Tiborcz István több milliárd forinttal gazdagodott, amikor pár éve eladta az Elios Zrt. felét, ami az uniós csalás elleni hivatal jelentése miatt most újra a figyelem középpontjába került. A miniszterelnök veje korábbi sajtóhírekkel ellentétben nem vett ki osztalékot a vállalatból, viszont cégbírósági iratok alapján a 24.hu kiszámolta: az Elios eladásán kevés híján 3 milliárd forintot kereshetett.
A közvilágítási fejlesztésekre szakosodott Elios Innovatív Zrt. arról híresült el, hogy egy időben sorra kapta az önkormányzati megrendeléseket. A cég 2010 és 2015 között 19 közvilágítási közbeszerzést nyert el, és ezek közül legalább nyolc esetben nem volt más ajánlattevő rajtuk kívül, ami a piaci viszonyokat ismerők szerint elég furcsa. A többnyire uniós forrásból finanszírozott projektek hatalmas hasznot hajtottak a cégnek: 2010-es szűk 700 milliós forgalma öt év alatt 11-szeresére emelkedett, összesített nyeresége pedig ebben az időszakban megközelítette az 1,9 milliárd forintot.
A társaságban már jó ideje nem Tiborcz a tulajdonos, sőt, papíron csak egy évig volt a kezében a vállalat, de vezető tisztségviselőként több mint négy évig részt vett a többször átnevezett cég irányításában. A közvilágítási tendereket letaroló cég hátszele az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) is gyanús lett, a vizsgálat során – mint a 24.hu által megszerzett jelentésből kiderült – úgy találták, hogy a szervezett bűnözés feltételeinek is megfelelhet az a rendszer, amit az Eliosnál találtak. Ezért 43,7 millió euró (13 milliárd forint) uniós támogatás megvonására tettek javaslatot.
A kormányzati kommunikáció első reakcióként az Elios korábbi résztulajdonosára, Simicska Lajosra próbálta tolni a felelősséget – figyelmen kívül hagyva, hogy abban az időben még nehezen lehetett különbséget tenni az oligarcha és a Fidesz között. Ezért Simicska és Tiborcz sem számított abban az időben egymástól elkülönülő üzleti körnek.
Hol a pénz?
Az igazi kérdés, hogy hol, azaz kinél csapódott le a haszon. Az elég komplex cégháló, és gyakran változó tulajdonosok miatt már azt sem könnyű visszafejteni, hogy ki, mikor, mennyi osztalékot vett ki a cégből.
A társaság 2010 és 2016 között 1,8 milliárd forintot fizetett így ki, ennek nagy része, közel 1,3 milliárd pedig a jelenlegi tulajdonosnál, a WHB Befektetési Kft-nél kötött ki. Utóbbi cég a szintén kormányközeli vállalkozó Paár Attila West Hungária Bau csoportjának része. A második helyen ezen a listán az Eliost Tiborcz Istvánnal közösen alapító Erdei Bálint áll 230 millióval, Simicska Lajos Közgépe pedig 168 millió forinthoz juthatott osztalékból. A kevésbé ismert szereplők (köztük Tiborcz István egy állandó üzlettársa, Hamar Endre, illetve egy rejtélyes offshore cég) néhány tízmillió osztalékot vett ki az Eliosból.
Tiborcz István viszont osztalékban, úgy tűnik, egy fillért sem kapott.
A cég a 2013-as profitot nem fizette ki tulajdonosainak, míg a 2014-es nagy részét igen, de az erről szóló döntés előtt néhány nappal Tiborcz megvált a részesedésétől.
Első ránézésre tehát úgy tűnhet, hogy az Elios-üzlet legnagyobb nyertese Paár Attila, valójában azonban ez nem teljesen állja meg a helyét.
A kivett osztaléknál jóval nagyobb összeg cserélhetett gazdát ugyanis akkor, amikor a WHB megszerezte Tiborcz István 50 százalékos részesedését.
Az érintettek nyilván nem árulják el, hogy a cég története során ki mennyiért adta-vette Elios-részesedését, és ezt általában a céges iratokból sem lehet visszafejteni. A WHB Befektetési Kft. tulajdonszerzése viszont kivétel. A társaságot ugyanis 2015-ben alapították, és abban az évben két céget szerzett meg: a Tiborcz István tulajdonában lévő Green Investments & Solutions Kft-t (GIS), amelyen keresztül Orbán Viktor veje az Elios felét is birtokolta, illetve egy kisebb építőipari vállalatot, a TS Lectus Kft-t.
