Igyekezett kikapcsolni, hogy címvédőként érkezett a tbiliszi dzsúdó Európa-bajnokságra – erről beszélt az InfoRádiónak Özbas Szofi, aki 2025 után ismét aranyérmes lett a kontinensviadalon a 70 kilogrammos súlycsoportban. Most belülről is nagyon magabiztos volt szerinte.
Az Eb-címvédés felé vezető úton két dolgot sikeresen választott szét a 70 kilogrammban újra aranyérmes dzsúdós Özbas Szofi:
„Nem vártam magamtól sem címvédést, de az ellenkezőjét sem, hanem csak próbáltam ott lenni, és tényleg nyugodt maradni, mert ebből a nyugalmamból, ahogy a versenyrutinomat meg a -tapasztalatomat kiépítettem és megszereztem, azt vettem észre, hogy ez a legfontosabb, mert utána már bármi következhet, ha nyugodt vagyok” – részletezte.
Nem volt igazán szoros mérkőzése sem, örül is annak, hogy ez kívülről is látszott. De azért ez nem ennyire egyszerű.
„Annak örültem legjobban, ahogy én megéltem belülről ezt a versenyt, illetve a külső visszacsatolás, amit kaptam, most ugyanaz volt. Sokszor van olyan, hogy én másképp élek meg egy-egy küzdelmet, számomra sokkal nehezebb, sokkal küzdelmesebb az az egy-egy meccsem, és kívülről azt látják az emberek, hogy nagyon stabil és magabiztos voltam, de most egyáltalán nem ez történt. Most tényleg az történt, hogy én is azt éreztem, nagyon magabiztos dzsúdót tudtam csinálni, és talán az elődöntő volt az egyetlen olyan küzdelmem, ahol egy kicsikét ki kellett jönnöm a kereteim közül.”
A döntő mindössze mindössze 51 másodpercig tartott kétszeres junior világbajnok ellenfelével szemben, aki nemrég váltott súlykategóriát alulról, kellemetlen, szikár lány, már kapott is ki tőle Özbas Szofi, de a múlt most nem számított.
Egyik kedvenc dobása, a csípődobás, a derekat erősen tudja szorítani, és kifejlesztett egy válldobást is, amit mástól még nem látott; ez egy válldobásra hasonlító dobás, amit az indít be, hogy felcsapnak a nyakára.
„Elég alacsony vagyok, tehát annyira nem nehéz a felsőfogással uralni a hátamat, és tulajdonképpen én ezt a felcsapó kart használom válldobáshoz, ezt behúzom saját magamhoz, és tulajdonképpen mindkét kezemmel az ő felcsapó karjára támaszkodva, lehúzva húzom magam mögé a másikat, és aztán fordítom át saját magamon. Ez egy elég effektív, kellemetlen dobás vagy fogásfelvétel, úgyhogy ezt mondanám, ami kedvencem, meg amit így sikerült speciálisan nekem kifejlesztenem.”
A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
