Mark Rutte szerint az Egyesült Államok biztonságát az Atlanti-óceán, Európa és az Északi-sarkvidék stabilitása garantálja. A NATO-főtitkár úgy véli, hogy a szövetség jövője Donald Trump támogatásától is függ, de szerinte Kína és Oroszország együttműködése jelenti a legnagyobb fenyegetést. Rutte a The New York Times-nak adott interjút, amelyben többször védelmébe vette Donald Trump amerikai elnököt, beszélt Ukrajnáról és arról, hogy szerinte Kína kérné fel Oroszországot arra, hogy támadja meg a NATO-t. Hogy miért, és mit jelent a politika nyelvén Rutta felvetése?
A volt holland miniszterelnök, Mark Rutte NATO-főtitkár egy geopolitikailag kritikus időszakban vezeti a NATO-t, és ő volt talán egyetlen olyan európai mainstream politikus, aki alkalmazkodott az új amerikai realitásokhoz, és megpróbálja barátjává tenni Donald Trump amerikai elnököt.
Potyautas Európa
A The New York Times-nak adott interjúban többek közt arról faggatták, mennyire lehet komolyan venni a NATO-t a Trump-éra idején. Rutte mindannyiszor megvédte az amerikai elnököt és álláspontját, és kijelentette, hogy az USA nélkül nincs NATO, és Trump nélkül sosem sikerült volna elérni a szövetség erejének növelését (az európai országok GDP-arányos 5 százalékra történő kiadás-növelését).
Rutte világossá tette, hogy a NATO fennmaradása az amerikai elköteleződésen múlik, és hogy Európának el kell érnie, hogy saját erejéből is képes legyen az önvédelmére. Ezért az elvárásért nem lehet hibáztatni az amerikaiakat, és lényegében legitimizálta Trump kijelentését a „potyautas” Európáról, aki nem veszi ki kellően részét a védelemből.
Azt azért kiemeljük, hogy Rutte az interjúban egyértelműen arra utalt, hogy most, hogy a tagállamok elfogadták a védelmi kiadásaik megemelését a GDP 5 százalékára, maradéktalanul teljesítették az amerikai elvárásokat, így Európa már nem lehet potyautas az USA szemében. Ez azért politikai illúzió, mert a kiadásnövelést 2035-ig kell csak teljesíteni, és nyilvánvalóan több globalista vezetésű ország csak arra vár, hogy majd a következő választáson a republikánusok veszítsenek, és újra globalista-párti demokrata jelölt legyen az USA elnöke.
A kínai kapcsolat és az orosz támadás veszélye
Rutte egyértelművé tette: reális veszélynek tartja, hogy ha Hszi Csin-ping megtámadná Tajvant, akkor előtte felhívná „nagyon alárendelt partnerét”, Vlagyimir Putyint Moszkvában, hogy támadja meg a NATO-t. Ennek célja az lenne, hogy Európában nyisson egy második frontot, így megosztva a nyugati figyelmet és katonai kapacitást.
„Ez valószínű forgatókönyv. És ennek elrettentésére két dolgot kell tennünk: az egyik, hogy a NATO olyan erős legyen, hogy Oroszország ne merje megtenni ezt a lépést. A másik, hogy szoros együttműködés alakuljon ki az indo-csendes-óceáni térséggel”
– mondta Rutte.
Körkép-vélemény:
Rutte fenti kijelentése rendkívül fontos politikai kijelentés. Egyrészt konkrétan a kínai döntésektől tette függővé az orosz fenyegetés súlyát, vagyis az amerikai szempontoknak megfelelően Kínát jelölte meg Európa problémájának is. Merthogy e narratíva szerint az oroszok akkor támadnák meg Európát, ha Kína megtámadja Tajvant. A másik fontos változás, hogy az orosz fenyegetést ezzel a kijelentéssel leválasztotta Ukrajnáról és az ukrajnai háború kimenetelétől. Persze, ez csak egy nyilatkozat a sok közül, ám jól jelzi, hogy amikor Európa megtámadásáról beszélnek a nyugat-európaiak, az egyre kevésbé szól Ukrajnáról, és egyre inkább az amerikai csendes-óceáni érdekekről.
Magyarország, demokrácia és a NATO kohéziója
A NYTimes riportere ideológiai témákat is megnyitott (a nyugatiaktól megszokott elfogult és bicskanyitogató stílusban). A riporter szerint a NATO belső kohéziója gyakran kérdéseket vet fel, különösen olyan tagállamok kapcsán, mint Magyarország vagy Törökország, ahol a demokratikus elvek betartását sokan kétségbe vonják.
Körkép-vélemény:
A NYTimes újságírója például a „demokrácia védelmével” azonosította a NATO eredeti céljait. A valóság azért nem ennyire romantikus: a NATO egy védelmi szövetség, ami Nyugat-Európát védte attól, hogy a Szovjetunió elfoglalja – a jól ismert orosz erőforrás és német technológiai fölény találkozásának megakadályozása érdekében. A „demokrácia védelmével” azért kellene az újságíróknak csínján bánni, mert az támadó vagy intervenciós célúvá teheti a NATO-t. Nyilvánvaló, hogy a globalista sajtó és politikum nagyon szeretne jól keresni egy háborún, és a „demokrácia védelme” kiváló narratíva arra, hogy egy védelmi szövetséget támadóvá hangoljon át.
Az újságíró felvetésére, miszerint Magyarország „illiberális demokráciaként” jellemzi magát, és Orbán Viktor szoros kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal, Rutte így reagált:
„Én ebben a szerepben nem minősíthetem a 32 tagállamot. Az én feladatom az, hogy az egész szövetséget egyben tartsam. Igen, vannak viták az értékekről is, és pont ettől élő ez a szövetség. Ezeket a vitákat le kell folytatnunk – néha zárt ajtók mögött –, majd egységesen kell fellépnünk.”
Trump szerepe és a NATO jövője
Rutte szerint a Trump által elindított nyomásgyakorlásnak köszönhető, hogy a tagállamok ma már készek a korábbi 2 százalékos GDP-arányos védelmi kiadás helyett 5 százalékot vállalni 2035-re. A volt amerikai elnök stílusa ugyan sokak szerint megosztó, de Rutte úgy látja: Trump vezetése nélkül ez a stratégiai fordulat nem valósulhatott volna meg.
„Trump nélkül a 2 százalékos cél sem teljesült volna, nemhogy az 5 százalékos. Ezért megérdemli az elismerést.”
Bár az amerikai fegyverszállítások Ukrajnának visszaestek, Rutte hangsúlyozta: ez nem az elköteleződés hiánya, hanem annak jele, hogy az európaiaknak is részt kell vállalniuk a védelmi kiadásokból.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Alex Brandon
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