Ugyanebben az időben a WHB Befektetési Kft-ben 2015 végére 3,14 milliárd forintnyi vagyon jelent meg, szinte teljes egészében úgynevezett befektetett pénzügyi eszköz formájában, ahogy az ilyen cégekben meglévő részesedést is nyilvántartják. Elvileg más értékpapírok (például állampapírok, egyéb kötvények, részvények, stb.) is lehetnének ebben az összegben, de egyrészt a WHB-nek a cégiratok szerint ekkor nem volt más vállalatban részesedése, másrészt ha lett volna egyéb befektetése, abból valamilyen (például kamat) bevételre is szert tesz. Márpedig a vállalat csak egy 380 milliós osztalékbevételt mutatott ki, ami biztosan a tulajdonában lévő cégekből származott.
Ez azt jelenti, hogy a 3,14 milliárd forinton a két friss szerzeményt tartották nyilván, amiből az következik, hogy a cégeket ennyiért vásárolták. A TS Lectus vételárát pedig az egyik korábbi tulajdonos beszámolójából elég jól meg lehet becsülni: a társaság közel harmadát birtokló Secreter-Plussz Kft. 62,5 millió forintért vált meg részesedésétől, ami nagyjából 190-200 millió forintra értékeli a teljes vállalatot.
Azaz a Tiborcz István tulajdonában álló Green Investments & Solutions Kft-ért 2,9-3 milliárd forintot fizethetett a WHB.
Ez az ár szinte kizárólag az Elios felét foglalta magában, mivel a Tiborcz cégének azon kívül az adásvétel idején csak egy kisebb építőipari cége volt, a PBE Kft. (Ez sem volt teljesen elhanyagolható méretű, 2014-ben félmilliárdos árbevétele és kétszázmilliós nyeresége volt.) Négy másik, apróbb cégtől még a WHB tulajdonszerzése előtt megszabadult a GIS.
Nehéz piaci alapon megítélni, hogy a WHB mennyire csinált jó üzletet az Elios – és a kisebb építőipari vállalkozás – megvásárlásával, de biztosan rezeg a léc. Az első két évben Paár a GIS-en keresztül 1,3 milliárd forintot vett ki cégből, a 2016-os évre viszont már nem érkezett osztalék ebből az irányból. (2016 elején Paár megvette az Elios másik felét is az Erdei Bálinthoz köthető Green Universe Kft-n keresztül; itt már nem lehet pontosan megállapítani a vételárat a mérlegből, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezt az 50 százalékot 2,9 milliárdnál jóval kevesebbért szerezte meg.)
Paár és Tiborcz között később is áramlott a pénz
A Paár Attila-féle cégcsoport és Tiborcz István figyelemreméltó kapcsolatának nem szakadt vége ezen a ponton. Az utóbbi években mindkét vállalkozó főleg ingatlanvásárlásokkal keltett figyelmet (Andrássy út, vidéki kastélyok). De már 2015 február és 2016 szeptember között is lefutott egy csavaros történet a Pollack Mihály téri mélygarázs körül. A garázst egy Paár Attilához köthető luxemburgi cég vette meg (a Magyar Nemzet értesülései szerint 700 millió forintért), és egy Tiborcz István bizalmasához, a korábban már említett Hamar Endréhez köthető cég kezdte üzemeltetni, mielőtt az egészet eladták volna a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek ötszörös áron, 3,65 milliárd forintért.
Tiborcz nem sokkal később később, miután felvett egy nagyobb magánhitelt a Gránit Banktól, többségi tulajdonos lett a WHB-csoport egyik cégében, a WHB Ingatlan Kft-ben. A Nokia távozása miatt üresen maradó komáromi üzemcsarnokot birtokló vállalat 74 százaléka 2016 augusztusában került a miniszterelnök vejéhez, Paár 26 százalékot tartott meg a cégben. A tulajdonosváltást csak októberben jegyezték be a cégbíróságon, de nem sokáig tartott Tiborcz WHB-tulajdonosi karrierje, ugyanis már novemberben törölték tulajdonrészét. Egy Brit Virgin-szigeteki postafiók cég, bizonyos Synergy Global Consulting Ltd. lett az új többségi tulajdonos. A taggyűlési jegyzőkönyvből kiderül, hogy az offshore cég nevében Csiszár Gergely járt el, aki sajtóhírek szerint Paár Attila unokatestvére, és aki nem mellesleg a mélygarázsos történetben is feltűnt.
Tiborcz tulajdonjogát a WHB Ingatlanban 2016. október 5-én jegyezték be, néhány nappal azelőtt, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás szerint összesen 123 millió forintos hitelt vett volna fel a Gránit Banktól. A több részletben megkötött szerződések közös pontja, hogy Tiborcz a magyar állammal szemben őt megillető esetleges követelésekkel fedezte a hitelt. A WHB Ingatlan mérlegei szerint a cég 2016 elején még 180 millió forint, az év végén viszont már közel egymilliárd forint értékben birtokolt tárgyi eszközöket (ebben az esetben ingatlanokat). A vételár viszont mind Tiborcz tulajdonszerzésekkor, mind annak eladásakor ismeretlen.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
