mint Nicolae Ceaușescu töltött.
Azok, akik a hagyományos, kétfordulós választási rendszerben 2010-ben 386 fős országgyűlés idején ölébe dobták a hatalmat, most is ott vannak az élvonalban, és most sem tesznek mást, mert ha ők nem kerülhetnek ki győztesen, akkor más se tegye. Vagy ők legyenek az ellenzék, vagy senki. Mint írtam előzőleg: az ő elutasítottságuk az, ami győzelemre viszi a Fidesz kampányt, de Gyurcsány (s nem személyesen értem őt ezen, hanem úgy általában az érdekszféráját) megint győzött, mert egy lépéssel ismét közelebb van a kétpólusú pártrendszer felé, és a kis ellenzéknek nevezett szemétdombon ő a szemétdomb tetején lévő kakas.
Szóval, ezt hozta a tegnapi nap.
Szomorú az, ami a mai napon történt, de sorsszerű.
Persze, jó, akkor várjunk 2026-ig, akkor újra lehet próbálni, úgyis úgy szalad az idő, mindjárt itt van… Hajrá!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
