Ladányi János szociológus szerint Északkelet-Magyarországon létrejöhet egy autonóm terület, amely idővel akár el is szakadhat az országtól. Játszottunk a gondolattal, milyen állam is lenne ez…
A szociológus Népszabadságnak adott interjújában azt mondta: „az északkeleti peremvidéken létrejöhet egy cigány autonóm terület, amely idővel akár el is szakadhat Magyarországtól.” Szerinte ez már csak azért is opció, mert a „a legutóbbi évtizedekben erősen megnőtt a szegregált településeken és településrészeken élők aránya. A Csereháton – Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi, északkeleti részén – kezdenek összeérni a gettófalvak. Innen kivonult az állam, feladta az országnak ezt a részét. Csak arra használja, hogy ide szorítsa ki a legkilátástalanabb helyzetben lévő rétegeket. A nem cigány népesség elöregszik vagy elköltözik. Mindez valóban azzal fenyeget, hogy lesznek, akik a területi autonómiában látják a probléma megoldását, vagy hogy a romák idővel valamilyen területi autonómiát fognak követelni maguknak, és akár el is szakadhatnak Magyarországtól.”
Első körben tekintsünk is el a figyelmeztetés valóságtól elrugaszkodott abszurditásától, és nézzük meg – természetesen csak a játék szintjén – e cigány állam mindennapjait.
Egy olyan államét, ahol a cigányok tiszta, szabad választás során (ahol nincs pörkölttel, alkohollal megvett szavazat) választják meg azokat a politikai vezetőket, akik képesek irányítani egy államot.
Egy olyan országot, ahol ezek a politikai vezetők – ellentétben a mostaniakkal – igyekeznek nem szétlopni az „országot”, sőt, rendelkeznek a minimális képességgel és képzettséggel ahhoz, hogy egy önálló államot elvezessenek.
Egy olyan országot, ahol a cigányokból álló közigazgatás (az alsótól a felső közigazgatásig) működőképes.
Egy olyan országot, ahol a közigazgatásban dolgozókat az – a természetesen a cigány pedagógusokból álló – oktatás megfelelő szinten képes kitermelni.
Egy olyan országot, ahol a gazdaság működőképességének akárcsak minimális feltételeit is megteremtik.
Egy olyan országot, ahol a cigány rendfenntartók képesek fenntartani a közbiztonságot.
Egy olyan országot, ahol nem lakik már egyetlen egy magyar sem az aprófalvakban, ahol nincs már mit ellopni, nincs kin öregezni.
Egy olyan országot, ahol – ismét Ladányi szavait citálva – az „elnyomó többségi társadalom” nélkül boldogul a lakosság, ahol a cigány állam az adókból, járulékokból, a gazdaságból befolyt bevételekből biztosítja a segélyeket.
Abszurd, jól tudjuk.
Komolyra fordítva a szót, a probléma az, hogy a szociológus – ahogyan a cigány értelmiség tekintélyes része – szerint a cigány népesség lecsúszásáról kizárólag a többségi magyar társadalom és állam tehet, miközben egy fél mondat erejéig sem tér ki a cigányok, de főleg a cigány értelmiség és politikai vezetés felelősségére.
Egyszerű tényként kezeli a „nem cigány népesség elöregedését és elköltözését”, mintha ez egy önálló, mindentől független dolog lenne, és természetesen egy szóval nem említi a bűnözés kérdését.
A szociológus szerint „ha a felemelkedés nem megy együtt, akkor a romák önállóan fogják megpróbálni”, ami szerinte „tragikus következményekkel járna”.
Ez így van. A cigány népesség számára.
Mert bár lehet értekezni a magyar társadalom felelősségéről, csak épp hazugság ráhúzni a vizes lepedőt azokra, akik amúgy biztosítják a minimális életfeltételeit a hazai cigányságnak. Egyszerűbben fogalmazva: nem érdemes beleköpni abba a kézbe, amely etet.
És persze lehet vizionálni egy „cigány államról”, vagy „autonómiáról”, de addig, amíg a cigány lakosság és értelmiség tekintélyes része – a ritka kivételtől eltekintve – nem ismeri fel a saját felelősségét a cigány lakosság lecsúszásában, nem érdemes saját államról álmodozni.
Csak meg kéne tanulni együtt élni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
