Vannak történetek, melyek már azelőtt is léteztek, hogy megírták volna őket. Ha okoskodni akarnánk, azt mondhatnánk, ezek egy mélyen bennünk gyökerező magatartást mutatnak be, egy kortalan élethelyzetet mesélnek el, de az út, amit a hős választ, szintén archetipikus.
Közéjük tartozik a Monte Cristo grófja is. Valaki ártatlanul börtönbe kerül, ám sikerül megszöknie, és végül bosszút áll azokon, akik odajuttatták. Az olvasó minden igénye kielégíttetik, hiszen a szerelem és a csalódás mellett megannyi kaland, egzotikus táj és nép, és nem utolsósorban az igazságkeresés és a jóvátétel áll a történet középpontjában.
A mindenki által ismert regényt folytatásokban adta közre Alexandre Dumas a 19. század közepén. Azóta magyarul is számtalan fordítást és kiadást megért, de népszerűségét még jobban jelzi, hogy a film- és sorozatadaptációk száma immár húsz körül lehet. A moziba járók 1908-ban találkozhattak először a történettel, Hobart Bosworth címszereplésével. S hogy csak a legismertebbeket említsük: Jean Marais (1954), Richard Chamberlain (1975), Gérard Depardieu (1998) és Jim Caviezel (2002) is belebújt a titokzatos gróf bőrébe. A legújabb filmváltozat a napokban került a hazai mozikba.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tengerész. Ez a tengerész – Edmond Dantès (Pierre Niney) – bizony igen engedetlen volt, amikor a parancs ellenére kimentett a háborgó habokból egy leányt. Marseille kikötőjébe érve a hölgy felszívódott, de hátrahagyott egy levelet – pontosabban elorozta tőle Danglars, a hajó kapitánya (Patrick Mille) –, melyet a híres és nevezetes Bonaparte Napóleon császár írt, méghozzá a saját kezével. Történt egy napon, hogy hősünk éppen házasodni készült – szerelmét Mercédèsnek hívták (Anaïs Demoustier) –, amikor marcona katonák jöttek érte, majd dutyiba zárták, mondván, ama Napóleon kétes és csalárd alak, levelét megőrizni és olvasni tilos és életveszélyes. Edmond Dantès már négy éve raboskodott egy szigeten, amikor szomszédja, Faria abbé (Pierfrancesco Favino) áttörte börtöne falát. Bár a tudós fogolytárs később meghalt, megosztotta hősünkkel egy mesés kincs titkát. Ezt Edmond Dantès – hisz szorult beléje némi ész – meg is találta Monte Cristo szigetén.
A legújabb filmadaptáció némileg leegyszerűsíti Dumas eredeti történetét, hisz Edmond Dantèst – azaz Monte Cristo grófját – kiszabadulása és a kincs felkutatása után már Párizsban találjuk, ahol „keresztlánya”, Haydée (Anamaria Vartolomei) és fogadott fia, Andréa (Julien De Saint Jean) segítségével lát neki ellenségei megleckéztetésének. Az őt börtönbe juttató Gérard de Villefort ügyészt (Laurent Lafitte), az árulkodó Danglars-t, és egykori barátját, a hamisan tanúskodó Fernand de Morcefet (Bastien Bouillon) szeretné móresre tanítani.
A nemrég bemutatott két Dumas-feldolgozás – A három testőr: D’Artagnan és a Milady – forgatókönyvét Alexandre de La Patelliere és Matthieu Delaporte jegyezte, ezúttal a filmet is ők rendezték. Méghozzá kitűnően. A Monte Cristo grófja igazi kalandfilm lett. Bár az első, tengeri jelenet kicsit műteremszagúra sikeredett, ám ami ez után következik, rögtön magába szippantja a nézőt. A díszlet és a jelmez lenyűgöző: a kiszáradt kútra emlékeztető börtön, a gróf fényűzően pazar kastélya, de a külső jelenetek helyszínei is rendkívül látványosak. A színészi játékra sem lehet panaszunk, az itthon talán ismeretlen francia szereplők alakítása hatásos és meggyőző. Ez a film is majd’ háromórás – ezt lassan kénytelenek megszokni a moziba járók –, ám egy pillanatig sem unalmas.
A Monte Cristo par excellence bosszútörténet. A hataloméhség és a kapzsiság vezérelte emberi világban annyi égbekiáltó igazságtalanságnak lehetünk tanúi és elszenvedői, hogy vágyva-vágyunk a jóvátételre. Nem csak arra, hogy a jó elnyerje jutalmát; bizony azt sem bánnánk, ha végül mindenki megfizetne tettei szerint. Még itt a földön. És most végre eljött az ítélet ideje. A gróf mindent aprólékosan megtervezve, az érzelmeket mélyre temetve, morális gátlások nélkül lát neki a bosszúnak. Ha kell, akkor maszkot ölt, banditákat bérel fel, vagy a sajtó révén álhíreket terjeszt. Faria abbé annak idején figyelmeztette ugyan, hogy ne gyűlöletének táplálására használja a kincset, a gróf ezzel mit sem törődik. Hullanak is körülötte a bűnösök, ám ő mégsem talál megnyugvást. A megtorlásnak ugyanis vétlen áldozatai is vannak. Más emberek, fiatalok életét tenné tönkre, sőt, haragjának vihara akár végleg elsodorhatja őket. A jószándékú Edmond Dantès ott maradt a börtönben, átalakult a kegyetlen Monte Cristo grófjává, ám úgy tűnik, harmadik alak nincs, mert középút sem létezik.
Vagy mégis? Nézzék meg a filmet, és meglátják!
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
