Korábban mindig azt tanácsoltam a fiataloknak, akik rendszerkritikusak, hogy igyekezzenek kimaradni a rendszerből, azaz találjanak maguknak valami olyan jövedelmi forrást, mely alig igényel részvételt a rendszerben.
Közben rájöttem: ez rossz tanács. Az ilyen jövedelemszerző pozíciók ugyanis a legritkább esetben eredményeznek olyan mennyiségű bevételt, mely elégedettséget okoz.
Egyszerűen nem működik az ókori görög modell, mely szerint az igazán szabad ember nem dolgozik semmit.
Új tanácsom: mivel így is, úgy is kénytelen leszel a rendszer része lenne, tedd ezt neked tetsző módon! Azaz ne a kimaradás legyen a fő cél, hanem az önmagadnak való tetszés. Foglalj el tehát olyan pozíciót a rendszerben, mely neked örömet okoz. S persze közben közben sose feledd mi az értékrended és mindig legyen meg a tudat benned, hogy mi az a vörös vonal, melyen nem léphetsz át.
Nagyjából azt ajánlom, amit a legtöbb Kádár-kori karrierista csinált: belépett a Pártba, miközben egy szót se hitt a Párt ideológiájából.
Persze kicsit hiteltelen, hogy én nem ezt tettem, de – mint mondtam – én ebben tévedtem. Ha újrakezdhetném, „belépnék a Pártba”, jelképesen, hiszen ma nincs Párt és nem is kell belépni, ma más a rendszerkonformitás módja.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
